2011. március 30., szerda

Egy év telt el...

Ennek a napnak is a vége felé közeledünk...

Reggel kinyitottam a szemem, és az első gondolatom természetesen a mi három Drága Kislányunk volt, Zoé, Noa és Kim. Sírtam egy picit, Lac próbált vigasztalni... beszélgettünk a mi kis Picúrkáinkról, aztán igyekeztük összeszedni magunkat, és azzal a gondolattal keltünk ki az ágyból, hogy a Kicsikéink küldenek nekünk Babákat, akik júniusban beköltözhetnek a pocakomba és egészségesen megszületnek jövő ilyenkor!
Ma nagyon sokszor könny szökött a szemembe, és egész nap mindenről ők jutottak eszembe.
Hihetetlen sok élmény hiányát éreztem egész nap, nagyon sokszor az járt a fejemben, hogy milyen lenne a mai napunk Velük...a szülinapjuk, a készülődés, az ajándék, az ÖLELÉSEK, az édes kis baba illatuk, ...
Mikor haza értem, láttam, hogy Lac hozott Nekem 3 Kindertojást...a Picik szülinapjára...mert tudja, hogy én szeretem nagyon, és mondta, hogy majd meséljem el nekik, hogy milyen jó kis játékok voltak benne, és miről maradtak le...
A szívem szakad meg értük, de továbbra is csak előre tudok nézni! Előre kell néznünk!
A júniust egyre jobban várom...megint nagyon sokat beszélek a leendő gyerekeinkhez, hogy jöjjenek hozzánk, költözzenek be és 8-9 hónappal később bújjanak csak ki!

Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek az sms-t, az együtt érző szavakat, azt, hogy tartjátok bennünk a lelket és mellettünk vagytok a nehéz időkben is! Hálás vagyok érte, nagyon jól esik és sok erőt ad!
Nem válaszolgattam az sms-ekre, sem a fórumos bejegyzésekre, mert mindegyik után sírva fakadtam a szeretetetek és a Babáink miatt egyaránt... De köszönöm!!! :)

2011. március 29., kedd

Szomorúan...

Holnap lesz egy éve, hogy a mi kis Drága kislányaink angyalkák lettek és el kellett búcsúznunk egymástól.
Minden napunk részei Ők is, sokat gondolunk rájuk, de ahogyan közeledünk a március végéhez, egyre többször és egyre mélyebben felkavarnak a történtek.
Nagyon hiányoznak, és ha arra gondolok, hogy holnap már 1 évesek lennének, összefacsarodik a szívem...mennyi élmény, fejlődés, ölelés, gyönyörű pillanat maradt ki az életünkből azzal, hogy Ők nincsenek itt velünk...
Sokszor könnyes lesz a szemem...

2011. március 25., péntek

Munka

Húúú, nagyon nehéz újra dolgozni...pláne, hogy Lacom otthon van kis elesetten :( úgy otthon maradnék vele, de nem lehet, hiszen csak ezen a héten kezdtem újra a melót...
A visszaszokás sem megy túl könnyen, hogy reggel korán felkelni, bejönni, egész nap itt bent lenni,...
A légkör is változott némiképp, ami kicsit bántja a lelkemet :(
Tegnap már sírva mentem haza... mondta Lac, hogy ez sírós nap volt, mert ő is tartott könnycsatorna tisztítást a Babák miatt (hát, akárhogy is vesszük, közeledik az egy éves évforduló...)!
De pozitívan menetelünk tovább :) Már csak értük is. Megmutatjuk, hogy milyen jó a MI gyerekeinknek lenni :)
Annyira le voltam törve tegnapra, hogy azon gondolkoztam, hogy keresek más munkahelyet, mert semmi nem ér annyit, hogy lelkileg kiboruljak miatta ennyire. Nekünk a pozitív, jó dolgok kellenek a sikerhez!
Aztán rájöttem, hogy nem kéne ugrálnom, mert nem olyan egyszerű munkát találni, pláne olyat ahol tolerálják a lombikot, hiányzásokat, és ahol be is jelentenek rendesen. Szóval maradok a fenekemen és kibírom.
Ma idefelé már a módszert tökéletesítettem magamban, hogy hogyan kell úgy bejárnom dolgozni, hogy a bántásokat meg se halljam, a sértéseket fel se vegyem. Elengedek mindent a fülem mellett, csinálom a dolgomat és várom a júniust :)
Csak előre nézek, és a babázós időszakokat várom :)

Lac IR-je

Nos, a levelemre, amit a laboratóriumnak írtam megjött a válasz, és azóta hívják Lacot minden nap, hogy tájékoztassák a jelen helyzetről. :)

Lelet megérkezett csütörtökön reggel:

glükóz fluoridos 0 perc             5,1                  referencia tartomány:               3,5-6,1
glükóz 60 perc                             10,1                referencia tartomány:               3,1-10,5
glükóz 120 perc                           6,9                 referencia tartomány:                3,1-7,5
inzulin 0 perc                                7,6                  referencia tartomány:               1,9-23,0
inzulin 60 perc                             81,6
inzulin 120 perc                           33,6

Ez lett... nem tudom, hogy ez férfiaknál milyennek számít, majd Tűű doki egy hét múlva ezt is jól megmondja :)
Persze ha valaki önkéntes endokrinológus (Andikám! Te vagy az én szakértőm is!!!), akkor írjatok nyugodtan, ne fogjátok vissza magatokat :)

Szerda, Lac műtétje

Sajnos nem tudtam azonnal jönni a hírekkel, mert a munkába való visszaállás nagyon nagyon nehéz és hatalmas mennyiségű tennivalót zúdítottak rám :(
Szerda délután mentünk a klinikára.
Ott kiderült, hogy a doktor úr majd csak másfél-két óra múlva érkezik. Addig Lac kapott 2 szem gyógyszert. Egy fájdalomcsillapítót és gy "stressz oldót". Majd jött a "tolja le a gatyót, mert megnéznénk a műtéti területet" című mutatvány... aztán mondták, hogy totál jó helyen szőrtelenített otthon a sebet tekintve, de addig a műtőbe nem mehet be senki, míg köldöktől combig egy kis pihe is van rajta, így kapott egy borotvát, hogy még tovább kéne ügyködni. Mondjuk ha ezt előre elmondják, akkor talán otthon kényelmesebben kivitelezhető lett volna ez a feladat, és nem utolsó sorban saját borotvával, nem pedig ilyen köz eszközzel. Na mindegy...
Ott voltam vele kb még egy órát, de utána őt bezargatták a folyosóról, hogy feküdjön le az ágyikóba, engem pedig haza küldtek...vagyis onnan el. Elugrottam Anyuhoz addig, mert a folyosón sem volt szabad várakozni (szabály...hülye szabály)
Rémes volt ott hagyni. Pusztán azért nem sírdogáltam, mert akkor az én Drágámnak nehezebb lett volna ott maradni egyedül. Megmondták, hogy mikor mehetek érte.
Persze majd megőrültem, hogy mi lesz, és jól van-e, sikerült-e minden, így a két órás távollétemben kétszer telefonáltam oda, hogy túl van-e már végre rajta??? Persze nem volt! Mondta is a hölgy, hogy amit mondtak, hogy mikor lehet érte menni, az már tuti nem úgy lesz, így akkor inkább telefonáljak, és majd véglegesítünk, hogy hánykor vihetem haza. Na ezt nem éppen így csináltam :) Amikorra mondták eredetileg, hogy újra a kezeimbe kaphatom a Drágámat, akkorra már ott voltam. :)
Persze be sem léptem még az ajtón, első kérdés: Túl van-e a műtéten? Hogy sikerült? Hogy van? ...
Akkor jött ki a műtőből kb öt perccel később.
Volt egy nagyon kedves hölgy, aki Lacommal és a szobatársával foglalatoskodott, és kijött, hogy megnyugtasson, hogy jól van az én Szívem csücske, csak folyton éhes :)
Mondtam is, hogy akkor nincs nagy baj :)
Kapott enni, inni, feküdt még egy picikét, és utána jöhetett is ki.
Aztán nagyon nagyon örültünk egymásnak, édes kis totyin közlekedik :)
Vittem neki ajándékot, amit otthon kibontogatott, megnézegetett (majd teszek képet!!!)
A műtétből elég sok mindent érzett. A helyi érzéstelenítés azért mégsem altatás... kellemetlen volt a műtét 70%-a, de volt egy kb 5 perc, mikor azt mondta, hogy nagyon nagyon fájt. Kérdezte is a dokit, hogy mit ügyködik éppen? Mert olyan, mintha tökön rúgták volna! Mondta a doki, hogy kb az történt...mármint nem rúgdosott senki, de az az ártatlan kis másfél ér, ami egy kicsit meg volt vastagodva, hátsó falon volt, és kissé nehéz volt hozzáférni! Így a nagyon fájós résznél a doki éppen alulról kihúzta az izom/ideg/ér köteget, és abból próbálta kifejteni azt az eret ami neki kellett, ill. még azt a nagyon határesetes másikat is... hát, nem röhögött Lac, az tuti!
Egyébként jól van! Kicsit húzódik a műtéti terület. Szedi a gyógyszereket amiket a doki adott - antibiotikumot, visszérre valami gyogyót és orvosi utasításra Maca Vibe-ot.
Otthon fekszik vasárnapig mindenképpen. Majd hétfőn délután lehet leszedni a kötést, addig csak amolyan cica-mica mosdás van.
Amikor csak tudok, vele vagyok (mondjuk ez eddig is így volt), ápolgatom, szeretgetem :)
A műtét előtt kellett egy teljeskörű spermavizsgálatot is csináltatni...na, hát no comment. Baci nincs szerencsére, de ami sokkolt minket, hogy a szerkezeti részben a spermiumok 99%-ának a feje nem oké :(
Mondjuk a doki azt mondta, hogy ezzel a műtéttel akár ilyen rendellenességek is megoldódhatnak, de ezt majd csak a június 15-i kontroll spermavizsgálat fogja megmutatni.
Nagyon bízunk benne, hogy tényleg minden nehézségünk elszáll végre és végre beköltöznek a Babócáink a pocakomba :)

2011. március 21., hétfő

Első munkanap...

Itthon vagyok már. Fura érzés volt bent lenni a munkahelyen. Persze a napi ügyek forgatagából kicsit kiestem, illetve mindenki rám csodálkozott, hogy ott vagyok és mi újság.
"Nem szívesen" fogadták, hogy ott vagyok, mert mindenki abban bízott, hogy max. pocakosan és majd Babákkal látnak látogatóban az elkövetkezendő időkben. Mondtam, hogy én sem vagyok oda, hogy "üres pocival" kellett visszamennem, de talán majd május végén- június elején sikerrel járunk, és akkor majd ősszel látogatok.
Ma akklimatizálódtam, holnaptól viszont indul a nagy pörgés, így talán hamarabb telnek majd a napok :)

Ma telefonáltak Lacnak a Centrumlab-tól a levelünk hatására - a tulajdonos hívta. Nem kaptak még reagenst, holnapra ígérik nekik. Megpróbáltak megnyugtatni minket, hogy a minta rendben van tárolva és tökéletes eredményt adnak majd. Ha szerdára nem lesz készen Lac IR-je, akkor egy másik laborban elvégeztetett vizsgálat árát kifizetik, hogy megkapjuk végre az eredményt! És persze nagyon nagyon elnézésünket kérik.
Annak örülök, hogy sikerült ilyen meggyőző levelet írnom :)

Negyedik napja csinálok ovulációs tesztet, hogy Czeizel Tanár Úr által adott hőmérőzős feladatot kiegészíthessem ezzel az infóval is. És péntek óta olyan nagyon halvány vonal volt rajta, aminek maximum csak terhességi teszt esetén van jó hír értéke :) Erre a mai vonalkám majd leugrándozik a tesztről :) Örülök, hogy ezek szerint továbbra is működök :)

2011. március 20., vasárnap

vasárnap

Holnap dolgozni megyek ismét... nagyon furcsa érzés. Annyira nem így terveztem...
De kezd az agyamban átállni a gondolat, már azt hiszem többet gondolok arra, hogy csak két hónapig tart és azt fogcsikorgatva is kibírom, mint arra, hogy mennyire nem akarom csinálni.
Nem kommunikáltam a kollégákkal már nagyon régen. Még ott tartanak, hogy a vérvételre vártunk, tehát senki nem tudott semmit. Tulajdonképpen fogalmuk sincs róla, hogy miért megyek vissza.
Azért, mert stabil terhességről beszélünk, és még dolgozhatok 1-2 hónapot, vagy mert nincsenek Babák a pocakomban. Így nyilván jönnek majd a kérdések holnap, a kíváncsi tekintetek, amik fürkészik a válaszokat! Sebaj...ezen is túl leszünk. Amilyen meg én vagyok, elmesélem majd részletesen az egészet, és azzal le van a gond. Inkább szeretem megelőzni ezeket a helyzeteket, elmondom a válaszokat, csak ne fussunk rá naponta százszor a témára.
Furcsa lesz visszavinni az irodába a cuccaimat, amiket elhoztam másfél hónapja. Ismét bele kell vetnem magam a mindennapi irodai dolgokba. Lehet hogy így majd még gyorsabban pörögnek a napok! Remélem, legalább ennyi haszna lesz a dolognak, hogy még vissza sem szokok igazán, mikor már jöhetek el végre tényleg szülési szabadságra!!! :)

Közben rohamosan közeledik március 30. Lassan egy éve, hogy szültem, hogy elveszítettük a kislányainkat, hogy eltűnt a talaj a lábunk alól...eddig is minden nap eszünkbe jutottak, beszéltünk róluk, de most egyre többet veszem észre magunkon, hogy rajtuk kattognak a gondolataink naphosszat... nagyon hiányoznak. Fantasztikus lenne az élet velük, ha másképp alakul az első terhességem...

2011. március 19., szombat

szombat

Reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy mikor most volt a lombikunk februárban, ugyan sok petesejt lett és meg is termékenyültek, de végül Katalinnal abban maradtunk, hogy nem fagyasztjuk le őket, így nem maradtak sítáboros Manócskáink. Akkor megnyugtatónak könyveltem el ezt a tényt, hiszen a sikert erősítette, hogy azért nem maradt fagyiovis Babacsoportunk, mert "nem lesz rá szükség". Nagyon bíztunk a sikerben. Aztán tudjuk, hogy nem sikerült úgy ahogyan gondoltuk, és ismét egy reményteli kezdés előtt állunk.
De közben annyi új orvosi vélemény, megoldás merült fel, amire mind azt mondják, hogy mennyiségi változás lehet hogy nem lesz, de minőségi biztosan, és bízzunk a mennyiségi javulásban is, hogy kezdem azt érezni, hogy ezért nem maradtak a fagyiovisok a BMC-ben, mert most annyival jobb paraméterekkel indulhatunk majd nyár elején, hogy nem szabadott hogy a februári lombikból jövő Babáinkkal egy fagyis beültetést megpróbáljunk.
Nagyon remélem, hogy mind számbeli, mind minőségi javulást is hoz majd ez a műtét, és amennyiben kiderül még egyéb gubanc, azt is tudjuk javítani gyógyszerekkel, kezeléssel!
Nagyon bizakodó vagyok...ha tehetném, legalább annyira előbbre tekerném az időt, hogy a leletek megérkezzenek, és kiderüljön végre a probléma, vagy éppen az, hogy nincs semmi akadály.
Aztán majd biztosan már május végére-június elejére szeretném tekerni a naptárt...és innentől egy végeláthatatlan időutazás jön az agyamban :) a pozitív Hcg-t is sürgetném, majd a szívhangokat, a genetikai ultrahang jó híreit, és természetesen azt, hogy a kezünkben tarthassuk végre őket! ...az első mosolyt, odabújást, ...mindent!
Várjuk a Babáinkat!!!!! Nagyon!!!!! :)

2011. március 18., péntek

péntek, háziorvos, Lac IR-je...

Reggel mentem a körzeti orvoshoz. Lezárattam a táppénzt, így hétfőtől újra vár a meló :(
Furcsa lesz, mert úgy jöttem el február elején, hogy nem megyek vissza már kb. 3 évig.
De erőt kell vennem magamon és a Babázós álmokat, terveket átmenetileg 1-2 hónapra félre kell tennem - legalábbis munkaidőben biztosan.
Kértem beutalót még a további szakrendelésekre is, és úgy búcsúztunk, hogy június elején várnak vissza a progeszteron szurikkal reggelente :)
Lac IR eredménye még mindig ott tart, hogy folyamatban van. Ma telefonáltunk nekik, hogy ugyan mondják már meg, hogy egy 24 órás vizsgálaton mi tart 3 napig? Kiderült, hogy elfogyott a reagensük, csak nem akarták tegnap mondani. Kérdeztük, hogy mikor lesz készen? Mire mondták, hogy fogalmuk nincs róla, hogy mikor érkezik hozzá anyag. Remélem, hogy azért a jövő héten pontot tehetünk a dolog végére.
Kétségeim vannak, mert azt mondják, lefagyasztották a vért, és majd felolvasztják, ha lesz mivel vizsgálni.
De eszembe jutott, hogy a BMC-ben a laboros lányok mondták, hogy az inzulin és vércukor vizsgálathoz levett vért S.O.S. le kell vinni a laborba, mert 30 percen belül el kell kezdeni feldolgozni. A MÁV-ban is ezt mondták, és ma a háziorvos is.
Ki tudja, hogy mi lesz az eredmény, ha felolvasztják?
Bizalmatlan vagyok. Legszívesebben megcsináltatnánk újra!
Írtam is egy levelet a labornak, hogy találják ki a megoldást erre a problémára, mert ez így nem túl meggyőző a számomra. Ráadásul nem ez az egyetlen probléma volt velük kapcsolatosan.
Majd meglátjuk, mit válaszolnak.
Csak kicsit kiakadtam rajta, hogy adtak időpontot március 14-re, majd potyára mentünk oda.
Utána azt mondták március 16-án, hogy mehetünk. Direkt elmondtam, hogy milyen vizsgálatra megyünk. Közölték, hogy nem kell cukrot vinnünk, mert benne van az árban.
Oda mentünk, nem volt cukor...csak azért tudták megcsinálni a vizsgálatot, mert én vittem (már annyira szkeptikus voltam - de valljuk be, senki nem jár minden nap mindenhova ilyen cukorral).
Majd megígérik, hogy 24 óra múlva kapjuk az eredményt és még ma sincs meg.
Nem hívtak fel, hogy tájékoztassanak, hanem nekünk kellett nyomozni, hogy most akkor mi van és mi lesz! És még most is csupa elbizonytalanító választ kapunk... szóval ez esetben nem érte meg az olcsóbb helyre jönni. Maradnunk kellett volna a mai Mensmentises IR vizsgálatnál attól függetlenül, hogy itt éppen a feléért csinálták meg. Jelen esetben jobban megérte volna a drágább hely, amennyiben flottul zajlanak a dolgok...
Elküldöm a levelet, remélem jövő héten választ is kapunk rá, és az eredmény is megszületik már!

csütörtök, hematológia

Reggel a SOTE 1. sz. belklinikáján volt jelenésem, hematológián.
Levettek elég sok vért a Fülöp doki által is kért vizsgálatokból. Majd március 28-án kell mennem még a Rókus Kórházba, hogy levegyenek még néhány csővel további vizsgálatokhoz.
A maiak eredménye részben péntekre, részben jövő hét szerdára készül el.
Az Istenhegyi Géndiagnosztikából nagyon várom már a kariotipusom leletét. Minden nap lesem, hogy a postás hozza-e. :)
Lac IR eredményét nagyon vártuk a Centrumlab Kft-től...de nem jött. :(
Telefonáltunk, és azt a választ kaptuk, hogy folyamatban van, de péntekre mindenképpen meglesz és küldik a mailt.
Nem bírom az előre nem tervezett kitérőket...de nem idegeskedünk...így is szuper gyorsasággal haladunk a vizsgálatokkal. Csak az a fontos, hogy addigra meglegyen, mire Tűű dokihoz megyünk!!!

2011. március 16., szerda

szerda, Lac spermatogramm, labor, IR és új időpont hajkurászás :)

Ma is pörögtünk.
Reggel már 7 órakor a MÁV Kórházban voltunk. Vinni kellett reggeli első vizeletet, mert ez hiányzott a nagy laborból a műtéthez, illetve virítani kellett némi mintát a legfrissebb spermaképhez. Mindent néznek majd, számolás, baci tenyésztés,... minden lesz :)
Innen telefon a Centrumlab Kft-hez (ahová hétfőn hiába mentünk... szóltunk is, megköszönték, és mondták, hogy át fogják állíttatni az automatát, hogy munkaszüneti napokra ne adjon időpontot a betegeknek). Szóval mondták, hogy mehetünk nyugodtan, csak vigyünk cukrot az IR-hez. Mi mint minden eshetőségre felkészült páciensek mindenhova azzal járunk...ki tudja mikor kell alapon :)
Hamar levették a vért, majd nekiálltunk a váróban egy 500 darabos Hófehérke és a hét törpe puzzle kirakásának. 60 perces és 120 perces vérvételek voltak és a köztes időben nagyon pörögtünk, hogy meglegyen a végéig a teljes kép :) De csak 3/4-es készültségig jutottunk...a házikó gerendái, a kisasztal és az ablak nem lett meg...
Utána rohanás Lac munkahelyére, mert ugye dolgozni is kell :)
Míg ő robotolt, én ügyintéztem, illetve telefonálgattam dokis időpontok után.
Hétfőn a Nagy Gén Diagnosztikában mondta Dr Nagy Zsolt, hogy ajánlja esetünkben az immunológiát, és ezzel a lendülettel egy doktornőt is javasolt. Na, ma igyekeztem elérni a betegfelvételt, hogy időpontot egyeztessek...Sejtettem, hogy nem holnapra kapok, de mikor a néni csak lapozott, lapozott és lapozott, kezdtem megijedni... 2011 június 14. 13:20 perc...hmmmm... addigra ha minden jól megy, már kismami leszek :)
Természetesen "elsírtam" anyunak a dolgot, aki nemsoká visszahívott, hogy a legjobb barátnője dolgozott ott pár évig, és 2011. március 29. 11:00 óra jobb lenne, nem? :) Én majd kiugrottam a bőrömből :) Kb 10-szer kérdeztem vissza, hogy nem május??? De nem :) alig 2 hét és ez is meglesz :) Tulajdonképpen jó lett az immunológiám, de itt még megcsinálnak majd néhány részletekre vonatkozó vizsgálatot, mert a genetikán azt mondták, hogy ennek a sok Baba elvesztésnek meg kell találni az okát, hogy kivédhessük!
Reggel elhoztuk a MÁV Kórházas IR-em eredményét is:
Glukoz - 0 perc:        4,4           referencia érték: 3,1-5,6
Inzulin - 0 perc:        5,4           referencia érték: 2,6-24,9

Glukoz - 120 perc:    5,0            referencia érték: 3,1-5,6
Inzulin - 120 perc:    27,0          referencia érték: 2,6-24,9

Ki érti ezt?
Szerintem tök más lett mint a múltkor...
Na majd Tűű doki jól kivesézi és megmondja a tutit :)

2011. március 15., kedd

kedd

Ma nagy ténykedésben voltunk. Tavaszi nagytakarítás és redőny szerelés volt a program. Nagyon kifáradtunk. De nekem volt a dilim, hogy a redőny biztonságosabbá teszi a házat.
Lelkileg nagyon hullámvasutasra sikerült a nap. Hetek óta nem volt semmi bajunk, de ma ahogy takarítottunk, pakolásztunk, megint rám szakadt, hogy mennyire hiányoznak a babáink az életünkből.
Amit múlt héten vettünk nekik ágyneműt (nagyon le volt értékelve és nem tudtam ott hagyni), azt ma reggel kivasaltam, és betettem a szekrényükbe. Olyan jó volt, csak az volt benne a rossz, hogy közben nincsenek velünk...várunk rájuk nagyon.
Annyira tényleg csak ők hiányoznak. Az irántuk érzett vágy szinte percről percre egyre nagyobb! Elképesztő, hogy mennyire szeretnénk már Velük lenni... nem is tudom, meddig fokozható még ez az érzés...
Aztán üldögéltem picit két munkafázis közt a babaszobában...persze rám tört a sírás... gondolkodtam rajta, hogy túl nagyot kérünk az élettől? Túl nagyra vágyóak lennénk? Nem hiszem...
Mindenesetre hiszünk Bennük, bízunk Bennük és nagyon várjuk ŐKET! :)

hétfő, Nagy Gén Diagnosztika, Centrumlab Laboratórium

Ez a hétfő sem volt eseménytelen :)

Reggel 8 órára mentünk a Nagy Gén Diagnosztikába.
Nagyon nagyon rendesek voltak. Dr. Nagy Zsolttal beszéltünk másfél órát az eddigiekről, és a továbbiakról...
Részletesen átnéztünk, átbeszéltünk mindent, aztán elmagyarázta az alapokat, tudnivalókat, és azt amiben ő segíteni tud nekünk.
Tényleg elképesztő, de ilyen figyelmességgel még nem találkoztunk az eddigi orvoslátogatások során.
Éreztük, hogy valóban fontos neki, hogy értsük mi történik, és elmagyarázza azokat a dolgokat is, amikre ugyan eddig irányultak vizsgálatok, de nem részletezték a hátterét. Ezt most mind bepótoltuk :)
Jó így átlátni!
Örült a meglévő vizsgálatoknak, várjuk nagyon, hogy a kariotipus és a többi is megérkezzen.
Ami az eddigi vizsgálódásokból hiányzik, azt megcsináltattuk nála. Péntekre lesz eredmény. És mikor a génvizsgálat és a kromoszóma is meglesz, átnézzünk ismét az összeset, és ad szakvéleményt nekünk, hogy vihessük Konc Tanár Úrnak.
Javasolta, hogy Lac műtétjénél kérjük meg a dokit, hogy a biopsziát is csinálja meg. Ebből egyértelműen kiderülhet, hogy a termeléssel vannak gondok, vagy a spermák kijutásával? Szerinte érdemes erre nagy nagy figyelmet fordítanunk, mert akár a lombik is elkerülhető lenne, ha végre fény derülne a rossz spermakép okára.
Mikor a Géndiagnosztikán végeztünk, rohantunk át Újpestre. Volt időpontunk Lacnak IR vizsgálatra a Centrumlab Laboratóriumába, de pénteken nem vették fel a telefont, aztán hétfőn sem. Ennek ellenére kinyargaltunk, mivel interneten az automatájuk visszajelezte, hogy rendben van a megbeszélt vizsgálat annak ellenére hogy március 14-e munkaszüneti nap. Ott kiderült, hogy nem csak hogy nem tudtam hívni őket, senki nem volt ott csütörtök óta. Ez potya út volt, de sebaj. Szerdán újra nekifutunk...
Utána Anyuhoz mentünk, ebédeltünk, pihiztünk, utána át a barátainkhoz, mert most költöztek be az új házukba és meg kellett kukkolnunk a jelen helyzetet. Szép lett :)
Éjfélre haza értünk...jól kifáradtam...el vagyunk szokva mi ettől a bulizós élettől.

2011. március 13., vasárnap

vasárnap

Egészen furcsa, hogy nem kell hajnalban kelni és éhgyomorra valami vizsgálatra indulni :)
Gyönyörű idő van, ahogy tegnap is, Lac kicsit kertészkedett, én a házban próbáltam rendet tenni.
A nagy hókupac alól végre ismét előtűnt a kerti kemencénk, így ma már ott tudtunk ebédet csinálni! :)
Holnap megyünk dokihoz, utána pedig Anyuhoz ebédelni!
Már alig várom, hogy május vége- június eleje legyen és ismét Babák költözzenek a pocakomba... aztán hogy 2012 elején megszülessenek és itthon lehessenek végre velünk.
Megint annyira kezd eluralkodni rajtam az anyai érzés... nagyon vágyom már rájuk... :)

2011. március 12., szombat

szombat, megérkezett az immunológia eredmény :)

Immunológiámat megküldte az ANTSZ.
Minden rendben van rajta :)

 ANA (ELISA)                     19,3 U/ml        normál tartomány: 0,0-25,0
 ds-DNA                               negatív
 Kardiolipin G/A/M          negatív
 B2-GPI IgG/IgA/IgM      negatív
 Anti-TPO                            9,4 IU/mL       normál tartomány: 0,0-75,0
 Anti-thyreoglobulin         40,5 IU/ml      normál tartomány: 0,0-150,0
 tTG IgA                               negatív
 tTG-IgG                              negatív
Hematológia                       vélemény: Negatív immunszerológiai lelet

Gondolom ez jó hír :)
A probléma nem itt keresendő!
Keresünk tovább...

2011. március 11., péntek

péntek, laborok, rtg, ekg, SOTE genetika

Sűrű volt a mai nap is...
Reggel 7:00 órára ment Lac a MÁV Kórházba. Levették a nagyrutint, megcsinálták a mellkas röntgent és az EKG-t az operációhoz, és leegyeztette a jövő heti spermavizsgálatot is.
A röntgen és az EKG eredményét megmondták már, és szerencsére minden rendben. Kicsit izgultunk a tüdőszűrés miatt, mert kb 2009-ben volt utoljára, és azért csak dohányzott jópár évig, így nagy öröm volt, hogy minden tökéletes.  :)
Szerdán megy a véreredményért, mikor viszi a spermavizsgálatra a mintát.
Ügyin szúrták...az ő keze még nem néz ki úgy mint egy drogosé (az enyém olyan...rémes)
Én nem tudtam vele menni ma a MÁV-ba, mert eközben a SOTE 1. sz. nőgyógyászaton volt jelenésem Dr. Papp Csaba Tanár Úrnál.
Nagyon rendes volt :)
Kb egy évvel ezelőtt találkoztunk vele utoljára... nála is voltunk genetikai tanácsadáson, és ő is adott szakvéleményt akkor, mikor a redukcióról kellett döntenünk.
Meséltem neki, hogy hogyan végződött az a terhesség, és megbeszéltük az azóta történt két beültetést és vetélést is. Ugyanezeket a vizsgálatokat mondta volna, mint amiket kijártunk, kinyomoztunk mostanáig. Megerősített mindenben ami éppen folyamatban van. Ő is éppen ugyanúgy látja az esetünket, mint Konc Tanár Úr és Lintner Tanár Úr. Mindannyian azt mondják, hogy lesznek Babáink, és nem szabad messzemenő következtetést levonni a korai vetélésekből.
Egy újabb ötlettel előállt, miszerint azt javasolja, hogy amint kiderül hogy terhes vagyok, kezdjünk el heparint szúrni a pocimba az első 12-15 hétben. Ezzel sok esetben elkerülhető a korai vetélés, és a Babáknak semmiféle problémát nem okoz.
Megbeszélem majd ezt is Konc és Lintner Tanár Urakkal.
Papp Csaba doktor felajánlotta, hogy ha bármi kérdés, kétely felmerül a továbbiakban, ill. a következő terhesség folyamán, szívesen segít, és keressük nyugodtan.
Ma kaptam időpontot Mensmentisbe is. :)
Lac IR vizsgálata jövő hét péntek reggel lesz, eredmény március 21-re, és március 22-én vihetem Szabolcs professzorhoz mindkettőnk eredményeit konzultációra, és kiderül, hogy kell-e gyógyszert szednünk erre.
Biztos ami biztos alapon kértem időpontot Tűű dokihoz is. Avarka! Titeket váltunk április 1-én :) Valamiért azt gondolom, hogy megnyugtat, ha ő is ránéz a leleteinkre és az ajánlott gyógyszeradagot, diétát átbeszéljük vele is.
Most jön a hosszú hétvége és az ünnep, de mi akkor is dokihoz megyünk... ki kell használni a munkaszüneti napokat is - így legalább Lacnak nem kell szabit kivennie miatta :)

2011. március 10., csütörtök

csütörtök, hysteroscopia

Túl vagyunk rajta :)
Reggel már 7 óra előtt ott voltunk, kicsit -nagyon nagyon - sűrű nap volt a János Kórház szülészetén a mai.
Elég sokat kellett várni, mivel bejött 3 császár is, így a kis műtétek csúsztak.
11 óra után picivel szólt ki Évike a kisműtőből, hogy adjak egy nagy puszit Lacnak, és irány a szobám...addig együtt vártunk a folyosón.
Pisiltem, bugyi le, és vártam az aneszteziológust. Kb 5 perc elteltével jöttek is, átmentünk a műtőbe, felmásztam, leszíjaztak, bekötötték az infúziót és jött a csípős anyag bele, amitől szédelegni kezdtem.
Lintner Tanár Úr már bent volt a műtőben, mikor kezdtem kábulni. Tök szuperül szúrt a lány! Egy jó vastag fém tűvel szúrta, aztán valami vékonyabb dolgot beletett, és abba kötötte be az infúziót. (érzem a helyét, így megy a szokásos borogatás)
A BMC-ben ezerszer kedvesebbek az ott dolgozók! A műtősnők is, az aneszteziológusok is, ...mindenki, de itt is minden rendben ment. Csak a BMC-ben valahogy sokkal emberségesebb mindenki...vagy oda már ennyire haza járok :)
Éppen kérdeztem az anesztes lánytól, hogy kb mennyi ideig tart a beavatkozás, mire mondta, hogy 20 perctől akár 1-1,5 óráig is, attól függően, hogy mi a helyzet odabent. Erre már Tanár Úr szólt közbe, hogy "Eszternél hamar végzünk, bekukkantunk, minden rendben lesz :) "
Utána nem sokkal bealudtam.
A szobában ébredtem, semmi bajom nem volt az ég egy adta világon. Mintha bármikor egy alvás után felébredtem volna. Nem fájt semmi.
Mikor a nagy jövés-menés elcsitult a műtőnél, akkor Lacot beengedte hozzám Évike :)
Ki kellett mennie a vizit előtt, ami esetemben 2 részletben zajlott.
Egyszer jött az osztályos orvos és Lintner Tanár Úr, majd kérdezték, hogy jól vagyok-e? Mondtam, hogy én tökéletesen. Aztán mondta, hogy majd hamarosan visszanéz, és megbeszélünk mindent. Azonnal rávágtam, hogy rendben.
Amikor kiment a szobából, akkor kezdtem el matekolni, hogy az jó vagy rossz hír, ha külön visszajön hozzám... Ekkor Lac újra bejöhetett, így mikor kb 10 percre rá Tanár Úr visszajött, már mindketten izgik voltunk, hogy mit mond majd.
Lényeg: minden szuperül ment, azt mondta, hogy egyetlen ártatlan heget sem látott odabent, nemhogy bármi problémát.
Tulajdonképpen annyira szuperül néz ki minden odabent, mintha nem is lett volna soha egyetlen terhességem sem, nemhogy 3-as iker 24. heti szüléssel, és két 5 hétig tartó, felszívódó.
Azt mondta, hogy a nagykönyvben nincs ilyen szép.
További beavatkozásokat, tükrözéseket, kaparást, ...nem tart indokoltnak, mert minden ok! :)
Nagyon megdicsért, és azt mondta, reméli, hogy május-júniusban találkozunk a terhesgondozáson :)
(mi is reméljük)
Azt mondta, mindenképpen lesznek Babáink, semmi kétség, úgyhogy ne adjuk fel egy pillanatra sem :)
Feladat az volt, hogy pisiljek egyet, és utána mehetünk is haza.

Lac átszaladt Irénkéhez a BMC-be, míg a műtőben voltam, és elhozta az IR leletemet:
Vércukor - terhelés előtt: 5,2
Vércukor - 60 perc: 7,5
Vércukor - 120 perc: 6,3
Inzulin terhelés előtt: 2 alatt!!!
Inzulin - 120 perc: 21,3
Minden határértéken belül, de Andikám már kiokított, hogy az inzulin kicsit para, mivel több mint ötszöröse a 120 perces a terhelés előtti értéknek!
Na majd viszem a dokinak, és jól megmondja, hogy mi legyen. Ha felírja a Metet, akkor majd szedem, illetve megy a diéta is! Csak legyen eredmény!!! :)
Most intézem Lac IR vizsgálatát! Remélem, hogy holnap leveszik neki egyéb laborokkal együtt!
Úgyhogy továbbra is haladunk :)

2011. március 9., szerda

szerda, IR, urológus

Már reggel 7:00 előtt ott voltunk Anyuval a vérvételen.
Remélem, jók lesznek az eredmények...vagyis sosem tudom, hogy minek drukkoljak. Mert ha minden lelet tökéletes, akkor nem fogunk tudni lépni a nagyobb siker érdekében. Ugyanakkor ne legyen már gond! Csak egészséges Babákat szeretnénk :)
Utána anya-lánya napot tartottunk :) elintéztünk jónéhány dolgot, és picit elcsábultunk egy bababoltban is :) kiárusítás utolsó napja volt és minden 70%-os leértékelt volt, így nem tudtam otthagyni egy kis hálózsákot és egy pici játékot :) Nagyon édes mindkettő, Lacnak is tetszett! :)
Délután találkoztunk Lacommal, és mentünk Dr. Kovács Gábor urológushoz. Átnéztük, átbeszéltük az eddigi anyagokat, megvizsgálta, és egyet értett a műtéttel is, így március 23-án szerdán lesz az operáció :)
Örülünk neki, mert ő is több mint 60% javulást remél...azért az nagyon jó lenne!!! :)
Veszíteni semmit sem veszíthetünk, legrosszabb esetben, ha mennyiségre nem lesz növekedés, a minőségi javulás akkor is szinte borítékolható!
A héten kell mennie Lacnak laborvizsgálatokra, és egy új spermavizsgálatra. Ezt majd meg is fogjuk ismételni a műtét után, és akkor jól mérhető majd a különbség.

...hazafelé gondolkodtunk. Ugyan nagyon várjuk már a folytatást, de azért mégiscsak reális gondolkodású, felelősségteljes felnőttek lennénk - vagy mi.
A műtét után 3 hónappal lesz eredmény a spermákat tekintve (tekintve, hogy a spermák 72 nap alatt fejlődnek ki), így eldöntöttük, nem megyünk vissza április vége-május elején lombikra. Június elején majd Konc Tanár Úrral megbeszéljük a leleteket és elkezdjük a stimut, de úgy szeretnénk majd kezdeni, hogy már a műtét után termelődött spermákkal tudjanak dolgozni :) Tulajdonképpen 1 hónap türelem mindössze tőlünk, de ha ez a sikerhez vezető út, akkor igazán nem nagy áldozat :)
Addig ha esetleg még valami kiderülne, és kezelni kellene gyógyszerrel, szurikkal, infúzióval, ... akkor arra is van 3 hónapunk, így tuti biztosan szuper esélyekkel indulhatunk újra.
Konc Tanár Úr úgyis augusztusban jár szabira, előtte még simán beleférünk az életébe, és mire szabira megy, már elengedhet terhesgondozásra Lintner Tanár Úrhoz, mint boldog kismamát :)
Holnap műtét...össze kell pakolnom a cuccaimat...kezdek izgulni!!!!!!!!

kedd, endokrinológia

Az ÁEK-n voltunk endokrinológián Szabolcs István professzornál.
Átnéztük az eddigi leleteket, majd írt egy véleményt az andrológus, urológus dokiknak.
Lac hormonképét elmagyarázta, hogy melyik érték jó, és melyik rossz, illetve hogy mi az oka annak, ami magas. Tulajdonképp a spermatermelés visszafogottsága miatt magas az FSH-ja. Így a következőkre azt javasolta, hogy ha túl vagyunk a műtéten, és Lac eredményei nem javulnának jelentősen, akkor FSH-t kellene kapnia szuriban (Merionalt) a lombik előtt kb 2-3 hónapig, két naponta. Ezt már mondta nekünk egy gyógyszerész, de azt is hozzátette, hogy Magyarországon nagyon nehéz lesz olyan dokit találni, aki ebbe belemenne, de külföldön ez bevett gyógymód. Most megvan a doki is hozzá :)
Ezt egyelőre még nem tervezzük, mert reméljük, hogy a műtét sokat javít majd a jelen állapoton! :)
Nekem kiírt ismét egy IR-t, valami más, sokkal borzalmasabb sziruppal, illetve kiírt egy újabb hormon vizsgálatot, anti TPO-t. Azt mondta, hogy a hormonjaim szerinte is tökéletesek, viszont ez a hormon áttételesen felelős lehet a korai vetélésekért, így nézzük meg. Amennyiben itt lenne a gond, a lombikos szurik mellé még T4-et kellene kapnom majd, hogy ezt kiiktassuk.
Ma reggel (szerda) kellett mennem, hogy levegyék a vért, és kb 2 hét múlva megyek vissza. Addigra készen lesz minden, megbeszéljük az eredményeket, és ha kell valami kezelés, akkor elkezdjük! :)
Most először az utolsó vérvevős szurinál nem akart kijönni a vérem... na, ez nem volt túl izgi érzés, mikor ki-be, föl-le, jobbra-balra húzgálják a tűt az ember vénájában, nyomkodták a tűt bennem kívülről, hajlítgatták közben a kezem. Sikerült kiszúrni az érfalat, így már szép sárga a karom... Mondtam, hogy nyugodtan húzza ki, szúrja újra amennyit csak akarja, de ne rángassa bennem a tűt, mert ez nem lesz jó, pláne a műtét előtti nap, hiszen holnap az aneszteziológusnak is kelleni fog rajtam egy kis hely... De kitartott a néni, majd kb 5 perc tű rángatás után elhatározta, hogy szúr egy újat, de mikor kifelé húzta a tűt, megindult a vérem.
Úgy örültem neki, mint még soha :)
Egyre többet eszembe jut a hystero...néha már izgi vagyok...

2011. március 7., hétfő

Nincs megállás :)

Ez a hét is szuperül indult. Reggel mikor felkeltünk még nem volt minden napra programunk, de ez hamar változik nálunk az utóbbi időben :)
A nagy andrológus kutakodásom kellős közepén Eclipse (Babanet) tapasztalatai alapján új irányba tévedtem, ami eddig nagyon biztató! :)
Ezúton is nagyon köszönöm a sok segítségedet! :)
Dr. Kovács Gáborról reggel 8 óra körül hallottam először, és fél órával később már időpontunk volt hozzá szerdára. Ha minden a megbeszéltek szerint halad, akkor jövő héten Lac műtétje is meglesz :)
Nagyon szimpatikus a doki, (jól lecsekkoltam, és nem ért csalódás), abszolút profinak tűnik a hely ahol a műtéteket végzik, úgyhogy nagyon nagyon örültem! Konkrétan elkezdtem ugrálni a telefonos egyeztetés után örömömben...egész nap fülig ér a szám :)
...szánalmas, hogy annak örülök, ha közelebb kerülünk a műtétekhez, de nekünk most ezek a nagy lépések, és mind a Babácskáinkhoz visz közelebb bennünket :)
Voltam ma a háziorvosnál is újabb beutalókért, és hívtak a SOTÉ-ról is, hogy péntken megcsinálják a kromoszóma vizsgálatomat! Azaz ezen a héten is minden nap intézünk valami orvososat! :)
Ha minden a tervek szerint alakul, akkor március 25-ig az összes vizsgálatunk, műtétünk meglesz. És Fülöp dokihoz akkorra kértem időpontot.
Lett volna már jövő hétre is, de minél több leletünk van kész, annál könnyebben tud majd segíteni a megoldásban! :)
Úgyhogy továbbra is vágtatunk végig a Babucikhoz vezető úton :)

2011. március 6., vasárnap

Apu

Ma reggel 6:00-kor felkeltem, hőmérőztem, mert ugye ez a "házi feladat" egy hónapig. Szerencsére sikerült visszaaludnom, és 9 óra előtt ébredtem. Csak néztem az órát és éreztem, hogy közeledik az a perc... 1998. március 6. 09:05, péntek. Apukám ekkor halt meg. Az óra kijelzőjén megláttam, hogy 9:05 perc lett... azonnal jöttek a képek arról a napról.
Tökéletesen boldog gyerekkorom volt. Nálunk nem volt vita, veszekedés, csak béke, szeretet, összetartás és harmónia. A szüleimet mindennél jobban szeretem :)
Apu betegsége nagyon hirtelen jött. 1997 augusztusában nyaralni voltunk Görögországban, majd mikor haza értünk, Apu nem volt az "igazi" és elmentünk orvoshoz. Anyu akkor is az egészségügyben dolgozott már, és sorra a legjobb orvosok kezei közt volt Apu. Minden lelet azt tanúsította, hogy minden a legnagyobb rendben van. Egy picinyke kis eltérés sem volt soha.
Majd év vége felé egy éjjel arra ébredtem, hogy Apu nagyon nincs jól. A szobámban aludtam, és egyszercsak meghallottam, hogy Apu mondogatja, hogy nagyon fáj, hívjunk orvost... Átmentem az ő szobájukba, Apu az ágyban feküdt és nagyon szenvedett. SOHA nem hallottam tőle azt, hogy valami fáj, és hogy orvosért kiált...egészen eddig. Jött a doki, Aput bevitték. Azonnal műtő, és úgy kezdtek neki az operációnak, hogy vágnak, aztán majd meglátják... A szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen az ő orvosa volt ügyeletes, és tudta, hogy az eddigi kivizsgálás milyen eredményeket hozott, így azt is, hogy kb. hol kell keresni a bajt, hiszen tudta, hogy másnapra milyen vizsgálatokra volt előjegyezve. Vágtak, és azt látták, hogy gyulladt a hasnyálmirigy és perforált az epevezeték.
Éjjel, mikor berohantak a kórházba, Anyu Apuval ment a mentővel, így a szomszédunk jött át, hogy rám nézzen időnként és megnyugtasson.
Amit sosem felejtek el, hogy reggel 8 körül csengettek...kinyitottam az ajtót, és Anyu állt ott, kezében Apu piros köntösével...azt hittem, ott azonnal összeesek, hogy mi történt, hogy Apu köpenyét haza hozta.
De hála Istennek, mondta, hogy minden rendben van, csak nem kellett a ruha, mert az intenzíven csak a benti hálóing lehet az emberen, így haza hozta kimosni!
Elmesélt mindent Anyu, hogy megoperálták Aput és rendben van, majd délután bemehetünk hozzá.
Akkor kicsit megnyugodtam... délután bent voltunk, hallottam, ahogy a doki elmondta, hogy mire számíthatunk. Kb 1-2 hónapos rehabilitáció, és itthon lesz velünk ismét az én drága Apukám.
Az orvosokat is megdöbbentette, hogy milyen gyorsan helyre jött minden, így Apu 1-2 hét múlva már otthon volt, teljesen tünetmentesen. :)
Emlékszem, néhány nappal később Anyuval mentünk az Akácfa utcán a Blaha Lujza tér felé, mikor véletlenül elszólta magát, hogy daganatokat távolítottak el a műtét során... Nagyon kikeltem magamból, hogy eddig hazudott nekem, és szó nem volt rákról, és ne akarjon engem úgy megvédeni, hogy elhallgatja az igazat... így megtudtam, hogy nem egyszerűen perforációról beszélünk, hanem rákos áttétekről.
Ettől a perctől kezdve én, az akkor 15 éves fejemmel megállás nélkül olyan dolgokat tűztem ki célul magam elé, amikkel életben tarthatom az Apukámat... Pl. hogy csak azt kérem Istentől, hogy Apu élje meg az esküvőmet, de a következő gondolatom az volt, hogy akkor sosem megyek férjhez,  vagy hogy éljen addig, míg gyerekeim születnek, majd a következő percben arra gondoltam, hogy nagyon nagyon soká lesznek gyerekeim, csak Aput ne veszítsük el soha... így teltek a napok, hetek, hónapok...
Majd Apu felkerült a Korányi Tüdőszanatóriumba, mert infúziót kellett kapnia. Rémes egy hely volt. Minden nap reggel, este ott voltunk vele - amennyit csak engedték... de Apu egyetlen dolgot utált mindennél jobban, és az a kiszolgáltatottság volt. Mikor a kötelező infúziós kezelés véget ért, haza jöhetett, és onnantól kezdve mindig együtt voltunk.
Én másodikos voltam a gimnáziumban, de egy idő után nem jártam már be, mert otthon voltunk Apu, Anyu és én. Egész nap beszélgettünk, együtt voltunk, "búcsúzkodtunk"...
Már 13 éve, de pontosan emlékszem, hogy ülünk Apu ágya szélén és mindenképpen el kell mondanom neki ezerszer is, hogy mennyire szeretem és folyton odabújtam, megöleltem. Ő pedig csupa olyan dologról beszél nekünk, ami aggasztja... féltett minket sok mindentől, hogy ha ő nem lesz már, akkor ne legyen nehéz az életünk Anyuval. Csak ott voltunk együtt, összebújva és napokig beszéltünk... :)
Van három bátyám Apu első házasságából - Zoli, Gábor és Gyuri.
Gábor és Gyuri voltak nálunk, meglátogatták Aput, de Zolival volt egy nézeteltérés kb. 1 évvel korábban, és ő önfejűen nem beszélt utána velünk, de főleg Apuval nem akart, így ő nem jött látogatóba.
Apu egyre erősebb gyógyszereket kapott azt utolsó hetekben... majd eljött az az állapot, mikor már csak vegetált. Nem beszélt, nem volt nyitva a szeme... olyan volt, mintha folyton aludna.
1998 március 5-én este eljöttek a testvéreim...mindhárman... és együtt voltunk bent nála a szobában... Zoli, Gábor és Gyuri, meg én.
Akkor már kb 3 hete nem kommunikált Apu a külvilággal, de akkor, ott, abban a kb 10-15 percben egy könnycsepp csordult ki a szeméből...érezte, hogy mind ott vagyunk.
A testvéreim elmentek, majd minden ugyanúgy folytatódott, mint az azt megelőző 3-4 hétben, mi Anyuval egy pillanatra sem hagytuk magára Aput. Ott aludtunk mellette a földön matracon, hogy mindig ott legyünk vele. Nem hagytuk magára egy pillanatra sem. Még ennivalóért is a szomszédok mentek ki a közértbe.
Majd másnap reggel, kiszaladtam kenyérért... 5 percig sem voltam távol...
Mikor haza értem, nyitottam az ajtót, és Anyu ott állt, éppen a fürdőszoba felé ment, kezében az ágyneművel amit lehúzott, de az arca más volt mint a többi reggelen... akkor mondta, hogy 9:05 perckor Apu meghalt...
Kiesett a kezemből minden... rohantam be a szobába, és Apu ugyanolyannak tűnt, mint eddig, mintha aludna, csak már nem vert a szíve.
Megöleltem, megpusziltam, ott szorítottam az ágyon percekig és zokogtam...
Majd jött a sok "kötelező" rész. Jött a háziorvos, megállapította a halált 3 óra elteltével, kiállította a halotti bizonyítványt, majd a halott szállítók, akik elvitték Apukámat...
Anyu előszedte a legszebb lepedőnket, odaadta, mert azzal takarták le Aput...
Ő kikísérte a kocsiig...én eközben a konyhaasztal alatt zokogtam...
Egy pillanat alatt üres lett a lakás és az életünk is.
Délután el kellett indulni, hogy a temetést elkezdjük szervezni, kimentünk Budafokra Zsolt atyához, elmondtuk, hogy mi történt és megbeszéltük a temetés és a gyászmise részleteit.
Mire este haza értünk, olyan volt, mintha már ezer éve nem lenne ott velünk az Apukám, ugyanakkor éreztük, hogy néhány órája még élt...
A temetésből semmire sem emlékszem...nem tudom, ki volt ott, csak arra, hogy Apu fő koszorújából (ami Anyu és az én nevemmel volt felszalagozva) letéptem egy fréziát, kipréseltem, és azóta is a Bibliámban van.
Évekig nem sírtam emiatt... azt gondoltam, hogy feldolgoztam. Bárkivel bármikor teljesen tényszerűen tudtam beszélni mindenről. Majd egyszercsak kb 4-5 év múlva nem tudtam kimondani egyetlen szót sem erről...akkor eltört valami, zokogni kezdtem... Azt hiszem, akkor szakadt ki belőlem a fájdalom.
Azóta van hogy sírok Apu hiánya miatt... most is...nagyon....
Gyakran kérem, hogy vigyázzon ránk fentről, és küldjön nekünk egészséges Babákat!
Tudom, hogy minden nap velünk van...a szívünkben valóban örökké velünk él. :)
Az első terhességem óta ha Rá gondolok, azt a képet látom, ahogyan az unokáival kézen fogva jár, vigyáznak ránk, és az első kutyánk, Olivér ott szaladgál körülöttük. Mára már 6 kis unokája van vele, hiszen ennyi Babát veszítettünk el azóta, de reméljük, hogy hamarosan teljesülhet az álmunk és valóban egészséges kisbabáink születnek :)
Nagyon, nagyon szeretem mindannyiukat...és nagyon hiányoznak az életünkből!
...a március nem a mi hónapunk...

2011. március 5., szombat

péntek, BMC, nőgyógyászat, hematológia

Már 7 óra után pár perccel a BMC-ben voltam. Ahogyan mondták, előre mentem, és levetettem a vért, majd megittam azt a förtelmes cukros löttyöt! Egyáltalán nem finom :(
Mikor megittam, nem volt olyan rémes, azon kívül, hogy nagyon intenzív cukor szirup ízű. De kb negyed óra elteltével elkezdtem szédülni, émelyegni... Andikám! A hideg levegő valóban bevált, köszi :) De ami még inkább segített átvészelni, az a mondatod, hogy ha nem tartom bent a cukros löttyöt, kezdhetem elölről. :)
Volt 0 perces, 60 és 120 perces vérvétel. Ugyanott szúrták mindet, így kisebb sorminta van már a bal kezemen... a sok szúrástól már nem is pöttyök vannak rajta, hanem egy kb 1-1,5 centis csík. Tegnap kicsit érzékeny volt, de elmúlik hamar!
Eredmény kb 1 hét múlva, azaz majd jövő csütörtök magasságában érdeklődök.
Utána mentem Lintner Tanár Úrhoz. Megbeszéltük a dolgokat. Egyet értett Konc Tanár Úrral, és ő is szeretne bekukkantani a méhembe, mert mióta legutóbb látta, azóta 3 Baba már beköltözött, de mindannyian feladták 5 hét elteltével, így az a biztos, ha megnézzük megint.
Jövő héten csütörtökön 7:00 órára megyek, aznap lesz a műtét, majd elvileg este haza enged. További ötleteit, javaslatait, kivizsgálási tippjeit a műtét után megbeszéljük.
Délután 5-kor egyeztettem a hematológussal is, aki csütörtöki napokon tud fogadni. Mivel márc. 10-én a hystero lesz, így márc. 17-én megyek a hematológiára levetetni azt a sok sok vért a további vizsgálatokhoz.
A hysteroscopiához választhattam volna a szerdát is, de nem akartam túl korai időpontot mondani, mivel csak menstruáció után közvetlenül csinálják. Elvileg a csütörtök már 100% hogy aktuális lesz a hysterohoz, de nem mertem korábbi időpontot bevállalni, mert ez a vetélős-kiürülős vérzés azért más műfaj, mint a normál, minden hónapban tapasztalható.
Hétfőn kell időpontot egyeztetnem kromoszóma vizsgálatra, összeférhetetlenségire és Lacnak andrológiára. Dr. Kopa Zsolt andrológus kezd nagyon esélyessé válni ...azt hiszem, ő lesz a mi emberünk. Nem most jött ki az egyetemről, de nem is nyugdíj korhatáros, így szerintem a kellő tapasztalat megvan nála. Majd okosabb leszek, ha már beszéltünk vele személyesen is. :)
Továbbra is haladunk :)

2011. március 3., csütörtök

csütörtök, BMC, Istenhegyi Géndiagnosztika, ÁNTSZ, Andrológia

Még leírni is hosszú volt a címben, hogy ma hány helyen jártunk...
Reggel korán a BMC-ben kezdtem. Mára terveztük az IR-hez a sok sok vérvételt és a cukros lötyi ivást :)
Mikor hétfőn Irénkével egyeztettem, szólt, hogy előtte való nap ne egyek extra sok szőlőt, banánt, ..., mert olyan érték fog kijönni másnap, hogy majd csak pislogunk... Ez persze nekem már elég volt ahhoz, hogy egész éjjel azt álmodjam újra meg újra, hogy éppen most ettem szőlőt, meg banánt, és hogy annyi cukros üdítőt ittam mint még soha, meg reggel indulás előtt még némi homeopátiás gyogyót magamba tömtem, persze mindig rémülten ébredtem, hogy hogy lehetek ilyen hülye, hogy IR előtt ilyenekkel tömöm magam-pláne, hogy éhgyomorra kell menni :) Egyébként a hétköznapokban nagyon nem vagyok édességes...se csoki, se süti, se kóla,... ami magas cukortartalmú, az max a gyümölcs...Nyilván jó volt bosszantani magamat ahelyett, hogy aludnék :)
Az is vicces volt, hogy minden megébredésnél azt számolgattam, hogy így hány órát fogok aludni, hogy még reális lesz-e a reggeli ébredési hőm :) ...kezdek bekattanni...de ennyi dokitól nem is csoda :)
Reggel lett végre, kipattantam az ágyból, zuhi, öltözés, irány a BMC.
Kanyó Doktornő szólt, hogy ma inkább nézzünk egy inzulint, mert júniusi a legutóbbi, és az kell az IR előtt, így az IR-t áttettük holnapra. Ettől függetlenül levették a lányok a nagyrutint, kariotipust, immunológiát. Jó sok vér kellett hozzá!
Ma délután kellett telefonálni, hogy milyen lett az inzulinom, mert annak függvénye volt a holnapi IR, de minden oké, így mehet a dolog. Nagyon nehezen tudtam elérni a BMC-t telefonon, akkor még nem volt meg az eredmény, így Irénke (aki szokás szerint egy Angyal volt ma is) felhívott mikor kinyomozta, és mondta, hogy minden ok :)
Egyébként is mentem volna holnap, mert 9:30-kor kell találkoznom Lintner Tanár Úrral, hogy megbeszéljük, hogy jövő héten melyik nap lesz a hystero, úgyhogy nem gond, hogy az IR is átkerült. Így holnap sem unatkozom majd. A hysterohoz sajna hiányzik a friss vércsoport meghatározásom, ill. az ellenanyag vérvételem, így ma írattam Krisztinával egy holnapi beutalót, hogy a BMC-ben levetethessem a lányokkal, mert már nem tudnak hova szúrni...
Ma duplán meg voltak lepve... előszöris, hogy mit keresek ott, mert ők azt hitték, hogy leváltottam őket Czeizel Professzorra. Mondtam nekik, hogy én Konc Tanár Urat és Kanyó Doktornőt nem adom! Maximálisan a legjobb helyen vagyunk szerintem, Czeizelhez genetikai tanácsadásra mentünk, illetve véleményért. Másodszor akkor akadtak ki szegények, mikor meglátták a kezeimet...mivel minden nap minimum egyszer szúrnak az utóbbi napokban, nincs egy ép hely a vénáim környékén... de Bernadett megoldotta :) Holnapig gyógyítom ezerrel, hogy a sok szuri könnyen menjen majd :)
Mikor a BMC-ben végeztem, rohantam fel az Istenhegyi útra a Géndiagnosztikába leadni a véremet a kariotipushoz, 15,000.- forint volt. Kb 3 hét múlva postán kapom meg és Konc Tanár Úr is. Onnan rohanás az ÁNTSZ-be, hogy leadjam az immunológiát, ott is 15,000.- forintot kértek, és szintén kb 3 hét múlva lesz készen. Azt e-mailben kapja Kanyó Doktornő és én is.
Onnan rohantam Lachoz, aki csupa izgi volt már...inkább ideges, mint izgatott ... nem annyira szereti az andrológusokat... :)
Együtt ebédeltünk, aztán indultunk Dr. Szabó Ferenchez.
Nem kis összeg volt ez sem (24,000.- forint), de hála Istennek szintén nem hiába való... átbeszéltük a jelen helyzetet, végigolvasgatta az eddigi leleteket, majd csinált Lacnak egy ultrahangot. Egyet értett egy korábbi dokival, nem vészes a dolog, de szeretné megműteni Lacot herevisszér miatt. Szerint 50% esély van arra, hogy a műtét után jelentős javulás lenne a spermaképpel kapcsolatosan - akár akkora is, hogy lombikra sem lenne szükség(!!!), illetve ha valami miatt nem lenne számbeli változás, akkor is minőségbeli javulást hozna a dolog.
Hmmm... nem is tudom.... az az igazság, hogy - ez az én dilim -, de talán kicsit fiatalnak találtam a dokit. Nagyon rendes volt, alapos, jó fej, de mi van ha nincs elég tapasztalata?
Úgy jöttünk el, hogy majd hívjuk, aludni kell rá egyet-kettőt, mert Lac egy szóra nem valószínű, hogy szívesen odadobja magát a műtőasztalra. Pláne, hogy korábbi andrológusok eddig állították, hogy nincs mit műteni rajta!!! Ami kicsit aggaszt, az az, hogy a hormonjai is romlani kezdtek 2007 óta, és állítólag ez is lehet a visszér miatt. (szerintem ebből műtét lesz, csak még azt nem tudjuk, hogy kinél)
Mire haza értünk, már eldőlt a dolog, keresek egy picit (úgy kb. 20-25 évvel) idősebb orvost, akivel átnézetjük az eddigi szakvéleményeket, és majd utána eldől, hogy szeretnénk-e ezt a műtétet, vagy nem. Most éppen Prof. Dr. Papp Györgyöt "csekkolom" :)
Bár Lac egyre inkább barátkozik a gondolattal... 2 perce közölte, hogy neki úgy is jó, ha jövő héten műtik :) (bár a doki leghamarabb 4-5 hét múlva lévő műtétről beszélt)
Szóval haladunk!
Ami kifejezetten vigasztal, hogy a fizetős vizsgálatoknak vége!!!! Totál padlóra küldött minket a dolog anyagilag, pláne, hogy táppénzen vagyok a lombik óta...
A még előttünk álló orvosi jelenések szerencsére már mind egy szálig TB támogatottak, így nem kell mindenhol egy kisebb vagyont fizetni!
Csak legyen eredmény, és legyenek mihamarabb Babácskáink!!! :)
Ja, és holnap kapok választ Fülöp dokitól is, hogy mit gondol és mikor vár minket :)

szerda, Dr Czeizel Endre

Szokás szerint a következő napra tervezett eseményekkel álmodtam... :) Jó lenne már végre, ha szép nagy családot álmodnék magunknak, egészséges gyerekekkel, és az is ugyanúgy valóra válna, mint a kivizsgálással kapcsolatos álmaim :)
Reggel extra korán kipattantunk az ágyból, 9:30-ra kellett odaérni Czeizel Professzor Úrhoz, de szinte nem tudtunk aludni, annyira be voltunk sózva. Gyors adategyeztetés, családfa rajz, majd 2 perc elteltével már hallottuk is a nevünket, pedig még csak 9:00 volt. Siettünk be a nagy piros mappánkkal, ami 2007-től tartalmazza az összes leletünket, ami e témában készült.
Nagyon kedves volt Professzor Úr, megnézte a nagy gonddal kitöltött adatlapunkat, majd közölte, hogy mikor ilyet lát, nagyon haragszik a sorsra... és hogy milyen jó lenne azt a nagy piros dossziét elcserélni egészséges gyerekekre :) Mondtuk, hogy ezzel nem vitatkozunk, így ha ezen múlik, szíves örömest itt hagyjuk a leleteket, csak jöjjenek a gyerkőcök! :)
Végig mazsoláztunk minden eddigi vizsgálatot, a terhességeket, Czeizel Professzor Úr elég derűlátó volt esetünkben, kb 1 hónap múlva megyünk vissza hozzá egy konzultációra, addigis a "házi feladatokat" teljesítjük, aztán majd mindent egyben átbeszélünk. Annyira kedves, segítőkész, rendes volt, hogy nagyon sok pozitív energiával töltött fel bennünket!
Levetettük ott náluk a GÉN vizsgálathoz a vért, Lacnak és nekem is. Kettőnknek 30,000.- forint volt, de az előző napokban végig hívogattam több magánlabort is, részletesen megkérdeztem mindenhol, hogy pontosan mit takar a gén vizsgálat náluk, és mennyi. Hatalmas kilengések vannak, pedig akiket én felhívtam, szóról szóra ugyanazokat a dolgokat vizsgálják. Van ahol 80,000.-, van ahol 180,000.- forintért... Úgyhogy belementünk ebbe a 30,000.- forintba, mert fontos dolgokat vizsgál, Konc Tanár Úr is javasolta az elvégeztetését, és nagyon nem mindegy, hogy mennyiért sikerül megcsináltatni.
Eredmény kb. 3 hét múlva, akkor viszünk ismét mintát Lactól, azt szűrik több dologra, illetve megkért Czeizel Professzor, hogy addig mérjem ismét az ébredési hőmet. Úgyhogy mától mérem megint...fura nagyon...olyan régen volt már ilyen, és évekig mást sem csináltam, csak mértem, mértem és mértem...és a végén mindig reméltem, hogy szépen maradjon fent, és költözzön már Baba a pocakomba :)
Mire ez a gén vizsgálat meglesz, addigra már a kariotipus és az immunológia eredményem is a kezemben lesz, illetve az IR is, így elég sok új infónk lesz, amiből tovább tudunk gondolkodni majd :)

2011. március 1., kedd

kedd

Új ciklus, új remények :)
Na, nem mintha a spontán babásodásban annyira jók lennénk, de csodák vannak, így minden lehetőséget meg kell ragadni!
Hihetetlen, hogy még a vetéléseim is óramű pontossággal működnek. Mikor 2 alá megy a Hcg-m, akkor másnap mindig elindulnak kifelé a dolgok...ez most sem volt máshogy!
Bár ne lenne ennyi viszonyítási alapom...
De nem csüggedünk, megyünk tovább!
Már szinte szegény Lacom is tök lelkes, hogy orvoshoz mehetünk... azért ez már gáz :(

hétfő

Voltam a BMC-ben... levették a vért, extra hamar meglett az eredmény, kb 40 perc alatt.
2 alatti volt a Hcg, azaz ürül rendesen. Konc Tanár Úr bent volt, behívott, beszélgettünk, "nagyon örült", hogy ilyen szépen ürül magától a hormon, ha már nem maradt a Baba. Biztatott! Visszanézte az eredményeket, és teljesen nyugodtan mondta, hogy nem lesz itt baj! Pihenünk 2-2,5 hónapot és addig meg kell csinálni néhány vizsgálatot, aztán április vége-május elején ismét bele vágunk! Lesz itt babásodás szerinte is :)
Megbeszéltem vele, hogy megyünk Czeizel prof-hoz szerdán. Mondta, hogy fénymásoltassam le e leleteket, menjünk, ha úgy érzem, bár szerinte felesleges, mert ő azt gondolja, hogy nekünk nem genetikai eredetű a problémánk, de ha minket megnyugtat, akkor hallgassuk meg.
Úgyhogy megyünk!
Kiírt még néhány vizsgálatot, többek közt egy hysteroskopiát. Pénteken megyek Lintner Tanár Úrhoz, és megbeszéljük, hogy jövő héten melyik nap csinálja meg! :)
Mondtam Konc Tanár Úrnak, hogy biztosan kell-e nekem az a hystero, mert ugye március 30-án lesz egy éve, hogy szültem, és akkor annak altatás lett a vége, illetve műtét, és akkor látott mindent odabent Lintner Tanár Úr. De azt mondta Konc prof, hogy azóta augusztusban is volt egy baba a pocimban, és most is kettő, így azért nyugodtabb lenne, ha meglenne az a hystero is! Így nincs mese, megcsináljuk!
Ezen a héten még megyünk IR-t nézetni, immunológiára és kariotipus vizsgálatra, és egy férfi meddőségi specialistához is.
Jövő héten hétfőn, kedden endokrinológus és hematológia lesz, illetve a hystero.
Fülöp doki mobilját megkaptam, és a főnővér számát is egy ismerőstől, de azt gondolom, még nem hívom fel, mert ezek nélkül a leletek nélkül minek menjünk hozzá. Majd 2-3 hét múlva... addigra már meglesz jó néhány eredmény, és akkor majd leegyeztetem vele, hogy szerinte hogyan tovább!
A lényeg, hogy haladunk...