Régen dolgoztam a Vöröskeresztnél aktivistaként, de sosem adhattam vért, mert 43-47 kilóval nem lehetett. Aztán a lombikok miatt, majd a szüléskor kapott vérátömlesztés miatt zártak ki a véradásból.
Most lementünk Anyuval, hogy vért adjunk! Ki kellett tölteni egy papírt...már az igenek-nemek arányából sejtettem, hogy megint buktam ezt a véradást, mikor a doktor úr megnézte az adatlapomat, mondta, hogy inkább majd ha az összes szülésen, szoptatáson túl leszek, akkor térjünk vissza erre a dologra, addig nem szívesen engedné több okból kifolyólag.
Anyuról tudni kell, hogy retteg a tűtől! Attól rosszul lesz, elájul, ha mást szúrnak meg...látnia sem kell, elég neki a tudat :) De segíteni akart, és a fejébe vette, hogy ő márpedig vért fog adni! :)
Én ettől annyira meghatódtam, mert tudom, hogy nála ez mekkora dolog... :)
Őrület... még csak hormonok hatása alatt sem állok, mégis totál érzelgős vagyok...mi lesz ha újra elkezdjük szúrni a hormonokat???
Persze őt sem hagyták vért adni, mert a gyorsteszt szerint kicsit vérszegény. A hemoglobin szintje kb normál tartományban van, és nincs is baja, de a doki nem hagyta, hogy vért adjon, mivel ez lenne neki az első, és szerinte ne 50 év felett kezdje el az ember a véradást...
Így csak a szándékunk volt meg, de segíteni nem tudtunk :(
Már a szándék is becsülendő, a többi már nem rajtatok múlt!
VálaszTörlésRégen én is rettegtem, aztán a terhesség előtti pár hormonpanel meghozta a bátorságom, ma már akár önszántamból is megyek. Gondoltam már véradásra, de hasonló "súlyos" okok (174 cm-hez 50-55 kg) miatt én is halogatom, ráadásul én szülés után még 4 nappal is ténferegtem, ha hirtelen álltam fel, pedig elvileg nem volt sem nagy vérveszteség és az akkor vérvétel vérszegénységet sem mutatott. Ennek ellenére feltételezem, hogy úgy járnék, mint a Nagy durranás c. filmben, mikor direkt vérátömlesztésnél (emberből emberbe ment közvetlen), a donor a végére leeresztett, mint egy guminő ...