Meghívók a zárt blogokba...

Olyan sokan olvassátok az életünk fontos eseményeit, hogy az eredeti zárt blog megtelt :)
Nagyon jól esik, és nagyon hálás vagyok érte, mert sok hasznos dolgot megtudok Tőletek, úgyhogy köszönöm szépen Mindenkinek aki itt van velünk :)

A blogok exportja-ipmortja lehetővé teszi, hogy néhány kattintással átvarázsoljam a korábbi tartalmakat az új címre, és így tettem ezúttal is, így kreáltam egy harmadik blog címet, www.iciri-picirik2.blogspot.com címmel.
Akik ezt követően kérnek belépést, azoknak oda tudok meghívót küldeni, és a hozzászólásokat is párhuzamosan fogom írni!

Eszter

...itt a vége!

Ezt a blogot itt most befejezem!
Annak idején pusztán "kényelmi" okokból kezdtem írni, mert nem volt lelki erőm, kedvem mindenkinek elejétől a végéig részletesen elmesélni azt ami történt, így leírtam, és megadtam a linket, hogy akit valóban érdekel, az elolvashatja. Aztán megszerettem ezt az oldalt :)
Nem titkolt célom volt, hogy rendszeresen leírjam az orvosi vizsgálatainkat, új ötleteket ami a célunk felé segít minket, és ezzel segítsek hasonló helyzetben lévő leendő szülőknek!
Ha már csak egy embernek megrövidítettük a baba felé vezető útját, vagy csak egyetlen ötletet sikerült adni, hogy merre tovább, akkor már elértem a célomat ezzel a bloggal.
Minthogy ez egy nyilvános oldal, bárki olvashatja, ami engem nem is zavart (habár életünk legbensőbb titkait teregettem ki itt, és olyan dolgokat írtam le, ami csak a mi magánügyünk Laccal). Az utóbbi időben azonban túl széles körben elterjedt a blogom címe, és olyanok is olvassák, akik pusztán a hírértéket látják benne!
Nem szeretnék most bántó szavakkal illetni senkit, de nem feltétlenül a jóindulat vezérli a "legújabb" olvasók egy részét, így hosszas tépelődés után úgy döntöttem, hogy itt ezt lezárom, és indítok egy másikat, de azt csakis zárt formában!
Nem örülök neki, ha ezáltal kevesebben férnek hozzá majd a tartalomhoz, de úgy érzem, ez már a mi magánéletünk védelmünkben szükséges!
Mi haladunk tovább az utunkon, ugyanolyan kitartással, hittel, bizalommal, mint eddig és remélhetőleg hamarosan babás hétköznapokról is szólhatnak majd a bejegyzéseim :)
Nagyon szívesen látok Mindenkit az új oldalon akit érdekelnek a velünk történtek!
Köszönöm a sok támogató e-mailt, a sok drukkolást és az együttérzést amit Tőletek kaptunk az elmúlt hónapokban, években! :)
Az új blog címe:

http://iciri-picirik.blogspot.com/

(akinek nem sikerül "becsekkolni" az újba, azok a cp.eszter@gmail.com címre tudnak írni ezügyben, ha a nagy beállítgatásban véletlenül valakit kitesz a rendszer, nem azért van, mert ki akarom tiltani, hanem azért, mert nem vagyok még a topon ebben a blogszerkesztős témában :)
Szóval ha véletlenül valakit kiutasítok, akinek már látszólag sikerült, akkor kérem, hogy dobjon egy mailt!!!! :)
köszi )

Eszter

Hogyan tovább...

Így, bő egy hónappal a műtét után, kezd kikristályosodni az, hogy hogyan haladunk tovább a mi kis utunkon :)
Jó sok orvosi konzultáción és sok sok kutatáson vagyunk túl, és a következőre jutottunk!
Mindenképpen maradunk a BMC-ben!
Kanyó Doktornővel beszéltem, és ő egyeztetett Konc Tanár Úrral is, így az a terv, hogy januárban belekezdünk az ötödik lombikunkba is, de ezúttal változik majd néhány dolog!
Hosszú protokoll marad, gyógyszerek valószínű változatlanok lesznek, viszont pl. a szteroidot már a stimu alatt elkezdjük, és tovább is fogom szedni majd, mint eddig. Továbbá egy másik módszerrel válogatnak majd a spermák közt, így jobban látható, hogy melyik tökéletes szerkezetű :)
Több Babácskát kapok vissza, mint eddig, azaz nem kettőt, hanem hármat vagy négyet... ezt majd akkor megbeszéljük.
És valószínűleg egy új táptalajjal próbálkozunk majd, amit habituális vetélőknek találtak ki, az embriogénnel!
Clexan marad minimum a 12. hét végéig, és reméljük, hogy ez mostmár tuti recept lesz a számunkra!
Addig is szigorú diéta, mozgás, hogy az IR-em jó legyen, és az inzulinom hamar visszamenjen a normál tartományba!
Idén még vár rám egy újabb hysteroscopia, de már tényleg ez a legkevesebb!
Az lenne a csoda, ha decemberben, a novemberi hystero eredményeképp spontán megoldódna ez a kérdés, és akkor nem is kell már az a sok sok injekció :)

csütörtök, fogorvos

Elindult kifelé az egyetlen bölcsességfogam, ami még megvan, így muszáj volt megmutatnom a fogorvosnak. Az előző kihúzásakor csináltatott röntgenen láttuk, hogy ez a fog sem éppen a tökéletes pozícióban van, de akkor abban maradtunk, hogy amíg nem töri át az ínyt, addig nem kell vele foglalkozni.
Persze a nem kis adag hormontól ami az utóbbi időben belém került, ill. termelődött, úgy döntött, hogy kibújik.
Doktornő jól megvizsgálta a helyzetét, és hála Istennek úgy tűnik, hogy a korábbi pozíciójával ellentétben meglepően jó irányba törekszik, úgyhogy egész jó esélyem van rá, hogy nem kell hozzányúlni! :)
Nagy nagy kő esett le a szívemről mikor ezt mondta :)
Helye is van, kifér még a többi mellé a sorban!
December közepén megyek ismét, hogy megnézze megint, illetve rendbe tegyük ha szükséges lesz. Így még pont beleférünk a 2012 elejére tervezett lombik előtt ha húzni kell.

Lac spermatogramm kontroll

Elhoztuk Lac kontrolljának eredményét.
7 hónappal a műtétje után 175,5 milliós eredményt kaptunk! :)
Elképesztő a változás!!! 3 éve 5-10 darabról indultunk, most meg... alig hittünk a szemünknek!
Ami nem jó benne, hogy 99% fejszerkezete nem megfelelő! Mondjuk ez az 1-2 milliós mintáknál is éppen ugyanígy volt.
Az elmúlt napokban ahány orvosnál jártunk, megbeszéltük velük ezt a spermaképet is, és mindenki úgy látta, hogy ehhez bizony kell a biológus, hogy megkeresse a mintában azt az 1%-ot, ahol tökéletes a szerkezet! De az mindenképpen jó hír, hogy javult, és így a jó alapanyag is jelentősen növekedett :)
A baci tenyésztés negatív lett, úgyhogy Drágámnál minden rendben!
...azért mi még reménykedünk benne, hogy ez az eredmény egy jókora adag szerencsével akár spontán babát is hozhat nekünk! :) Próbálkozni lehet és végülis nem vesztünk vele semmit :)

szerda, missed ab kontroll

Szerda reggel 8-ra kellett mennem Lintner Tanár Úrhoz kontrollra. Éppen két hete volt a műtét...
Egészen tegnapig volt egy pont a hasamon, ahol minden pisilésnél fájdalmat éreztem. Egészen pontosan ott, ahol a baba volt... a műtét után is ott éreztem a "fájdalmat", és korábban az ultrahangokon mikor megtaláltuk a Picúrt, mindig azon a ponton kellett keresgélni.
Jó alaposan megvizsgálta Tanár Úr, és rendben találta. Mondta, hogy 1 héten belül el kell múlnia!
Így is lett! :) Tegnap délután óta nem éreztem azt a pontot :)
A következő normál ciklusom után mennem kell még hozzá egy vizsgálatra!
Ő is azt mondta, hogy ne kapkodjunk, szerinte is január-február lenne a következő lombik reális ideje :)
Továbbra is biztat és ő is azt mondja, hogy lesznek egészséges gyerekeink :)

kedd, Versys

Kedden délután konzultáción voltunk a Versys Klinikán, dr. Vereczkey Attilánál. Olvasgattam a PGD-ről, PGS-ről, és szerettem volna többet hallani erről az eljárásról. Egyelőre döntésképtelen állapotban vagyunk több szempontból... anyagilag nagyon nagyon durva egy ilyen lombik... magán intézményben, speciális genetikai szűrésekkel már embrió korban... kész vagyon - amire még nincs is meg a fedezet.
Meghallgattuk Vereckey doktor tanácsát, ő maximálisan ebben látja a lehetőséget nálunk.
Tulajdonképpen ha ott folytatnánk lombikos pályafutásunkat, akkor szintén long protokollos lombik lenne, de a petesejteket genetikai vizsgálatnak vetnék alá, majd megtermékenyítenék, és az embriók 3 napos korában kiszednének belőlük egy kis darabot, és azt is megvizsgálnák genetikailag. Ők csak azokat az embriókat ültetik vissza, amik 100%-osan egészségesek.
Meglátjuk... örülök, hogy elmentünk és meghallgattuk őket, de egyelőre még nem tudom, hogy merre menjünk tovább!
Mondjuk van időnk eldönteni, mert az inzulnom normalizálódása előtt semmibe nem vágunk bele!

hétfő, endokrinológus

Hétfőn reggel vittem a pocsék IR eredményemet a Cirisbe Rencz doktornőhöz.
Természetesen a 9 hét terhesség bejátszott abba, hogy az inzulinom ennyire elszabadult, és az vitte magával a TSH-mat is. Együtt fognak majd javulni :)
Jó, hogy nézettem, mert így legalább tudjuk figyelni!
Valószínű, hogy jelentősen hozzájárult az elmúlt három vetéléshez, hogy amint létrejön a terhesség, eszméletlen szintekre megy fel az inzulinom, így a jövőre nézve néhány változtatásra lesz majd szükség.
Hiába indulok a vércukor és az inzulin normál tartományának legaljáról egy-egy lombik előtt, ha hosszú protokollt csinálunk és hatalmas dózisban kapom a hormonokat!
Rencz doktornő szerint megint le kell vigyük nagyon alacsonyra a szinteket, és meg kéne próbálni a rövid protokollt, vagy legalább a progeszteron kezelésben kicsit csökkenteni a szintet... mondjuk vagy Agolutin injekció, vagy Crinone.
Majd ha már ott tartunk, megbeszélem Konc Tanár Úrral. Ő a szakember, úgyis ő dönt, hogy nálunk van-e esély short protokollal és kevesebb progeszteron pótlással, vagy nincs.
Eucreast szedem továbbra is, diéta megy nagyon szigorúan, december első felében IR kontroll, aminek az eredményét el kell juttatni Rencz doktornőhöz e-mailben.
Ha az az eredmény már jó lesz, akkor gondolkodhatunk januári lombikban. Ha akkor még nem lesz elég alacsony az inzulinom, akkor január végi IR kontroll és leghamarabb február.
Majd meglátjuk... nem siettetjük, mert annak nincs értelme, hogy úgy vágjunk bele az ötödikbe, hogy előre borítékolható ismét egy vetélés...

Minden fronton kontrollálunk...

Lac ma reggel ment spermavizsgálatra ismét - persze baci szűréssel kombinálva :)
Eltelt a 6 hónap a műtéte óta, és egyébként sem árt a friss eredmény :)

A missed ab másnapján reggel észleltem, hogy kijött a másik bölcsességfogam is :(
Fene vigye el... ez is keresztbe áll, csak azért nem piszkáltuk legutóbb, mert mondta a doktornő, hogy amíg nem töri át az ínyemet, addig nem is okoz gondot... hát, most áttörte, így jöhet az újabb foghúzás :(
Jövő héten csütörtökön megyek hozzá, rendbe tesszük a számat, és utána következő héten húzza ki a fogamat! A jó hír, hogy nincs több bölcsességfogam, sem olyan ami keresztben állna... :)

Ismét ott tartunk, hogy naponta dokinál vagyunk... de legalább kezdenek kikristályosodni a további terveink... informálódós időszak van :)

Endokrinológus, IR kontroll

Tűű dokival abban maradtunk júliusban, hogy lombik után jelentkezünk, hogy hány baba van, és majd annak függvényében változtatunk a gyógyszeren, ha kell.
Kértem is időpontot, Rencz doktornőhöz megyek (mivel Tűű doki már nem rendel a Cirisben).
Éppen a missed ab napján kellett volna mennem, de előtte való nap lemondtam, mert a János Kórház kisműtőjében volt jelenésem Rencz doktornő rendelője helyett. Kaptam másik időpontot e hét hétfőre, mikoris a doktornő lett beteg, úgyhogy a jövő hétfőben maradtunk.
Tekintettel arra, hogy megváltozott az ok ami miatt megyek, voltam a Centrumlabban vérvételen, csináltattam mindenre kontrollt, hogy ennyivel is előrébb legyünk!

IR:
Eucreas beszedése mellett!!!! (reggel egy korty vízzel bevettem az Eucreast, és úgy mentem terhelésre!!! Tűű doki kérte ezt, hogy azt lássuk, hogy a gyógyszer mennyire tudja kordában tartani az inzulinomat! Íme az eredmény:

vércukor 0 perc               4,0                       ref tart.: 3,5-6,1
vércukor 60 perc             7,3                       ref.tart.: 3,1-10,5
vércukor 120 perc           6,9                       ref.tart.: 3,1-7,5

inzulin 0 perc                  6,9                       ref.tart.: 1,9-23,0
inzulin 60 perc                56
inzulin 120 perc              62,5
HOMA-IR                        1,2

TSH                                  2,250                  ref.tart.: 0,400-4,000

D vitamin                        113,4                   ref.tart.: 75-           
(változott a D vitamin szűrés, így a mértékegysége is! Total D vitamint néznek, nem kalciferolt!)
folsav                                45,31 felett        ref.tart.: 8,1-45,3

A TSH miatt kicsit el vagyok kenődve, mert eddig sokkal közelebb voltam az 1-hez... de majd a doktornővel egyeztetek, hogy ezt hogyan vigyük ismét normál szintre.
Ami egyértelműen nagyon magas (mérhetetlenül), az a folsav!
Mondjuk nem is csodálom, ezért kértem a folsav vizsgálatát, mert Czeizel Professzornál tett látogatásunk óta, miután kiderült, hogy a homozigótaságunk ezzel talán jó irányban kezelhető, szedtük a napi 2 folsavat, plusz én még annyit, ami a Femibionban benne van... azért ez jó sok! A lelet is ezt mutatja!!!

Missed ab

Szerda reggel 6:40-kor már ott voltunk a betegfelvételen.
Másodikként hívtak be, majd fel a papírokkal a kisműtőhöz, átöltözés és várakozás, várakozás, várakozás...
8 órakor jött az osztályos orvos, átbeszéltünk mindent ... Celxane-t, Agolutint, Crinone-t, Eucreas-t, mitrális prolapsust, ... mindent. Ott már elég döbbenetes volt, hogy megismert a doki, mert ő is ott volt, mikor az ikrek születtek tavaly márciusban.
A szobába becsempészte nekem Évike Lacomat, így végig bent lehetett velem.
Időnként bejöttek és tájékoztattak, hogy hogy áll a műtéti beosztás.
Iszonyatos nap volt tegnap a szülészeten. Komplikációval tűzdelt előre nem tervezett műtétek dögivel...
Elvileg 10-11 körül kellett volna nekem műtőbe menni, de úgy elhúzódott egy nagyműtét, hogy Tanár Úr 12:30-kor jött le szólni, hogy sajnos még minimum egy-másfél óra, mire jönni tud hozzám.
Felajánlotta, hogy ha nagyon nem bírom, akkor kereshet valakit aki megcsinálja. De mondtam, hogy nélküle én be nem megyek a műtőbe, így inkább megvárom.
14:00 órakor mentem be, felmásztam az ágyra, kikötözés, fertőtlenítés, előkészítés, aztán jött az altatás. A műtőben az aneszteziológus is kérdezgetett, aztán kiderült, hogy ő altatott a szülés után a szülőszobán annó, és ő is emlékezett rám. Nagyon gáz... hogy a fenébe járhatok oda ilyen sokat??? És mindig ilyen pocsékul végződő terhességekkel... Kaptam antibiotikumot vénásan a billentyű problémák miatt, majd jött Tanár Úr, beszéltünk 1-2 mondatot, de a végére már el is aludtam...
Nem tartott sokáig maga a műtét, kb 15 perc volt az egész.
Teljesen jól ébredtem a szobámban a műtét után, hatalmas kő esett le a szívemről, hogy túl voltunk rajta.
Enyhe vérzés volt, de minimális, a hasam nem fáj nagyon, azt a részt érzem erősebben, ahol a baba volt... Végig pontosan tudtam, hogy hol van. Nyilván az ultrahangok miatt is... most ugyanazon a ponton intenzívebb a "fájdalom". De bírható, majd helyre jön.
Tanár Úr műtét után kiment Lachoz és mondta neki, hogy minden rendben ment, a részleteket majd megbeszéljük.
Lac ma megy vissza a záróért, én pedig 2-3 hét múlva kontrollra.
Mielőtt elengedtek, elmondták, hogy mikre kell odafigyelni, mik azok a jelek, amire azonnal vissza kell menni a kórházba. Hála Istennek, semmi baj nincs, úgyhogy itthon regenerálódok!
Most egy darabig pihenés van, aztán majd a kontroll függvényében tervezhetünk tovább.

Gondolatban már vannak terveink, úgyhogy nem adjuk fel!
Bár, még kell egy kis idő...

hétfő-kedd

A hét eleje nem volt valami jó időszak :(
Mikor kiderült ez a rémálom, nagyon nagyon kibuktunk. Valami olyan csalódottságot, szomorúságot éreztünk, amit már talán "el is felejtettem" másfél év alatt, hogy milyen nehéz átvészelni. Most felelevenedett minden eddigi...
Szinte hihetetlen volt, hogy megint vége, és megint elbuktunk.
Nem tudtunk túl sok dolgot tenni, tulajdonképpen sírással telt ez a két nap.
Mindketten - hol együtt, hol felváltva sírtunk -, Lac engem is sajnált, mondván, hogy "nekem nincs gyerekem, neki már van két lánya", meg persze amiatt, hogy a közös álmunkra tovább kell várnunk, és hogy ismét egy műtét,... Én teljesen összezuhantam, hogy miért nem tudom megajándékozni Lacomat, a házasságunkat egészséges kisbabákkal, miért nem lehetünk végre szép család, meddig kell még várni. Valójában az a legnehezebb, hogy nem tudom, mi nem stimmel!!!! Ha rájönnénk, akkor lehetne változtatni rajta, de így... vakon tapogatózunk és csak annyit tehetünk, hogy reménykedünk, hiszünk, bízunk.
Kedd reggel voltam Lintner Tanár Úrnál, és visszahívott szerdára missed ab-ra.
Kérdezte, hogy jó lesz-e nekünk úgy? Mondtam, hogy sehogy sem jó, de azt csinálom amit mond.
Annyira ki voltam bukva, hogy el sem tudtam mondani neki, hogy mi van, csak a kezébe nyomtam Konc Tanár Úr által adott papírt, amin sok más egyéb mellett vastag betűvel szerepelt, hogy "8 hetet betöltött gravida, missed ab!"
Mondta, hogy sajnálja, de szerinte amilyen hamar csak lehet, legyünk túl rajta, hogy kezdődhessen a regenerálódás...
Még különösebb idegesség sem volt bennem...csak nagy nagy üresség és olyan minden mindegy érzés.

Szívhang helyett...

Ma megint ultrahangra volt időpontunk. Most már nem kellett vért venni.
Jó sokat kellett várni, mire sorra kerültem, de szívesen voltam ott abban a tudatban, hogy a Babánkat hamarosan újra láthatom az ő szépen dobogó kis szívével. Ehelyett egészen más történt.

Az ultrahang szerint a petezsák egy hét alatt 2 mm-t nőtt... mondanom, sem kell, hogy ez így nagyon nem jó hír.
Ma 8 hetes vagyok...már réges régen látnunk kellene a babót és a kis szívét, de erre ma sem került sor :(
Akkora a petezsák, mint amekkora a Baba mára betervezett mérete volt... 11,7 mm. Megint minden értelmetlen lett... :(
Konc Tanár Úr holnapra átküldött Lintner Tanár Úrhoz, hogy megbeszéljük a missed ab részleteit...
Holnaptól nem adhatjuk a vérhigítót, de a progeszteron injekciót még legalább 2-3 napig adni kell, hogy leghamarabb akkor induljon a vérzés, mikor már nincs hatással a szervezetemre a vérhigító, nehogy baj legyen belőle. Ez is olyan fölösleges rossz, hogy az időnyerés céljából fenntartsunk egy elhalt terhességet, mint amikor szülés után beindult a tejem... minek????
Még van 1-2% esélyem arra is, hogy kapok időt és hagynak "spontán vetélni", de ezt majd Lintner Tanár Úr dönti el holnap...
Hihetetlen abortusz előtt állni, mikor több mint 6 éve harcolunk azért, hogy Kisbabánk születhessen!!!!

A vérhigítóról...

Többekkel levelezek privát e-mailben is, ez nem titok... többen írtátok már, hogy Clexant, vagy egyéb vérhigítót kaptok a lombikhoz Ti is, ezért gondoltam leírom azt, ami fölött esetleg sokszor átsiklik a rutin szerű egészségügyi ellátás.
A kivizsgálásunk idején a vérhigító (Clexane) alkalmazását különösen támogatta a hematológus professzor akinél voltunk. Mikor átbeszéltük a Clexan használatának módját, felhívta a figyelmemet, hogy amennyiben a lombik után, kb 3-4 hét Clexan alkalmazást követően nem végeznek erre irányuló vérvizsgálatot, abban az esetben mindenképpen jelentkezzek nála, és ő csináltat néhány tesztet.
Amennyiben a vérhigítás folyamatosan hosszú ideig tart, úgy havonta minimum egyszer vérvizsgálatra kell menni, hogy ellenőrizni lehessen a vérlemezkék számát, állapotát. Komoly problémákat is lehet vele okozni, belső, nyálkahártya vérzés, stb, ha kontrollálatlan marad ez a dolog. ("Szép" neve van a betegségnek, ami leggyakrabban előfordulhat:Thrombocytopenia). Azt mondta Professzor Úr, hogy nem hirtelen jelentkező problémákat okoz a folyamatos, hosszú távú vérhigítás, hanem lassan, folyamatában kialakuló gondokat, viszont ha 3-4 hetente ellenőrzik, már azonnal észrevehetők az első jelek és ha akkor beavatkoznak, nem lesz gond.
Én már voltam egyszer 4 hét Clexan használat után, és  minden rendben volt, így lehet tovább használni. Következő kontroll 2 hét múlva lesz!
Kisbabát váróknak fokozottan oda kell figyelni erre, mert a babára is komoly hatása lehet! És ugye a stimulációkor kezdjük el használni, és a várandósság 4. hónapjáig mindenképpen szúrni kell, de van hogy tovább is - ez kifejezetten hosszú távú használatnak mondható.

Kisbabánk :)

Túl vagyunk a mai ultrahangon is :)
Tuti, hogy rekordot döntöttünk, ami a várakozást illeti... extra lassan került sorra ma mindenki.
Reggel elsőként vették le a vért, a mai szerencseszámunk: 12.036 - ennyi lett a Hcg, és a petezsák hatalmasat nőtt 5 nap alatt... 9,65 mm volt és benne a szép szikhólyag és a "kis súlyzó" formájú Baba :)
Még nagyon kis parányi, kb 1 héttel kisebb a terhesség koránál, de Konc Tanár Úr és Lintner Tanár Úr is elégedett volt vele :) mi meg pláne :)
A Hcg elvileg kb 2 nap alatt duplázódó hormon, ami nekem nem pontosan duplázódik, ugyanakkor visszanéztem a korábbi Hcg eredményeket is, és kiszámoltam, hogy milyen ütemben nő az értéke, és kiderült, hogy tökéletesen szuperül, egyenletesen fejlődik és persze a lényeg, hogy méhen belül :)
Jövő hétfőn megint megyünk ultrahangra, akkor már a Babócát is látjuk majd, és a szívhangot is :)
Mától ismét szúrjuk a vérhigítót, mivel a méhen kívüli terhesség lehetőségét kizártunk!
Nagyon boldogok vagyunk, és Laci azt mondja, a legszebb születésnapi ajándékát kapta ma meg :)
...jó lenne mindig ilyen szép ajándékokkal előállni... egyszerűen ez a baba egy ajándék mindenkinek! Lac szülinapján mutatta meg magát először úgy igazán nekünk és Anyu szülinapjára vagyunk kiírva :)

Holnapig már csak kibírjuk...

Nos, eltelt ez a hét és holnap végre ismét vérvétel és ultrahang lesz!
Laccal együtt az álmaink folyamatosan biztatnak minket :)
Ma éjjel mindketten azt álmodtuk, hogy holnap minden rendben lesz és már a szívhangot is láthatjuk, hallhatjuk :)
Éjjelente mikor picit megébredek, mindig megsimogatom a pocimat és megbeszélem a Babánkkal, hogy szépen, egészségesen fejlődjön, és mutassa meg nekünk magát a következő ultrahangon! Érdekes, minden nap Vele álmodunk, de sosem ugyanazt...a fejlődése folyamatát :)  
Nagyon várjuk, hogy végre hétfő legyen, és bizakodunk nagyon nagyon!
Hála Istennek nem volt semmi gond a héten, se görcs, se vérzés, se nyilaló fájás... azt gondolom, a méhen kívülit lassan kizárhatjuk!
Amiket olvastam róla, azok szerencsére nem igazak ránk, így remélem "bújócska babánk" végre megmutatja magát :)
...mindjárt hétfő :)

Fejlemények :)

Reggel jó korán ott voltunk már a BMC-ben :)
Hamar levették a vért, és kb 45 perc alatt lett is eredmény...persze mindenki belekukkantott, de ma is pokerface napot tartottak... azért már ájulás határán voltam... ekkor jött Tanár Úr, belekukkantott a kartonomba a recepción, majd hangosan megállapította, hogy "jól van! Nő ez mint a gomba, megkeressük ultrahangon"! Na, ekkor megnyugodtunk :)
Utána műtőbe kellett mennie, de bő egy óra múlva jött és én voltam az első :)
Ultrahangon láttuk, tegnapelőtt óta nőtt 1 mm-t a petezsák!
Nyilván, ez még mindig kevesebb kicsit, mint aminek 5102-es Hcg (ez a mai eredmény) mellett lenni kéne, de ezen per pillanat nem aggódunk. Úgy tűnik, ott van a Picikénk :)
Tanár Úr azért fenntartja a lehetőségét a méhen kívülinek még, mert nem 100% a siker, így kaptunk egy zárójelentés-félét, amin rajta van minden beavatkozás, Hcg szintek, vércsoport, ... minden, hogy ha ne adj'Isten mégis méhen kívül lenne, akkor már ne kelljen ezzel húzni az időt!
De nem lesz erre szükségünk! :)
A vérhigítót abbahagyjuk most, mert ha műteni kell, akkor nem lenne szerencsés elvérezni a műtőasztalon miatta!
Hétfőn reggel megint vérvétel és ultrahang.


Utána átugrottunk Lintner tanár Úrhoz is a szülészetre, átbeszéltük a helyzetet.
Természetesen ugyanazt mondta, amit Konc Tanár Úr is, de kicsit részletesebben átbeszéltük, hogy ha méhen kívül lenne baba, akkor kb milyen gyanú jelekre kell figyelni.
Mondta, hogy hiába lombik, előfordul, hogy kicsit mégis lassabban indul be a dolog, de bízunk a sikerben :) Ő azt mondja, hogy ilyen stabil hormonszinttel jó eséllyel méhen belüli egy babáról van szó :) ez lenne az ideális :) Elvileg most 7-10 nappal kisebb, mint ahogy "kéne", tehát nem behozhatatlan a lemaradás!

Ő is hétfői kontrollt mondott volna, és kérte is, hogy ha hétfőn a BMC-ben végzek Konc Tanár Úrral, akkor szóljak át neki, hogy mi újság, hogy tudja ő is :)

...azért az ma eszembe jutott, hogy annó, a Lányoknál a 12. héten derült ki, hogy hárman vannak, mivel addig Noa és Kim takarták egymást.
Mi van, ha most is keresztmetszetét látjuk a petezsáknak és azért kisebb, mint az "elvárható". Aztán lehet hogy majd "fordul" egyet, és oldalról máris nagyobb lesz!

Továbbra is nyugodtak vagyunk, és várjuk a hétfői viszontlátást :)
Lac szülinapja lesz... csakis jó híreket kaphatunk :)

Holnap megint UH

 Az éjszaka egy részében leginkább csak vergődtem, mint aludtam :(
Mikor elaludtam, össze-vissza álmodtam mindent... először, hogy nagy pocakkal ultrahangra járkálunk, és minden ok :) aztán vergődés, majd azt álmodtam, hogy ez a lombik is rosszul végződött és kiürülés kezdődik :(
Nem tudom, mit várjak a holnaptól... igyekszem nem ezen agyalni folyton, de nem megy túl jól!
Ősnyugalom kezd alább hagyni, mert egyre izgatottabb vagyok... kicsit (nagyon) görcsben van a gyomrom! Azt hiszem, relaxálok kicsit, hátha megnyugszom tőle... bár az az éjjeli tapasztalat, hogy annyira cikáztak a gondolatok a fejemben, hogy még a meditáció sem ment normálisan, mert az állandó kattogás nem akart abbamaradni...
Holnap sok mindenre választ kapunk ... most azt hiszem, az a legkevésbé viselhető ebben a helyzetben, hogy "még kevesebbet" tudunk a helyzetről, mint eddig. Vagyis mint amit eddig hittünk.
A bizonytalanság elég kínzó ilyenkor...

...egy óra elteltével visszaállt az ősnyugalom :)
Várom a holnapot és a jó híreket :)

hétfő, az első UH napja

Természetesen nem olyan egyszerű a helyzet, mint ahogy "vártuk"... akkor nem is velünk történne...

Szóval voltunk ultrahangon.
Megnéztük a pocimat, de nem láttunk senkit...
Aztán Tanár Úr kért egy Hcg kontrollt, hogy lássuk, hol kell keresni a "problémát"! Ha alacsony, akkor nyilván felszívódó félben van a Baba, ha magas, akkor vagy vicces a Baba és bújócskázik, vagy méhen kívül van.
Eredmény egy-másfél óra múlva lett, tökéletesnek mondható volt, 2980. Ilyennek kellett lennie kb mostanra.
Mikor meglátta az eredményt, azonnal visszatapsolt még egy UH-ra, hátha ő nem látta a mi kis Drágánkat!
Másodszor is végignéztünk milliméterről milliméterre mindent... méhen kívül nem találtuk - persze ez még nem feltétlenül azt jelenti, hogy ez az opció kizárható. A méhen belül láttunk foltokat, amik lehetnek akár petezsákok is, de ilyen hormonszintnél kb 9-10 mm-es petezsáknak kellene már lenni, és amit mi láttunk, az 3,5 mm volt.
Minden progeszteron pótlás megy tovább, mi hiszünk, bízunk, remélünk, és szerda reggel találkozunk Tanár Úrral, Hcg kontroll és ultrahang lesz a program, aztán a látottak fényében kiderül, hogy mi újság van a pocimban.
Ha a Hcg normálisan növekszik, akkor keressük, kutatjuk méhen belül és kívül egyaránt, míg meg nem lesz.
Ha csökken, akkor nyilván gond van :(
Ami még harmadik opció lehet, hogy ha csoda történik éppen velünk, akkor esetleg előfordulhat, hogy két baba van mégiscsak, és akkor az eredményhirdetésen babánként csupán 24-es volt a Hcg-m. Ha ketten vannak, akkor reális lehet az a petezsák méret, és a hormon szint is, mert akkor ketten termelik, és mi ezt nem kalkuláltuk be...
Remélem minden rendben lesz és csupán vicces, játékos kedvű Kismanók laknak odabent!

Egyébként minden ultrahangos képlet terhességet mutat... a petefészkek, a méhfal, és minden...

persze hogy nem bírtuk ki :)

Ismét Lacom volt a felbujtó, én meg a "szenvedő alany", így ma reggel csináltunk megint tesztet, hogy kibírjuk még azt a hátra lévő egy hetet ami az ultrahangig hátra van :)
Jó volt látni ismét a bizonyítékot, hogy a mi kis Drágánk itt növekszik a pocakomban :)
Bár egyre inkább jelét adja ő maga is, hogy itt van és jól van, mert az émelygések kezdenek sűrűsödni, de olyan jó érzés rosszul lenni! Már régóta vártam ezt és végre a mindennapok része :)

Ma éjjel álmomban láttam egy kisbabát...gondolom a mi Babánkat?! Nagyon kis szépséges, mosolygós volt :) aztán sikeresen végig álmodtam a babakocsi összecsukás és kocsiba való bebűvölés mutatványát :) Jó kis feladat lesz :)

teszt :)

Nem vagyok egy nagy tesztelős lélek... nagyon egyszerű az oka: félek megnézni az eredményt :)
Ezért nem csinálok tesztet az eredményhirdetések előtt soha.
Úgy szokott lenni, hogy elmegyünk a vérvételre, aztán másnap reggel csinálok egy szép 2 csíkosat a jó hír ismeretében, hogy legyen emlékbe :)
Most jól eldöntöttem, hogy én bizony nem tesztelek egyelőre... még hetek múlva is nyugodtan csinálhatok majd, de én nem fogok ezen pörögni, hogy vajon mennyire erős!
Azért volt már sajnos kétszer is negatív élmény, hiszen tavaly augusztusban és idén februárban éppen a tesztek tudatták velünk, hogy a biostripkor hallott Hcg szintem sajnos már csökkenőben van, és a babák nem maradtak velünk! Bár ezt a két esetet igyekeztem magam mögött hagyni és nem is emlékezni rá!
Lac eddig úgy állt a teszt kérdéssel, hogy nem kell az! Pénzkidobás, hiszen úgyis tudjuk a vérvételből, hogy minden ok (pasik...)! De aztán mindig meggyőztem, hogy kell az nekünk, így együtt csekkoltuk a csíkokat :)
Erre tegnap haza jön, majd nem sokkal később elkezd nekem magyarázni, hogy csináljunk tesztet reggel, hogy lássuk a csíkokat :)
Nem hittem a fülemnek! Mondtam is neki, hogy tök jó, hogy éppen totál határozottan elzárkóztam a tesztelés előle, erre most ő pörgött rá a témára, de ha ez őt megnyugtatja, akkor csináljunk -azért látszik...nem kellett órákig győzködnie :)
Ma felkeltünk reggel, mentem pisilni, teszteket mártogatni, majd ki a fürdőből! Mikor letelt az 5 perc, kézen ragadtam a Drágámat és mentünk csekkolni az eredményt :)
Így ma reggel a fent látható két különböző érzékenységű teszttel erősítettük meg a már tudott hírt, a Kisbabánk a pocakomban fejlődik egészségesen :)
...azért nagyon jó volt látni azt a szépséges pozitív jelet, ill. a 2 csíkot :)

eredményhirdetés :)

Nagy volt a dugó reggel... így nem értünk be a tervezett 8 órára, csak fél 9 körül... olyan ideges voltam, hogy csuda! Mikor bementem a vérvételi helyiségbe, mondtam is a laboros lánynak, hogy jó magas Hcg-t kérek :)
Levették a vért, aztán jöttek a hosszú percek, órák...
Háromnegyed 11-kor Irénke szólt Kanyó Doktornőnek, hogy megvan az eredményem :) de semmit nem tudtam leolvasni az arcukról... (ezt tuti tanítják...pókervilágbajnokok lehetnének, annyira nem árulnak el semmit).
Tanár Úrnak vissza kellett még mennie a műtőbe egy kanyarra, de amint visszajött, Katalin vitte is be hozzá a kórlapokat és 2 másodperc nem telt bele mikor kiszólt, hogy "Eszter"!
Remegő lábakkal bementünk, Tanár Úr a megszokott nyugalommal csak annyit mondott: "Gratulálunk" :)
Azt mondta, hogy a hormonszint alapján nem beszélhetünk többes terhességről, így egy baba van, de ő szépen befészkelte magát, 47,9-es Hcg-vel.
Kérdeztem, hogy ez a hormonszint határesetnek számít-e, mire azt mondta határozottan, hogy ez nagyon jó egy babához, és ő maximálisan elégedett. Sokkal nyugodtabb 9 hónap vár ránk így, mintha ikrek lettek volna!

Ha lehet ilyen bután fogalmazni, egyáltalán nem voltunk "csalódottak", nagyon nagyon boldogok vagyunk! :)
Az a teher leesett a vállunkról, hogy végig fekvés, folyamatos aggodalom, hogy meddig tudjuk kihúzni három az egyben! Ráadásul Anyu szülinapjára leszek kiírva szülni - ami végre, először az életben jelent is valamit...kiírt dátum, nem pedig annyi, hogy "bírja ki egyben ameddig csak lehet"... :)
Persze ha ketten vannak, annak is nagyon örültünk volna, de így azért új távlatok nyíltak meg :) 40 hetes várandósság, és akár még utazhatunk is kicsit együtt a pocakkal mondjuk a családhoz...
Azt hiszem, mindenki érti, hogy mire gondolok mikor erről írok... aki aggódott már ikerterhesség miatt, vagy átélt tragédiákat, végig hallgatta a veszélyeket, és a rettenetes statisztikákat, amiket olykor az orvosok ránk zúdítanak, vagy olvasott rosszul végződött eseteket,  az érti, hogy mi is ez a felszabadultság :)

2 hét múlva hétfőn 12 körül vár Tanár Úr az első ultrahang vizsgálatra minket :)
Nagyon nagyon boldogok vagyunk és köszönjük a sok drukkot!!! :)

1 nappal az eredményhirdetés előtt...

...hozzám már nem is lehet szólni...

Azt hittem, hogy majd csak este-éjjel uralkodik el rajtam a para, de már reggel óta sikerül ilyen izgatottnak lennem!
Eddig ősnyugalom volt bennem... tulajdonképpen most is az van...csak hallani szeretném már végre Tanár Úr szájából azt a bizonyos mondatot... "Eszterkém, gratulálok, Ön terhes... nagyon szép magas Hcg-vel :) "
Ha ezen túl leszünk, elméletileg megnyugszom majd :)
Sokat beszélgetek a Babókkal, sokat pihiztem, meditáltam az elmúlt időszakban! Ismét igyekszem előhozni magamban azt amit már az első várandósságkor sikerült megtanulnom... semmin nem bosszankodom, nem tudnak felidegesíteni, csak pozitív hatásokat engedek a Babák közelébe :)
Holnap délután jövök a hírekkel, ha haza érek... :)
Köszi Mindenkinek a sok drukkolást, ránk gondolást!

fagyasztás

Beszéltem Kanyó Doktornővel az előbb telefonon és mondta, hogy nem fagyasztották le a két kis ott maradt Babánkat, mert nem látta értelmét. Úgyhogy a pocimban lévő két kis Manócskánk lesz a befutó :)
Ez valószínűleg furcsán hangzik, de nagyjából úgy szólnak a terveink, hogy ez a két kis Csoda tavasszal megszületik egészségesen, és majd legfeljebb 2-3 év múlva spontán besikeredik egy testvérke.
Harmadik babáért nem mentünk volna vissza a BMC-be lombikozni. De ugyanakkor ha van sítáborosunk, akkor mégsem hagyhattuk volna ott... szóval jó ez így :)
Ketten a pocakomban, velük minden rendben lesz, és maximum majd érkezik hármaska néhány év múlva ha szeretne :)

A nagy nap :)

Szombat reggel természetesen majd' egy órával korábban odaértünk a BMC-be :)
Nagyon izgatott voltam - csakis jó értelemben :)
Jött Évi műtősnő, ő beengedett minket! Nem csak mi voltunk - szerencsére, hanem a hétfői punkciósok közül még négyen. Mindenki 5 napos babákat kapott vissza, ahogy mi is :)
Nagyon kis szépek!
Szuperül fejlődtek és fejlődnek most is :)
Egyikük már teljesen blaszto baba volt mikor beültették, alig 1-2 órára attól, hogy kibújjon a burkából, a másikuk pedig kb 3-4 órával kisebb, pre blaszto babácska... őt biztos ami tuti Katalin meghatchingelte :) Azt mondta, délutánra már ő is ugyanolyan érett blaszoka lesz mint a testvérkéje :)
Tanár Úrnál én voltam az első a műtőben, nagyon jól ment minden :)
Szuperül tudta visszatenni a kis Drágákat, könnyű volt az eljárás :) Kicsit aggódott, hogy nehogy valami sérülés legyen, vagy nehogy nehézkes legyen és méhszájat kelljen fogni, mert a vérhigító utána gondot is okozhatott volna, de minden simán ment. Nem éreztem belőle semmit :)
Aztán nagyon elégedetten mutatta a kis fénygombóckáinkat az ultrahangon, hogy látom-e, milyen szép a nyálkahártya és milyen kis szépek benne :)
8 óra 25 perckor tette be őket :)
Katalin mikor mutatta a Picikéket, mondta, hogy nagyon szuperül fejlődnek, és vasárnap estig mindenképpen be fognak ágyazódni, mert a fejlettségükből ezt így lehet kalkulálni :)
Taxival mentünk és jöttünk, Anyu elkísért, mivel Lacomnak sajnos külföldön kell dolgoznia a napokban, de már hamarosan velünk lesz :)
Sokat pihenek, olvasok, és beszélgetek a kis Drágáinkkal :)
Eredményhirdetés szeptember 5-én, mikor extra magas Hcg-re számítunk :)

mai jó hírek :)

Fél 10-kor csörgött a telefonom, rejtett szám... első gondolatom, hogy mit akarhatnak a munkahelyemről már megint?
Felvettem, majd Kanyó Katalin Doktornő jelentkezett be :)
Csak azért hívott, hogy elmondja, hogy a Babácskáink remekül vannak :)
3 babácskánk (idézem) "fantasztikusan fejlődik elképesztő iramban! gyönyörűek :) ", a 4. babácskánk is szépen halad, de ő egy picit lassabb mint a testvérei :)
Azt mondta, hogy maximálisan jónak és reálisnak tartja a szombati beültetést, és mehetek már fél 8-ra :)
Én olyan de olyan boldog vagyok :)
Éppen Laccal beszéltem közben skypeon és hallotta ő is.
Gondolom nem kell mondanom, hogy könnyekkel küzdve tettem le a telefont :)

Szombaton érkeznek a Babucikáink a pocimba :)

A nagy telefonhívás :)

Nagyon izgatottan vártam a ma reggel 9 órát... aggodalom egyáltalán nem volt bennem, sokkal inkább a minden rendben van érzés uralkodott rajtam és csak azt vártam, hogy végre Katalin szájából is halljam a "minden tökéletesen alakul és szombaton lesz a beültetés" mondatot!
9 óra 1 perckor már hívtam is :)
Felvette, mosolygós volt a hangja és már mondta is a híreket :)
Tegnap a 6 kis Drágánkat még megtisztították, megvizsgálgatták, és kiderült, hogy 5 petesejt volt csak teljesen érett! A kis ötös fogatból mindenkit megtermékenyítettek, 4 Babácskánk csodásan fejlődik azonos ütemben, az 5. pedig akit utoljára csináltak, szintén jól halad, de mivel ő volt a sor végén, róla még nincs 100%-os infó... ő még folyamatban! :)
Szombaton kapom vissza őket! :)
A mi kis Drágáinkat :)
Két gyönyörű, egészséges kis blaszto Babácskát, akik jó helyen jól megkapaszkodnak, befurakodnak és majd csak 2012 május elején egészségesen bújnak ki a pocakomból :)
Annyira örültem a jó hírek hallatán, hogy még a könny is kicsordult a szememből :)
Most, jópár méterrel a föld fölött lebegek és várom a szombat reggel 8 órát, mikor mehetek értük :)

Lacom elképesztő ügyesen adja be az izomba adandó injekciókat is... nem is tudom, eddig miért nem ő adta? Komolyan mondom, sokkal profibb mint az ügyeleten az asszisztensek.
Azért élvezi is, hogy azt a bitang vastag és hosszú tűt tövig kell beleszúrnia a popómba... de sebaj...úgy szúrja, mintha darts-ozna :)

Úgy örülök, hogy vállalja ezeket a tennivalókat és ki akarja venni a részét belőle :)
Sokkal kényelmesebb megoldás, hogy ő adja be a szurikat és nem kell minden nap mennem a rendelőbe a betegek közé. Hiába vettek előre az injekcióval, mégiscsak beteg emberek közt kellett várakoznom. Így ez a probléma is megoldódott :)

punkció (altatás nélkül)

Reggel fél 8 előtt ott voltunk már a BMC-ben.
Ugyan ez a negyedik lombikunk, mégis nagyon izgatott voltam amiatt, hogy altatás nélkül kértem a punkciót!
Reggel ébredéskor még nem voltam ideges, de ahogy közeledtünk a János Kórház felé, méterről méterre nőtt bennem a feszültség... de az tartotta bennem a lelket, hogy a Babáink esélyeit növelhetem vele...és az mindent megér :)
Harmadik voltam!
Rajtam kívül mindenki altatást kért... nem is értették, hogy én miért nem, de kitartottam és ragaszkodtam az eredeti elképzeléshez, hogy lokális érzéstelenítéssel csinálom végig.
Szegény Lac szintén elég ideges volt, de leginkább az én feszültségem miatt - bár próbálta leplezni!
Csilla (osztályos ápoló) jött és adott a beavatkozás előtt 30 perccel egy injekciót (Algopirin, Seduxen). Beszéltünk róla, hogy milyen hatása van a Seduxennek... nagyon bizakodtam, hogy mivel még sosem kaptam semmilyen nyugtatót, majd jól kiüt ez az egy ampulla, de semmi nem történt...semmit nem éreztem :(
Ahogy közeledett a műtőbe való jelenésem időpontja, szinte könyörögtem még egy Seduxenért, de nem lehetett többet adni belőle...
A műtőben Évi (műtősnő, nagy kedvencem Eszter mellett) fogadott, szokás szerint nagyon vidáman :)
Ő kicsit megnyugtatott! Viccelt velem, és az egy kicsit oldotta a feszültségemet, de így is elmondtam neki kb 50-szer, hogy nagyon félek ettől az altatás nélküli változattól.
Majd jött Kanyó Doktornő, és ő is nyugtatott, hogy higgyem el, sokkal jobb lesz majd, mint az altatásos változat! :)
Az aneszteziológus hölgyet teljesen kiakasztottam :) annyira be voltam parázva, hogy alig tudott megszúrni...fal fehér voltam, és nagyon ideges... így adott is egy kis nyugtatót vénásan... azt mondta, nem bírja nézni, hogy ennyire félek :) Na, az a cucc nagyon jó volt... (mint később megtudtam, drog volt)... mikor kezdje el az ember a tudatmódosító szerek használatát, ha nem a terhessége első napjaiban :)
Mikor Tanár Úr megérkezett és meglátott, mondta, hogy inkább altassanak el, mert ennyire rémülten még sosem néztem rá, de ellenálltam, és mondtam neki, hogy jó lesz nekem így, bízom benne, és ha abban maradtunk, hogy lokális, akkor én kitartok a több tüsző reményében :)
Nagyon nagyon rendes volt Mindenki :)
Tanár Úr minden mozdulatáról beszámolt, mutatta a monitoron, hogy mikor mit csinál, magyarázta, hogy éppen mit látunk,... és közben szuper volt hallani Kanyó Doktornő hangját, mikor átkiabált nekünk minden egyes petesejt láttán :)
Leginkább attól féltem, hogy nem tudtam elképzelni az érzést, mikor szúrnak... és annyian a lelkemre kötötték, hogy bármi is történik, meg ne mozduljak, hogy teljesen be voltam pánikolva, hogy mi van ha mégis odébb ugrok a szúráskor.
De nem tettem...konkrétan kellemetlenebb érzés az, amikor már a punkció előtt a tele petefészkekben kotorásznak az ultrahang fejjel.
Szúrást nem éreztem egyáltalán... talán a törlés rész volt a legérzékenyebb.
Utána egy skálán kellett jelölni, hogy mennyire fájt 1-10 között... 1-et mondtam! Nem fájt!
Most azt mondom, hogy ha legközelebb mennénk - szigorúan csak a tesókért :) - tuti nem kérnék altatást.
Enyhe görcsöt érezni mikor szívja le a petesejteket Tanár Úr, de nem fájdalmas!
Néha, egy rosszul eltalált injekció kellemetlenebb, mint a punkció volt!
Nem annyiszor szúrnak, ahány petesejt van... nekem 4-szer szúrt Tanár Úr, és kb 12 tüszőt szívott le, de voltak köztük kicsik is, amiben volt ugyan petesejt, de még nem voltak elég nagyok.
A lényeg - a nap híre -, hogy 6 érett petesejtünk lett :)
6 kis Manócskánk! :)
Katalinnal már egyezkedtünk, hogy a szombati beültire készülünk :) Persze ez a holnapi hírek függvénye :)
De egyértelműen arra számítunk, hogy 6 Babánkból 6 megtermékenyül, és egészségesen, szépen fejlődik és blaszto babaként két kis Manócskát visszakapunk szombaton :)

péntek, uh és vv

Péntek reggel a már szokásosnak mondható vérvétellel kezdtük a napot! 8 órakor már le is vették a hormont, és negyed 9-kor engem hívott elsőként Tanár Úr ultrahangra. Ezt követően 2 óra várakozás következett, míg meg tudtuk beszélni a punkció pontos idejét.
Az ultrahang alapján Tanár Úr gondolkozott, hogy hétfőn vagy kedden csinálja a petesejt leszívást. A hormonszint viszont azt igazolta, hogy hétfőn jobb lesz a punkció!
A tüszőim 15 és 21 mm közöttiek és jó sokan vannak :)
Egyre többet gondolkozom a BMC-ben uralkodó legújabb kérdéseken... altatásban vagy anélkül csinálják a punkciót?
Első hallásra egyértelmű volt számomra, hogy altatást kell választanom, hiszen annyi szúrás, ahány petesejt... durvának hangzik az az eljárás, hogy a hüvely boltozaton keresztül szúrnak át a petefészkekbe és úgy szívják le a petesejteket...
Megkérdeztem Tanár Urat, hogy mit gondol erről! Eredményesség szempontjából van-e jelentősége annak, hogy altatásban vagy anélkül műt?
Azt mondta, hogy ahol kevés a petesejt, ott mindenképpen az altatás nélküli változatot javasolja! Nálam majdnem mindegy, de az biztos, hogy nagyon jó hatással van a petesejtekre, ha lokális érzéstelenítés mellett szívják le őket! Mondta, hogy lokális érzéstelenítéskor minden szúráskor érezhető egy görcs, ami segít leválni a petesejteknek, és jobban leszívhatók.
Ugye a punkció során leszívnak annyi petesejtet, ahányat csak tudnak. Utána ezeket megtisztítják, majd a spermiumokkal megtermékenyítik őket. Másnap kell telefonálni a BMC-be, hogy hány petesejt termékenyült meg, és ennek ismeretében mikorra ajánlják a beültetést?
Tanár Úr szerint a gyakorlat azt mutatja, hogy azok a petesejtek, amik mondjuk másnapra nem termékenyülnének meg ha altatásban szívják le őket, azok nagyon jó eséllyel megtermékenyülnek akkor, ha lokálisan szívták le őket!
Így a cél érdekében úgy döntöttem, hogy 10-12 szúrás ide vagy oda, vállalom a lokális érzéstelenítést!
Tehát ma este, a tűzijáték után szúrjuk 21:30-kor a repesztő szurikat és hétfőn reggel 7:30-kor jelenésünk van a BMC-ben! :)
Második vagyok a műtéti beosztásban... addig még kis bátorságot kell gyűjtenem, és kitalálni, hogy hogyan tudom mindenféle fájdalom-érzettől függetleníteni magam, nehogy megmozduljak a szúrásokkor... de a gyerekeink gondolata ezen is átlendít majd :)

szerda, vv, uh :)

Elérkezett a szerda is...ez volt a 10. stimulációs napom!
Reggel korán levették a vért (én voltam a második), aztán egy-másfél óra múlva ultrahang volt... na, azon kicsit megijedtem!
Már eleve fura volt, hogy nem érzem annyira a petefészkeimet, mint szoktam... Tanár Úr megnézett és baromi jól nőnek a tüszők, de most olyan nagy méret-beli különbséggel csoportosulnak! Konkrétan tegnap azt mutatta az ultrahang, hogy hiába van annyi tüszőm, ha pénteken szívná le, akkor 2, max. 3 érett lenne benne.
Utána jött egy idegölő másfél óta még, míg meglett a hormon eredményem is.
De hála Istennek, megnéztük a hormonszintet, és Tanár Úr úgy döntött, hogy hétfőig elviszi a tüszőimet, mert akkor minimum 7-8 érettet le tud szívni majd. Lehet hogy a tegnapi két dominánsnak számító már nem lesz meg addigra, de a mögötte növögető második szakasz jó lesz nekünk :)
Így hétfőre elő is jegyeztek a műtőbe :)
Nagyon örültem neki, hogy a hormonok engedik ezt a megoldást, mert ha "csak" két érett petesejttel tudtunk volna kalkulálni, akkor aggódtam volna, hogy hétfőig mi lesz a Picúrkáinkkal! De szerencsére minden rendben megy, úgyhogy nyugodt vagyok és bizakodó :)
Persze a hormon adagot megemelte, Gonal F-ből már napi 225-öt kapok...most gyors-növesztünk a végére...
Az az elképesztő, hogy a kisebbek is baromi jó ütemben nőnek, de ha rájuk is várnánk még, akkor már nagyon elcsúszna az élmezőny és nem tudnának mit kezdeni a túlérett petesejtjeimmel!
Terv: hétfőn punkció, és pénteken beültetés :) Pénteken újabb vérvétel és ultrahang lesz!
Várjuk nagyon nagyon, hogy a Babácskáink beköltözzenek a pocakomba  :)

hétfő, BMC

 A nyolcadik stimus napunkon is voltam a BMC-ben ultrahangon és vérvételen.
Elgé sokan voltak, de ki lehetett bírni... 8 óra előtt levették a véremet, majd 10 körül behívott Tanár Úr uh-ra, és utána fél órával volt még egy kanyarom, mikor készen lett a hormon eredményem is.
Tanár Úr azt mondta, hogy "mesések a hormonszintek" :)
Ennek nagyon örültem, mert nagy hormon -elszaladós lélek vagyok, így óvatosan szabad csak emelgetni az adagjaimat!
Most viszont emeltünk rajta egy nagyobbacskát...konkrétan ilyen sokat még sosem szúrtam...
A Gonal F-ből 112,5 helyett már 187,5-öt kell kapnom, és a Luverist is felemletük 2/3-ról 1 egészre. A többi szuri maradt amennyi volt.
Igazság szerint akárhogyan is a 8. napon tartunk, közel nem érzem annyira a petefészkeimben a tolongást mint máskor...
Kb 10-12 db hasonló méretű tüsző van a két oldalamon összesen, a többit nem mérjük, mert úgysem egyszerre érnek majd meg!
Méhnyálkahártya 12 mm :)
Szerdán kell mennem ismét vérvételre, ultrahangra, és ebből arra következtettem, hogy pénteken punkció lesz :)

ötödik stimus napom, uh, vv :)

Ma voltam ultrahangon és vérvételen a BMC-ben.
Nagyon jól alakulunk :)
Reggel 8-kor levették a vért, a nagyrutinhoz tartozó csöveket levittem a központi laborba, aztán vissza a BMC-be és következett a 3 órás üldögélés... nagyon sokan voltak, és így, hogy 2 doki szabin van, nagyon sokan jutnak az éppen dolgozó orvosokra.
De sorra kerültem, Tanár Úr megnézett, a Gonapeptyl adagomat félre csökkentette, a többi maradt ahogy volt :)
Elvileg emelni terveztük, de szuperek lettek a hormon értékek - hála Istennek semmi jele annak, hogy rossz szokás szerint el akarna szaladni a veszélyes szint irányába :)
Ultrahangon láttuk, hogy kezdenek két táborra oszlani a tüszőcskék, a többség 11mm-es, de vannak 8-9-10 mm-esek is. 10 darab 11-es tuti van a két oldalamon,meg sok 9 mm-es...majd meglátjuk, hogy ki milyen ütemben növekszik még a következő vizsgálatig. Olykor már érzem, hogy bulizgatnak bent a petefészkeimben :)
Annyira megnyugtatott a vizsgálat... az történt, hogy míg felöltöztem, hallottam, hogy Tanár Úr szól Judit Főnővérnek, hogy nézzék vissza a régi stimus lapjaimat és hormon szintjeimet, és ahhoz akarja hasonlítani, amikor 24 hétig babákat vártunk, mert az egy jól működő recept volt :)
Mire visszamentem ruhában, hogy megbeszéljük a folytatást, már nézegette, számolt, és ennek alapján mondta, hogy minden marad az eredeti mennyiség szerint, mert ez működött tökéletesen :)
Én nem tudom miért, de azt éreztem, hogy annyira biztonságban vagyunk és olyan nyugodt voltam... olyan szeretettel, gondoskodóan nézte végig a dolgokat, amire nem igen van idő a BMC-ben. Szóval nagyon jól esett :)
Hétfőn találkozunk ismét, vérvétel és ultrahang lesz megint, és majd annak függvényében megbeszéljük, hogy mikor lesz a nagy nap :)
Szerintem sanszos a szerda is, de továbbra is a csütörtökre készülök :)

Elindult a stimu is :)

Olyan pompásan alakulnak a dolgok, hogy ilyen még nem is volt eddig nekünk :)
14 nap Gonapepty szurkálás után kezdődik is a stimunk!!!! Korábban mindig visszatapsolt Tanár Úr még egy-két naponként ultrahangra és vérvételre és csak utána indított, de most maga vagyok a tökély :)
20-24 tüszink van :) fifti-fifti osztoznak a két oldalamon :)
Most még persze vigyorogva mondom, de majd pár nap múlva már vicsorgok mellé, mikor ki akarják feszíteni az oldalamat... de nem baj :) hagy csinálják :) hiszen erre vártunk mostanáig :)
Hétfő óta szúrjuk esténként a Gonal F-et, Luverist, és a vérhigítót! Persze reggel mellette még ott van a Gonapeptyl is :)
Olyan kezdek lenni mint egy kis szita :)
A vérhigító csak "ront" a látványon, mert azóta minden eddig éppenhogy látszó kis kék-zöld-lila foltom feketére váltott és tarka lettem mint egy boci. Sebaj, szóltak előre, így nem stresszelünk rajta... majd elmúlik.
Azért kérték, hogy ha egy mód van rá, ne üssem be semmimet sohova, mert nagyon lila leszek és csupa véraláfutás... mit mondjak? eddig is igyekeztem nem összetörni magam, de most még egy okkal több :)
Következő ultrahang, vérvétel és EKG péntek reggel :)

Én a magam részéről az augusztus 18-at tűztem ki (még hónapokkal ezelőtt) a punkció dátumának, és kiegyeznék egy augusztus 23-i embrio transzferrel :)
Szerencsére Tanár Úr is ezt irányozta elő, így terv szerint haladunk :)

Vargha Intézetben tegnap voltam utoljára... fura, hogy nem megyek már kezelésre...már most látom, hogy mennyire fog hiányozni.
Janikánál voltam mióta Ibolya elment, és csak pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni!!!!
Ha valaki fontolgatja az efajta kezelést, bátran ajánlom Őt!
Jókor voltam jó helyen, mert 10 napja született meg a harmadik kislánya :) ...mondtam is, hogy első sorból csapok le egy frissen szabaduló gólyára :)
Azért van ám különbség kezelő és kezelő közt... :) hogyan írjam, hogy ne értsétek félre.... :)
Szóval Ibolyához is nagyon szerettem járni, de nyilván, egy nő keze és az az erő, amivel nyomja a különböző pontokat az ember lábfején, más mint egy férfié... Egészen más volt, pedig ugyanazokat a pontokat nyomkodták! :)
Úgy váltunk el egymástól tegnap reggel, hogy tudattam Janikával, hogy nagyon jól mennek a dolgaink, és szuper munkát végzett, mert máris kb 4 nappal hamarabb sikerült elérni azt a szintet a szervezetemnek, ami kellett a stimuláció elindításához!!!! Hiszem, hogy ennek a kezelésnek volt szerepe ebben, hiszen ez egy olyan tényező, ami a korábbiakban nem volt adott... ez az egyetlen változás! :)
Lehet hogy majd később megyek egy-két kezelésre, de per pillanat a babásodásnak van itt az ideje :)

elindult a negyedik lombikunk :)

A kalocsai pihenés után hétfőn kezdtük az injekciókat adni a pocimba :)
Nagyon vártuk már mindketten és eljött ez a nap is!!!
Reggel izgatottan keltünk és az egyébként megszokottal ellentétben azonnal kipattantam az ágyból, hogy mielőbb beadja Lac a Gonapeptylt :) nyoma nem volt az órákig tartó bebootolásnak :)
Profin ment...semmit nem felejtett a Drágám az elmúlt hónapokban!
És azóta már bebizonyosodott, hogy továbbra is jobban tudja beadni, mint azok akiknek papírjuk van róla... Lac szurijai sosem kékülnek be, míg ha az ügyeleten helyettesítik Lacomat, akkor mindig kék-zöld-lila-sárga vagyok :(
Mértem egy has körfogatot... hááát, nem ment vissza az első terhességem előtti méretre, de alakul :)
63 cm-es derékkal kezdjük a pocakosodást :)

Kalocsa

Megjártuk Kalocsát is :)
3 napot voltunk, és jó sokat pihentünk!
Az időjárás nem volt valami kedvező, mert az érkezésünk napján nagyon forró, fülledt idő volt, másnaptól viszont a viharok egymást érték!
De mindig kitaláltunk valami jó programot :)

Láttuk az érseki könyvtárat.... egy szóval csak annyit tudnék mondani róla, hogy lenyűgöző!!!
Olyan szépek azok a könyvek... felfoghatatlan.... azt gondoltam, hogy ez csak engem ragadt magával ennyire, mert tanultam könyvkötést gimi után, de Lac is nagyon élvezte... káprázatos látvány, mikor belép az ember és elé tárul az a rengeteg gyönyörűen kötött régi könyv. Varázslatos volt :)
Fényképezni nem lehetett bent, így az internetről kerestem fotót, ami persze közel sem adja vissza azt a látványt ami ott fogadott minket... de higgyétek el, fantasztikus :)
Voltunk a porcelán manufaktúrában is... az a középiskolás éveim elejét idézte :) mikor még kerámikusnak készültem a kis képzőn :) nagyon jól kitalálták azt a gyárlátogatást... teljesen bevonják a látogatót a munkájukba, mindent meg lehet nézni közelről, elmagyarázzák, megmutatják az eljárást, és ki is lehet próbálni!
A szálloda wellness részlege kb negyed akkora volt, mint amire számítottunk a weblap alapján, de nem bántuk, mert így lombik előtt nem igen terveztünk nagy pancsolásokat! Voltunk lent úszni egyszer, aztán nem kísértettük a sorsot tovább - és megúsztuk mindenféle fertőzés nélkül :)

A félpanziótól kicsit "féltünk", mert a diétát tartani kell, és ugye komplett menük esetén elég nehéz liszt és cukormentes ételeket választani, de ezt is megoldottuk :)
Mikor becsúszott egy pici bűnözés, akkor előkerült a zabkorpás doboz, benyomtunk fejenként 2 evőkanál zabkorpát, hogy lassítsuk a felszívódást, és mehetett tovább a nap :) Tűű doki nagyon odavolt, hogy ilyen leleményesek vagyunk...jót nevettünk vele, hogy az ember mit ki nem talál, hogy betarthassa a diétáját :)
Amikor meg szabadon választhattunk ételt, olyankor salátákat ettünk husival, grillezett sajttal! :)
Mikor nagyon szeles viharosra fordult az idő, szundikáltunk kicsit, illetve éjjel kiültünk akertbe lap-toppal és filmet néztünk :) totál kertmozi feeling volt :)
Egyszóval jól éreztük magunkat! Jó volt kicsit pihenni, kettesben lenni, kiszakadni a hétköznapok rohanásából! Legközelebb már gyerkőcökkel megyünk :)

Lac IR-je Tűű dokinál

A legutóbbi IR kontroll után pár nappal mentünk Tűű dokihoz, hogy megbeszéljük a változásokat!
Megnézte és nagyon elégedett volt! :)
Ugyan az értékekben még mindig ott van az a kiugrás, de az íve sokat javult és egyáltalán nem mozog már olyan széles spektrumon a vércukra, inzulinja, mint korábban.
Abban maradtunk, hogy szeptember-október magasságában találkozunk legközelebb - miattam, mert a várandóssághoz hozzá kell állítani majd az Eucreast attól függően, hogy egy vagy két babuci lapul majd a pocakomban :) ...és akkor, mikor megyek, megbeszéljük, hogy Laccal hogyan tovább!
A terv, hogy szépen lassan fokozatosan megvonjuk tőle a Meforalt, és nem is kell szednie a továbbiakban :)
Diéta és mozgás marad - hiszen az életforma és szükséges is -, de az a 15 kiló fogyás már előkészítette, hogy hosszú távon, gyógyszerek nélkül normál szinten tartsa Lac értékeit a szervezete :)
Nagyon örültünk a hírnek, hiszen nem nagyon akarta volna ezt a gyógyszert Lac élete végéig szedni!
A továbbiakban majd 10-12 havonta kell csinálni egy IR kontrollt, azt átnézzük Tűű dokival és annak függvényében változtatunk ha kell...de szerintem rendben leszünk így gyógyszerek nélkül is.
Lac annyira szépen hozzászokott ehhez a diétához, életmódhoz... nagyon büszke vagyok rá :)
Minden várakozásomat felül múlta az ahogyan küzdött és mindent - tényleg MINDENT - megtesz értünk, az egészségéért, a babáinkért :)

bocsánat...

Sajnos az utóbbi időben nagyon sűrű napirend szerint éltünk, így nem maradt időm írni...
Természetesen azóta is sok sok jó dolog történt velünk :)
Igyekszem szépen sorban pótolni az elmaradást és összeszedni időrendben a dolgokat!

Akik privit írtak, vagy kérdeztek itt, nekik is válaszolok azonnal! :)

Lac, IR kontroll

Múlt pénteken voltunk a Centrumlabban IR kontrollon Laccal. Ezúttal neki kellett inni a borzalmas cukros lötyit :)

Eredmény (nem vagyunk elragadtatva, de Tűű doki sem lesz):

vércukor, 0 perc                            4,6                           (ref: 3,5-6,1)
vércukor, 60 perc                         11,7                         (ref: 3,1-10,5)
vércukor, 120 perc                       7,0                          (ref: 3,1-7,5)
inzulin, 0 perc                                 4,3                           (ref: 1,9-23,0)
inzulin, 60 perc                              71,5
inzulin, 120 perc                            37,5


Nos, van ami jobb lett, van ami rosszabb :(
Majd Tűű doki kiértékeli...szerintem emelni fog Lac gyógyszer adagján...
Pontosan 2 hónap alatt 13 kilót fogyott, tartja a diétát, sportol, szedi a gyógyszert... nem értem miért nem javult jelentősebb mértékben ez a dolog...

Vargha módszer

Nos, "közkívánatra" az eddigi tapasztalataim :)

A maival együtt, 8 kezelésen vagyok túl, és jelentem, nagyon nagyon jól haladunk :)
A kezelőm e hét péntekig Ibolya, akivel nagyon hamar (úgy 1 perc alatt) megtaláltuk a közös hangot. Nyitott, pozitív és nagyon céltudatos nő! Belevaló és határozott hozzáállása az első találkozásunkkor olyan kérdéseket vetett fel bennem, amivel tudtunk tovább fejlődni!
Én úgy mentem a Vargha Intézetbe, hogy tulajdonképpen nem volt semmilyen orvosolásra szoruló problémám, sem szervi bajok. A felméréskor talált legyengült pontok kezelésével kezdtük felkészíteni a szervezetemet a babavárásra.
A talpon az akupunktúrás pontok nyomása alkalomról alkalomra haladva egyre kevésbé emlékeztet a "kellemetlenre". Már tulajdonképpen csak felugrom a székbe, Ibolya a kezei közé kapja a lábaimat és haladunk végig a jól megszokott ütemben a számomra előírt pontokon. Közben beszélgetünk, mintha ezer éve barátnők lennénk, és "fel sem tűnik", hogy milyen erővel nyomja a talpam, lábfejem bizonyos részeit.
Kérdeztem múlt hét pénteken, hogy mit gondol, hogy haladunk?
Mire nagy mosollyal végig mutogatta, hogy hol voltak kis kemény csomók a lábamban (amikről mit sem tudtam addig), amikről ma már csak múltidőben beszélhetünk, ugyanis teljesen elmúltak, ezért nem érzek fájdalmat sem a kezelések alatt.
Mikor az állapot felmérésen voltam, és azt a nagyon izzasztó 15 percet ki kellett bírnom, elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez a talp nyomkodás szokható... az első kezelés elég furcsa volt, mert tudtam, hogy 50 "hosszú" percig ki kell bírni azt, amit a 15 perces állapotfelmérésen csak "kóstolóként" kaptam. A második kezelésen már feltűnt, hogy nem hosszú percekből áll a majd' egy órás alkalom, hanem hipp-hopp elszaladt az idő. A harmadik találkozásunkkor már úgy érkeztem az Intézetbe, mint aki mindig oda járt...kifejezetten várom azóta is, hogy minden másnap mehessek. Nagyon jó érzés, jó élmény, és érzem, hogy napról napra fejlődök. És ez a pozitív változás nem kifejezetten csak fizikailag tapasztalható, hanem gondolkodásmódban is.
Ibolya egy-két jól irányzott kérdéssel olyan lavinákat indított el az agyamban, szívemben, amikre nem is gondoltam volna, hogy egy kezelő-páciens kapcsolatban lehetséges. Hatalmas szerepe van a sikerünkben, és hogy oda jutottunk, ahol most tartunk...voltak olyan kis árnyalatnyi gondolkodás-beli gátak a lombik, szülővé válás témájában bennem, amit ezek a kérdések és a magamnak adott válaszok billentettek helyre. Ezért mindig hálás leszek Ibolyának, akivel a Vargha Intézet falai között sajnos pénteken találkozom utoljára, mert haza költözik Pécs mellé, és mostantól a Pécsi Vargha Metodika Tudományos Intézetben folytatja a munkáját.
Jövő héttől, már csak heti 2 alkalommal fogok kezelésre járni, Jánoshoz, akikhez a harmadik baba érkezik a napokban :) Mondtam is, hogy jó helyen leszek...első sorból csaphatok le egy frissen felszabadult gólyára :)
Ezt a módszert csak ajánlani tudom Mindenkinek, nem csak babás ügyekben... Valóban csodákat tesznek gyerekekkel, idősekkel, férfiakkal, nőkkel, ...mindenkivel!
Sajnos nem egy olcsó kezelés, és ha az ember elkezdi, akkor becsülettel érdemes végig csinálni. A heti egy alkalom kezdetben elég kevés. Nekem a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a heti 3 alkalmat ajánlották, de már a kezelés hátra lévő részében csak kétszer fogok menni.
Elméletileg lehet járni a pocakosodás időszakában is, de én nem fogok. Ibolyával is beszélgettünk erről, és ő a 12 éves szakmai tapasztalata alapján is azt javasolta, hogy ne járjak a beültetés után már. Sőt, vele beszéltem végig részletesen a lombik program egészét, és abban maradtunk, hogy a punkció előtti egy hétben sem kell már mennem. A szervezetem ereje teljében, készen áll arra, hogy a mi kis picúr Babácskáink beköltözzenek és egészségesen fejlődjenek, majd jövő tavasszal megszülessenek :)
Így még 6 kezelésem lesz.
Az ember van hogy hajlamos azt gondolni, hogy ugyan már, ez "csak" talp masszázs, és persze nem árt, de ugyan hol mérhető a javulás?
Én egy elég beszédes, közvetlen ember vagyok, és maximálisan érdeklődő... különösen olyan témákban, amik a Babák felé vezető utunkat érintik. Így mindig kérdezősködtem az elején, hogy az a pont mi? És mi történik ha ezt vagy azt nyomja, ...? Mindig raktároztam a válaszokat és egyre részletesebben voltam kíváncsi rájuk :)
Volt olyan, amikor Ibolya jól "megkínozta" az egyes szerveimnek megfelelő pontokat a lábfejemen, majd 3-4 órával később nem ismertem rá a saját testem működésére...olyan dolgokat produkáltam, amiket addig sosem. Persze 2 nap múlva, mikor találkoztunk, kérdeztem, hogy milyen következményei lehetnek a kezelés egyes részeinek, majd elmesélte a testem 2 nappal azelőtt tapasztalt reakcióit. Hozzátette ugyan, hogy általában a második-harmadik kezelés után tapasztalja az ember a nyomkodás hatását... az, hogy én az első után már produkáltam a jeleket, csak azt igazolja, hogy nagyon jól reagál a szervezetem a kezelésre :)

...már csak egy hét az első szuriig :)

Lac stress test

Voltunk Lacommal a Vargha Intézetben, neki is megcsinálták az allergia vizsgálatot (stress test), aminek az eredménye a következő lett:
intolerancia állapítható meg az ólomra, gumira, tej fehérjére (sajt, túró, joghurt, tejföl,...minden tejtermék)
Ajánlottak a nehézfém terheltségre egy 45 napos kúrát, ami kihajtja a szervezetből a lerakódott fémeket (esetünkben az ólmot). Kb 8000.- forint volt a 4 üvegcse, Phoenix cseppek -sima gyógyszertárban megkapható. Homeopátiás szer, méregtelenít, több irányból támad. Sokat beszélgettünk a vizsgálat alatt/után arról, hogy mi okozhatja a leromlott sperma eredményt. Még mielőtt Lacnak időpontja lett volna, borítékolták, hogy valami fém terhelés lesz az egyik amit találnak majd, mert a férfiak a szervezetükben felhalmozott káros anyagoktól a vizelettel, széklettel és az ondófolyadékkal tudnak megszabadulni, így ha terheltség van, az biztosan a spermákkal együtt is ürül a szervezetből. A vizsgálatkor ez beigazolódott!
Most csinálja ezt a kúrát, remélhetőleg hamar eredményre vezet :)

kedd, indul a visszaszámlálás :)

Ma reggeltől végre elkezdhetjük vágni a centit :)
Még 20 nap és indulnak a szurik :)

hétfő, allergia vizsgálat

Ma reggel ismét a Vargha Intézetben kezdtem a napot, Ibolyánál kezelésen voltam.
Beszélgettünk, jó úton haladok :)
Kicsit kevésbé volt érzékeny mint pénteken...a kék foltokból egy még ott volt a lábamon..arra most rádolgoztunk, úgyhogy még jobban virít a lábfejemen, két kisebb foltocska társaságában.
Onnan rohantam az ORFI-ba, vérvételre, amiket Bazsó Anna doktornő kiírt! Levettek egy D-vitamint is, hogy lássuk az eredményt így 2 hét távlatában, mióta nem szedem a Vigantolt. Minden immunszerológia 3 hét múlva lesz meg.
Onnan rohanás vissza a Vargha Intézetbe, mert 10-től be voltam írva allergia vizsgálatra.
Nem azon a tűvel végigszurkálóson voltam, hanem azon amikor egy fém rudat kell az egyik kézben tartani, a másik kézen pedig meghatározott pontokat néznek és grafikonon látjuk, hogy hogy reagálok az éppen vizsgált anyagra.
Az eredmény nem lepett meg... tulajdonképpen a testem jelzései már évek óta tudatták velem, hogy mi az amit nem szeret. Elsősorban nehézfémekre, konkrétan higanyra vadásztunk, ami bezavarhat a babásodásba is, de nincs gond :) Ezek azért merültek fel egyáltalán, mert relatíve sok gyógyszert, injekciót kapok, és ezáltal akár sok sok higany is lehetne lerakódva bennem, de szerencsére nincs :)
Amit a szervezetem nem kifejezetten szeret: tisztítószerek, tehéntej, marhahús, csirkehús, disznóhús.
Ennyi! Az összes többi nehézfém, kaja, fű, fa, virág, ....minden rendben volt :)
Alapvetően meg voltam dícsérve :)

Fura volt, mert a srác, aki a vizsgálatot csinálta, nem tudott rólam semmit. Még a kartonomat sem látta.
És kérdezte, hogy mi miatt járok ide? én elmondtam.... és valami olyan szöges ellentét alakult ki köztünk ettől, hogy csuda!
Nem is feltétlenül jó szó az ellentét...csak máshogy látjuk a dolgokat! Kérdeztem, hogy ő hogyan látja ezt...
Azonnal mondta, hogy ő mennyire nem szereti a lombikot, mert a lombikos gyerekeknél mindig van immunterhelés, és csomó más probléma. Mert ha nem sikerül spontán és a petesejtnek nincs meg a szabad választása, hogy az alfahímnek tekinthető sejttel alkossanak egy kis életet, akkor tulajdonképpen legyengült, problémás hímivarsejtekből alkotnak mesterségesen gyerekeket, és azt a Babák egész életükön át viszik majd magukkal! És hogy a lombik oka legtöbbször a türelmetlenség.
Mondtam neki, hogy nem éppen 3 hónap próbálkozás után rohantunk lombikozni, hanem 3 év elteltével (és a diagnózissal a kezünkben), mire rávágta, hogy ők 10 éve szeretnének babát a feleségével, de lombikra sosem mennének.
És hogy most nem dolgoznak az ügyön, elkezdtek egy kezelést a Vargha Intézetben, és spontán lesz gyerekük hamarosan. Így megkímélik a babát is a következményektől és a saját szervezetüket is a sok romboló hatástól, mint pl. hormoninjekciók.
Hááát, megmondom őszintén, nem győzött meg!!! :) De kívánom nekik, hogy sikerüljön. Sőt, azt sem mondom, hogy ha korábban hallok erről a módszerről, akkor nem próbáltam volna meg én is ezt a kezelést és a vitaminokat mondjuk két lombik szünetében... de én nem látom olyan elítélendőnek a helyzetet, mint ő. Tulajdonképpen csodásnak tartom, hogy lombik programmal hány pár álma teljesül be és milyen orvosi csoda, hogy ez a módszer működik!
Én ugyanolyan hittel menetelek minden nap tovább, és hiszem, tudom, hogy nálunk idén augusztusban két Kismanó beköltözik a pocimba és kapaszkodnak majd nagyon és egészségesen meg is születnek 2012 tavaszán :)
De érdekes volt valaki olyannal beszélgetni a lombikról egy órán át, aki ennyire "rossznak" látja. Eddig még csak másoktól hallottam hogy mikkel érvelnek azok akik ellene vannak, személyesen soha nem talált meg a véleményével senki... egészen máig :)

az az érzés

Tegnap este, miután megírtam az első kezelés tapasztalatait, nem tudtam elaludni...
Így lefeküdtem, relaxáltam, eszembe jutottak Tündérkeresztanya módszerei, majd a pszichológus tanácsai, és az amit Ibolya mondott a kezelésen arról a bizonyos érzésről amit az ember a Babái iránt érez!
Azt hiszem végre sikerült valami nagyon hasonlót éreznem... végig játszottam a lombiktól kezdve az eseményeket, az eredményhirdetést, az ultrahangokat, a 4D-ket, a szülést és mindent... nagyon nagyon odafigyeltem az érzéseimre... olyan valóságosra sikerült, hogy szinte éreztem a hasamon, mellkasomon, ahogy szülés után a meleg nyirkos kis testük hozzám ér és ott pihegnek, nyöszörögnek a Babáink, nekünk meg záporoznak a könnyeink a boldogságtól :)
Csodás volt! :)
Alig várom már, hogy valóságban is megtapasztaljam mindezt!
Most igyekszem ezt az érzést megőrizni magamban és időről időre újra felidézni, míg teljesen a részemmé válik...míg valósággá válik :)

péntek, első kezelés

Öröm volt hajnalban kelni, mert nagyon izgatottan készültem már a kezelésre :)
Az állapotfelmérés kb 15-20 perc volt, és nem éppen kellemes masszázs érzés... nem fáj, de nem túl pihentető érzés... maradjunk annyiban, hogy kb 2 perc után leizzadtam, de nagyon és kapaszkodtam hol a kezeimbe, hol a szék karfájába :)
A kezelés annyival "rosszabb", hogy 50 perc és sokkal intenzívebb, erősebb nyomást érzek mindenhol... de nagyon "édes fájdalom" volt, hiszen a Babáink felé vezet miket! :)
Ibolyával azt gondolom, hamar megtaláltuk a közös hangot :)
Voltak kellemetlen, meg annál még egy kicsit rosszabb részek az 50 perc alatt, de legalább ezzel is jobban tudatosodik bennem, hogy miért is lépdelünk ezen az úton.
Voltak igencsak megdöbbentő pillanatok, amik kellően megerősítettek abban, hogy nagyon jó kezekben vagyok. Ibolya elkezdte a talpamon a kezelést a kezelőlap alapján. Mindösszesen annyi van ráírva a papíromra, hogy lombikra készülünk, ok: férfi meddőség. Egyetlen szó sincs arról, hogy volt már lombikunk, hányadik lesz ez, voltam-e már várandós, ...
Ibolya nyomkodja a talpaimat, közben néz, mesél a módszerről, arról, hogy éppen mit miért csinál, majd közli velem, hogy látja/érzi, hogy nagyon szuperül, pozitívan állunk hozzá mindenhez és nagyon jó úton járunk a lelkiekben és fizikailag is, csak azt nem érti, miért "árnyékolja be" ezt aggodalom, félelem?
Nem hittem a fülemnek...érthetetlen volt, hogy ezt a talpam nyomkodásából és a reakcióimból kiindulva mondja... percekig kérdezgettem, hogy mire gondol, ő meg csak próbálta egyre pontosítani az érzést ezzel az aggodalommal kapcsolatban amit bennem érez.
Elmeséltem neki, hogy tulajdonképpen hányadik lombikunk, és mik történtek eddig. Mondtam, hogy mi nagyon pozitívan állunk a Babáinkhoz, nagyon várjuk őket, biztos tényként gondolunk rá, hogy ők augusztusban a pocakomba költöznek és minden rendben lesz mindvégig. Mondta, hogy ez érződik, de az is, hogy bennem van néha egy pici félsz amiatt, hogy nehogy valami baj legyen... gondolom igaza van... úgyhogy ezen sokat gondolkodtam ma. Nagyon keresem a módját, hogy le tudjuk tenni azt a terhet amit a Kislányaink elvesztése óta hordozunk a szívünkben, persze ez nem olyan egyszerű. Hiszen nem élem meg minden nap szenvedésként, olyan fájdalomként amivel nem tudunk együtt élni... annyira hála Istennek már képesek voltunk feldolgozni a történteket. Egyszerűen csak szeretem őket továbbra is, mindigis az első három gyermekünk lesz Zoé, Noa és Kim, és várjuk hogy megérkezzenek a testvéreik. De persze olykor felmerül bennem, hogy hogyan fogom majd megélni a 23-24. hetet a babavárás idején?
Azt mondta, hogy talán úgy tudná megfogalmazni, hogy mire lenne szükségünk, hogy ne csak az agyamban, lelkemben, szívemben érezzem, hogy Babáink vannak, hanem próbáljam azt az érzést megtalálni és magamban megtartani, mint amikor az embernek szülés után odaadják a gyerekeit és először megérzi azt a semmihez sem hasonlítható szeretetet, hogy ŐK a MIEINK.
Nagyon igyekszem ezt megtalálni, bár valahol azt gondolom, hogy azt az érzést még valószínűleg nem ismerem.... egy szintjét igen, azt, amikor az ember 6 hónap alatt beleszeret a gyerekeibe, de nyilván sokkal intenzívebb lehet az amikor valóban a kezedbe foghatod őket! Azokat a varázslatos pótolhatatlan pillanatokat és érzéseket kellene megtalálni magamban, mikor valósággá válik hogy a mieink!
Igyekszem nagyon! :)
Azt mindenképpen tudatosan lehet irányítani, hogy a pozitív gondolatok mellé egyáltalán ne villanjanak be a "mi van ha" illetve a "de" gondolatok. Bár, ha bármi ilyesmi átszalad az agyamon, azonnal javítom és kicserélem pozitív mondatra!
Nagyon jól esett, hogy mondta Ibolya a kezelés végén, hogy mindenképpen segít megtalálni a módját annak, hogy a lelki 100%-ot is elérjük az elkövetkezendő időben, hogy ne csak a testem legyen maximálisan kész, hanem minden klappoljon! :)
Ebben a kezelésben a fájó nyomások közül azok mutatják egy szerv módosult működését, ha a nyomás fájdalma tűszúrásszerűen kisugárzik valahova a talpon.
Az állapotfelmérés alatt nem volt ilyen pont egyáltalán, a kezelés közben viszont volt egyetlen nyomás, ami a talpam közepére szúrt. Mondtam is, és Ibolya válasza az volt rá, hogy ez volt a méhem és a méhtartó szalagok.
Meglepődtem...
Tegnap viszont Fülöp Melindát leptem meg, mert a "problémánk" ismeretében mikor nyomkodta a talpamat, többször visszatért bizonyos területekre, majd nagyon nagyon meglepve közölte, hogy annyira különös, talán ilyennel még sosem találkozott, hogy a petefészkeim semmi elváltozást, problémát nem mutatnak! Mire rávágtam, hogy persze, mivel minden rendben van velük :)
De a leletek is ezt támasztják alá... és érzem, tudom, hogy nincs velük gond :)
Így, 13 órával az első kezelés után azt mondhatom, hogy olyan érzés, mint amikor az embernek olyan izomláza van, amikor megmozdulni sem tud és kínjában azt sem tudja, hogy nevessen vagy sírjon... na, ezt érzem a talpaimban ma reggel óta :)
Elképesztő, hogy ilyen érzést lehet kiváltani a csontos lábfejemből...
És cuki kis kék-zöld-lila ujjhegynyi foltok vannak a nagyon erős nyomások helyén! :)
Folytatás hétfőn...

csütörtök, állapotfelmérés

Elérkezett a csütörtök délután...már csak 1-2 óra választott el az állapotfelméréstől. Telefonáltak az Intézetből, hogy tudnánk-e előbb menni, mert a két előttünk lévő páciens dugóban ül, és esetleg előre vennének, ha oda tudok menni!
Örültem, és nagyon siettünk.
Anyu elkísért, mert az állapotfelmérésre kísérővel kell érkezni - és mivel Lac nem tudott jönni vidéki munkája miatt, Anyu volt ott velem.
Felvették az adatokat, elmondták a tudnivalókat a módszerről, majd jött Fülöp Melinda, akivel átbeszéltük a kezelés személyre szabott voltát és azt, hogy mi a terv az elkövetkezendő másfél hónapra, ami előttünk áll, hogy minél biztosabbá tehessük a Babáink megfoganását, beágyazódását, kihordását majd megszülését!
Nagyon rendesek voltak :)
Aztán következett maga a "vizsgálat"... a talpon, megadott pontokon fájdalomküszöbig tartó nyomással vizsgáltak. Eközben az asszisztens lánynak diktálta amit tapasztalt, érzett és ő ez alapján töltötte ki a kezelőlapot ami alapján a terápiát végzik majd.
Abban maradtunk, hogy a "rövid" rendelkezésre álló idő végett intenzív kezelés lenne a legjobb, heti 3 alkalommal, ugyanazon napokon, ugyanazon napszakokban.
A recepción hamar találtunk nekem egy kezelőt - Ibolyát - akihez minden alkalommal járni fogok, hétfő-szerda-pénteki napokon reggel.
Nagyon nagyon vártam az első kezelést, amihez csak egyet kellett aludnom :)

kedd, a telefont lesem...

Anyu egyik kolléganője ősztől visszajön dolgozni 5 év babázás után :)
Bent volt egyeztetni és kérdezte, hogy mi újság velünk. Hallott ezt-azt az elmúlt években a család felé vezető utunkról és kíváncsi volt, hogy hol tartanak a dolgaink.
Sokmindent mesélt ami elgondolkodtató volt...orvosként, anyaként, feleségként, aki naponta találkozik problémákkal, és az ő életében is sajnos vannak nagyon nagyon szomorú események az utóbbi években.
Kérdezte Anyut, hogy próbálkoztunk-e már az akupunktúrával és a reflexológiával.
Mikor Anyu mesélte a beszélgetésüket, úgy éreztem, hogy az akupunktúra nem a mi utunk, hiszen annak idején Tündérkeresztanyától rákérdeztem (ő is szakavatott akupunktúrás orvos), hogy látja-e értelmét esetünkben az akupunktúrának. Azt mondta, hogy az akupunktúra segíthet, de ugyanazt a hatást sokkal intenzívebben elérhettük a Bemer és a Lux terápiával, amire Laccal együtt közel 6 hónapig jártunk, így abban maradtunk, hogy nem szükséges.
A reflexológiáról már természetesen sok jót hallottam, bár odáig sosem jutottam, hogy el is menjek rá.
Ez a kolléganő viszont említette Anyunak a Vargha Intézetet, így aznap este kicsit utána olvastam a neten, hogy pontosan mivel is foglalkoznak és milyen módszerrel.
Még aznap felhívtam őket időpontért, de mondták, hogy felírnak és amint valaki lemondja, jelentkeznek, hogy mikor mehetek állapotfelmérésre hozzájuk.
Másnap minden telefoncsörrenésre izgatottá váltam, hogy vajon ők keresnek-e az időpont miatt, de nem telefonáltak...
Egészen más ügyben el kellett mennünk arra a környékre, ahol a Vargha Intézet is van (az eredeti uticélunkról kiderült, hogy csak "tartoztunk az ördögnek azzal az úttal"). De ha már ott voltunk egy utcával a Vargha Intézettől, elmentünk és nagy szabadkozások kellős közepette elmondtam, hogy mióta beszéltünk, folyamatosan a telefont lesem, hogy kaphassak időpontot. Nagy fejtörés és lapozgatás árán kaptam időpontot ... ott lapult egy csütörtök esti lehetőség (csak rám várt)! :)
Persze gondolkodás nélkül lecsaptam rá és onnantól kezdve alig vártam a csütörtök este 7 órát :)
A váróban a falon temérdek kisbaba fotója és a módszerről megjelent elismerő cikkek, köszönetnyilvánító levelek voltak.
Nagyon nagyon megható volt olvasni, ahogyan szülők tizensok sikertelen lombik után köszönik meg kisbabájukat az Intézet munkatársainak, és sugárzik belőlük a határtalan boldogság!
Szinte láttam, hogy a mi képünk is ott lóg majd a két kis Babácskánkkal együtt :)