Még mindig ős-nyugalom uralkodik rajtam :) ezt jó jelnek veszem.
Tegnap, illetve ma lehet a beágyazódás napja, hiszen ma 6-7 naposak a kis Drágák.
Hétvégén sokat, nagyon sokat beszéltünk a Babákkal, hogy szépen bújjanak ki a burokból, és tökéletes helyen tapadjanak meg, majd fúrják be magukat az elkövetkezendő 8 hónapra a pocimba.
Elképzeltem, hogy fogom a kezüket, és odaviszem őket, ahol meg kell tapadniuk, majd ők óvatosan befészkelődnek. Én várok addig, míg teljesen eltűnnek, majd betakargatom őket, kapnak puszit, és ott hagyom tovább fejlődni, növekedni mindkét Babácskánkat! :) Olyan jó volt!
Nyugodt voltam és vagyok, mert olyan érzés, hogy minden sínen van. Biztosan találkozunk idén ősszel, mikor megszületnek :)
Pocakom elég nagy, de majd holnaptól csinálom azt amit Judit ajánlott, hogy nézzem a bemenő és kijövő folyadék mennyiségét (gondolom, a mai napot már buktam...). Figyelni fogom, nehogy gubanc legyen!
Reggel a körözött megvolt, ebédre túrós tészta és túrós palacsinta, vacsira is kitalálunk valami túróval kezdődőt :)
Most, hogy melegítettem a kaját a konyhában, láttam, hogy Lac leüresítette a hűtő ajtaját :) Olyan Édes! Máris megcsinálta az ultrahangos képek helyét :) Úgy szeretem!!! :)
2011. február 14., hétfő
2011. február 13., vasárnap
ET+3
Reggel megvolt a szuri. Jó sokat kellett várni a rendelőben...elég rosszul viselem a sok köhögő embert, így inkább kint szoktunk várni a rendelő előtt. Az utcai levegő hidegebb, de talán nincs annyi baci, mint egy 3 m2-es helyiségben, ahol gyerekek és szüleik megállás nélkül köhögnek anélkül, hogy a szájuk elé tennék a kezüket! És soha senkinek nem jut eszébe szellőztetni :(
Olyan dilis vagyok...már másodszor riadtam fel arra, hogy azt álmodtam, hogy pisilés után egyszercsak azt látom, hogy vérzek... biztos a félelmeim... pedig nem félek tőle. Abszolút arra koncentrálok, hogy minden a legnagyobb rendben van és lesz is :)
Ma nagyon biztatjuk a mi kis Picikéinket, mert ma (ill. lehet még hogy átcsúszik holnapra) van a napja, hogy kibújnak a kis blaszto manócskák a burokból és megtapadnak, beágyazódnak a pocimban :)
Noszogatjuk őket Laccal együtt és külön is, hogy érezzék, hogy nagyon várjuk Őket :)
Tegnap este óta kicsit émelygek néha...persze ez nem valószínű, hogy a Babók műve...ezért is figyelek a hasam feszülésére, diszkomfort érzetére, ... Tényleg akkora néha, mintha kb 3 hónapos terhes lennék...
Olyan dilis vagyok...már másodszor riadtam fel arra, hogy azt álmodtam, hogy pisilés után egyszercsak azt látom, hogy vérzek... biztos a félelmeim... pedig nem félek tőle. Abszolút arra koncentrálok, hogy minden a legnagyobb rendben van és lesz is :)
Ma nagyon biztatjuk a mi kis Picikéinket, mert ma (ill. lehet még hogy átcsúszik holnapra) van a napja, hogy kibújnak a kis blaszto manócskák a burokból és megtapadnak, beágyazódnak a pocimban :)
Noszogatjuk őket Laccal együtt és külön is, hogy érezzék, hogy nagyon várjuk Őket :)
Tegnap este óta kicsit émelygek néha...persze ez nem valószínű, hogy a Babók műve...ezért is figyelek a hasam feszülésére, diszkomfort érzetére, ... Tényleg akkora néha, mintha kb 3 hónapos terhes lennék...
ET+2
Elég érdekes nap volt...ennyit nagyon régen aludtam már :)
A kis Gombóckáinkkal együtt valami mormota port is kaphattam, mert azóta csak aludnék! De néha ébren is kell lennem, mert különben nagyon nehéz meginni a napi 3-4-5 liter folyadékot és a 1/4-1/2 kiló túrót...
A pocakom nagyon durva. Jó, hogy a hormonoktól kicsit nagyobb, de a gyomrom olyan, mintha állandóan tele lenne. Kicsit érzékeny is. Nem gondolom, hogy túlstimu lenne, de azért szemmel tartom :)
A kis Gombóckáinkkal együtt valami mormota port is kaphattam, mert azóta csak aludnék! De néha ébren is kell lennem, mert különben nagyon nehéz meginni a napi 3-4-5 liter folyadékot és a 1/4-1/2 kiló túrót...
A pocakom nagyon durva. Jó, hogy a hormonoktól kicsit nagyobb, de a gyomrom olyan, mintha állandóan tele lenne. Kicsit érzékeny is. Nem gondolom, hogy túlstimu lenne, de azért szemmel tartom :)
2011. február 11., péntek
ET+1
Telefonáltam a BMC-be 09:13-kor, Katalinnal ebben maradtunk, hogy a kis sítáborosok létszáma kapcsán így érdeklőhetünk.
Nos, nem lesznek síelő bajnokaink...Katalin nem 100%-ig elégedett a fejlődésükkel, így nem tesszük el őket a Tesó projekthez.
Megmondom őszintén, nem bánom, hogy így lett. Tagnap, mikor elmondta Kanyó doktornő, hogy miért éppen kettőjüket választotta kis Picurkáinknak, meg is fogalmazódott a szívem mélyén a kérdés, hogy ha most azt mondja rá egy sokat látott biológus, hogy a többi nem tetszik neki, akkor majd 2-3 év múlva miért tetszene? Ezek szerint nem fejlődtek tökéletesen, és "jobb" is, hogy nem mennek sítáborba.
Arról nem beszélve, hogy ez a fagyasztás furcsa dolog... az embernek a lefagyasztott pici Babája is a sajátja, őt sem hagyja ott szívesen. Biztosan nem tudnám azt kérni, hogy semmisítsék meg őket, ... viszont most is azt gondoljuk, hogy minden a legnagyobb rendben van és ez a két kis élharcos a pocakomban valóra váltja az álmunkat! :)
Nem készültünk rá, hogy vissza kelljen menni, mert azt gondoljuk, hogy ezúttal sikerül! De ha vannak fagyisok is, akkor csak piszkálna a kérdés, hogy miért. Így most nincs min agyalnom :) ...na ez most ebben a formában leírva elég furán hangzik! De én értem, hogy mit szerettem volna ezzel mondani! Remélem Ti is :)
Mikor terhes voltam a három kicsi lányunkkal, és Laccal babakocsit nézegettünk, emlékszem, az egyik Brendonban volt csak hármasiker kocsi. És mi a másik boltban jártunk éppen, át kellett telefonálni valami színkód miatt a Váci utcai boltba, és kértem a hölgyet, hogy ha már beszél a kollégáival, kérdezze már meg, hogy megvan-e még az az egyetlen darab, ránk váró 3-as ikerkocsi. És jött a válasz, hogy tegnap eladták... na akkor, ott azt hittem, megsemmisülök! Azt éreztem, hogy ennek oka van, és ezek szerint nekünk nem lesz szükségünk erre a kocsira...teljesen elszomorodtam, hogy így üzen az élet! Meg is fogalmazódott bennem, hogy a kocsit az utolsó pillanatban kell megvennünk, mert sosem lehet tudni, mit hoz a jövő.
Akkor ezt igyekeztünk elodázni, és nem foglalkozni az élet "jeleivel"...úgy tűnt, hogy csak túl sokat láttam bele ebbe a dologba...majd jött a március vége, mikoris beindult a szülés...a többit meg már tudjátok...
Akkor nagyon intenzíven éreztem a boltban, hogy baj van...
Most ugyanilyen intenzíven érzem, hogy rendben van minden! Azért nincs sítáboros Manó, mert "nincs rá szükségünk". :)
Sínen vagyunk a mi két kis Manócskánkkal a pocimba és ez így van rendben!
Nos, nem lesznek síelő bajnokaink...Katalin nem 100%-ig elégedett a fejlődésükkel, így nem tesszük el őket a Tesó projekthez.
Megmondom őszintén, nem bánom, hogy így lett. Tagnap, mikor elmondta Kanyó doktornő, hogy miért éppen kettőjüket választotta kis Picurkáinknak, meg is fogalmazódott a szívem mélyén a kérdés, hogy ha most azt mondja rá egy sokat látott biológus, hogy a többi nem tetszik neki, akkor majd 2-3 év múlva miért tetszene? Ezek szerint nem fejlődtek tökéletesen, és "jobb" is, hogy nem mennek sítáborba.
Arról nem beszélve, hogy ez a fagyasztás furcsa dolog... az embernek a lefagyasztott pici Babája is a sajátja, őt sem hagyja ott szívesen. Biztosan nem tudnám azt kérni, hogy semmisítsék meg őket, ... viszont most is azt gondoljuk, hogy minden a legnagyobb rendben van és ez a két kis élharcos a pocakomban valóra váltja az álmunkat! :)
Nem készültünk rá, hogy vissza kelljen menni, mert azt gondoljuk, hogy ezúttal sikerül! De ha vannak fagyisok is, akkor csak piszkálna a kérdés, hogy miért. Így most nincs min agyalnom :) ...na ez most ebben a formában leírva elég furán hangzik! De én értem, hogy mit szerettem volna ezzel mondani! Remélem Ti is :)
Mikor terhes voltam a három kicsi lányunkkal, és Laccal babakocsit nézegettünk, emlékszem, az egyik Brendonban volt csak hármasiker kocsi. És mi a másik boltban jártunk éppen, át kellett telefonálni valami színkód miatt a Váci utcai boltba, és kértem a hölgyet, hogy ha már beszél a kollégáival, kérdezze már meg, hogy megvan-e még az az egyetlen darab, ránk váró 3-as ikerkocsi. És jött a válasz, hogy tegnap eladták... na akkor, ott azt hittem, megsemmisülök! Azt éreztem, hogy ennek oka van, és ezek szerint nekünk nem lesz szükségünk erre a kocsira...teljesen elszomorodtam, hogy így üzen az élet! Meg is fogalmazódott bennem, hogy a kocsit az utolsó pillanatban kell megvennünk, mert sosem lehet tudni, mit hoz a jövő.
Akkor ezt igyekeztünk elodázni, és nem foglalkozni az élet "jeleivel"...úgy tűnt, hogy csak túl sokat láttam bele ebbe a dologba...majd jött a március vége, mikoris beindult a szülés...a többit meg már tudjátok...
Akkor nagyon intenzíven éreztem a boltban, hogy baj van...
Most ugyanilyen intenzíven érzem, hogy rendben van minden! Azért nincs sítáboros Manó, mert "nincs rá szükségünk". :)
Sínen vagyunk a mi két kis Manócskánkkal a pocimba és ez így van rendben!
2011. február 10., csütörtök
ET napja :)
Itthon vagyunk...mind a 4-en :)
Ma reggel 9:30-ra érkeztünk a BMC-be. Mondták előre, hogy nem 2 perc várakozásra kell készülünk, így türelemmel lepakoltunk és vártunk!
11:00 óra körül meghallottam Kanyó doktornő hangját a folyosón, és a papucsa hangját :)
Tudtam, hogy értünk jön, hogy bemutassa nekünk a Pici babácskáinkat! Így is volt :)
Mindegyik kép máshogyan csíkos...nem tudom mitől függ, mert néha tök szép fotókat lehet csinálni róluk... de a lényeg, hogy ŐK a mi Drágaságaink :)
Katalin elmondta azt is, hogy hogyan fejlődött a 7 kis Babókánk és miért éppen őket választotta.
A punkció másnapján 5 Picúr egyenletesen fejlődött, szépen, fej fej mellett haladva osztódtak. 6-oska kicsit lemaradt mögöttük, 7-eske pedig még folyamatban volt- azaz dolgoztak rajta.
Nos, a két kis életerős kiválasztott babánk egy 8 és egy 7 sejtes Picuri. A 8 sejtes a kezdeti ötösfogat élharcosa, a 7 sejtes testvére pedig heteske volna. :)
Kettőjük fejlődése a legbiztatóbb, életerősek, egészségesek, úgyhogy maga a tökély minden :)
Kérdeztem Katalintól a Hatchinget, azt mondta, megnézi őket ilyen szemmel, majd a babamozi végén mondta, hogy máris megcsinálja mindkét apróságunkon a lézeres burokrepesztést.
Ezt követően még kb 3 percünk volt a szobában, és már szólítottak is a műtőbe!!!
Második voltam, Konc Tanár Úr jött, jó kedve volt ma nagyon :) és ügyesen visszatette a Picurkáinkat a pocakomba.
Kérdezte, hogy vállaljuk-e a 2 babát, mondtuk, hogy igen, mindenképpen :) Mosolygott egyet :)
Nagy "híre ment" a BMC-ben, hogy a punkció után véletlenül összefutottam Lintner Tanár Úrral, és ő ott azt mondta, hogy a 2 babácskára áldását adja, mert ma mindenki erre hivatkozott :)
Minden rendben ment, kaptunk egy UH képet is, hogy lássuk, hogy vannak a Picikéink:
Közelről, élőben ezen jól látszik, hogy hol van az a kis fényes folyadékgombóc, amiben a Picik most vannak...a lényeg, hogy jó helyen :)
Ott is maradnak, kb vasárnap-hétfő magasságában beágyazódnak, majd 2011 októberben egészségesen kibújnak mindketten, és végre nagyon nagyon boldog gyerekes család lehetünk :)
Az ET után 1,5-2 órával haza jöhettünk, vérvételre február 21-én reggel megyünk! Akkor egy gyönyörű 200 körüli Hcg igazolja majd, hogy minden vágyunk valóra válik! ...addig pihenek és növesztgetem, beágyazom őket :)
Ma reggel 9:30-ra érkeztünk a BMC-be. Mondták előre, hogy nem 2 perc várakozásra kell készülünk, így türelemmel lepakoltunk és vártunk!
11:00 óra körül meghallottam Kanyó doktornő hangját a folyosón, és a papucsa hangját :)
Tudtam, hogy értünk jön, hogy bemutassa nekünk a Pici babácskáinkat! Így is volt :)
Mindegyik kép máshogyan csíkos...nem tudom mitől függ, mert néha tök szép fotókat lehet csinálni róluk... de a lényeg, hogy ŐK a mi Drágaságaink :)
Katalin elmondta azt is, hogy hogyan fejlődött a 7 kis Babókánk és miért éppen őket választotta.
A punkció másnapján 5 Picúr egyenletesen fejlődött, szépen, fej fej mellett haladva osztódtak. 6-oska kicsit lemaradt mögöttük, 7-eske pedig még folyamatban volt- azaz dolgoztak rajta.
Nos, a két kis életerős kiválasztott babánk egy 8 és egy 7 sejtes Picuri. A 8 sejtes a kezdeti ötösfogat élharcosa, a 7 sejtes testvére pedig heteske volna. :)
Kettőjük fejlődése a legbiztatóbb, életerősek, egészségesek, úgyhogy maga a tökély minden :)
Kérdeztem Katalintól a Hatchinget, azt mondta, megnézi őket ilyen szemmel, majd a babamozi végén mondta, hogy máris megcsinálja mindkét apróságunkon a lézeres burokrepesztést.
Ezt követően még kb 3 percünk volt a szobában, és már szólítottak is a műtőbe!!!
Második voltam, Konc Tanár Úr jött, jó kedve volt ma nagyon :) és ügyesen visszatette a Picurkáinkat a pocakomba.
Kérdezte, hogy vállaljuk-e a 2 babát, mondtuk, hogy igen, mindenképpen :) Mosolygott egyet :)
Nagy "híre ment" a BMC-ben, hogy a punkció után véletlenül összefutottam Lintner Tanár Úrral, és ő ott azt mondta, hogy a 2 babácskára áldását adja, mert ma mindenki erre hivatkozott :)
Minden rendben ment, kaptunk egy UH képet is, hogy lássuk, hogy vannak a Picikéink:
Közelről, élőben ezen jól látszik, hogy hol van az a kis fényes folyadékgombóc, amiben a Picik most vannak...a lényeg, hogy jó helyen :)
Ott is maradnak, kb vasárnap-hétfő magasságában beágyazódnak, majd 2011 októberben egészségesen kibújnak mindketten, és végre nagyon nagyon boldog gyerekes család lehetünk :)
Az ET után 1,5-2 órával haza jöhettünk, vérvételre február 21-én reggel megyünk! Akkor egy gyönyörű 200 körüli Hcg igazolja majd, hogy minden vágyunk valóra válik! ...addig pihenek és növesztgetem, beágyazom őket :)
2011. február 9., szerda
Milyenek lesztek Picurkáink?
Ma nézegettem néhány képet, hogy milyenek is lesznek a holnapi találkozásnál a mi kis Drágaságaink. Találtam egy jónak tűnőt, amint kb az is látszik, hogy hogyan változnak a megtapadásig :)
Azt gondolom, hogy kb a 2-3. kép hasonlít majd leginkább holnap a mi kis Picikéinkre ... de igazán izgalmas fejlődés vár rájuk mostantól :)
Természetesen a számunkra legszebb Babácskákról holnap hozom az eredeti felvételeket :)
Azt gondolom, hogy kb a 2-3. kép hasonlít majd leginkább holnap a mi kis Picikéinkre ... de igazán izgalmas fejlődés vár rájuk mostantól :)
Természetesen a számunkra legszebb Babácskákról holnap hozom az eredeti felvételeket :)
Punkció+2
Ma két napja volt a petesejt leszívás :)
Ami most azt is jelenti, hogy holnap végre találkozunk a mi kis Picúrkáinkkal. Nagyon várjuk :)
Még mindig van az a barnás cucc a műtét óta...arra gondolok, hogy a műtéti hegek kicsit véreztek, és ezzel a Crinone zselével "feláztatom" minden reggel, ezért jön vissza valami színes trutyi... Csak amiatt lesz fura, hogy holnap megkapom a Piciket és eddig mindig teljes parával figyeltem, hogy a progeszteron fehéren jöjjön vissza...most lehet hogy még 1-2 napig ilyen halvány barna marad...de igyekszem eldönteni agyban, hogy ez nem baj, mert természetes velejárója annak, ha az ember hüvelyboltozatába nagy tűket szúrkodnak!
Nyugis leszek :)
Jajjj, nagyon nagyon várom hogy együtt legyünk a Babákkal mostantól mindig... :)
Ami most azt is jelenti, hogy holnap végre találkozunk a mi kis Picúrkáinkkal. Nagyon várjuk :)
Még mindig van az a barnás cucc a műtét óta...arra gondolok, hogy a műtéti hegek kicsit véreztek, és ezzel a Crinone zselével "feláztatom" minden reggel, ezért jön vissza valami színes trutyi... Csak amiatt lesz fura, hogy holnap megkapom a Piciket és eddig mindig teljes parával figyeltem, hogy a progeszteron fehéren jöjjön vissza...most lehet hogy még 1-2 napig ilyen halvány barna marad...de igyekszem eldönteni agyban, hogy ez nem baj, mert természetes velejárója annak, ha az ember hüvelyboltozatába nagy tűket szúrkodnak!
Nyugis leszek :)
Jajjj, nagyon nagyon várom hogy együtt legyünk a Babákkal mostantól mindig... :)
2011. február 8., kedd
Babók :)
Reggel 09:04-kor felhívtam Katalint, hogy érdeklődjek a kis Babókáinkról :)
Első csörgésre felvette :) Jól vannak :)
A 7 kis petécskéből 5-en tuti hogy jól és szépen fejlődnek, a 6-oska kicsit lelassult ma reggel, de még bármi lehet, a 7- dik kismanónkkal pedig még dolgoztak akkor is mikor telefonon beszéltünk!
Szóba került, hogy hány Babát kapunk vissza. Katalin eddig az egyet támogatta, mert fél tőle, nehogy megismétlődjön a tavalyi eset, tovább osztódjanak, és ne tudjam végigcsinálni a terhességet. De a fagyasztott beültetésünk a kettő Baba mellett szól... nekem a megérzésem a 2!!! Lac is ezt szeretné! Statisztikák szerint a kettő jó lenne, hiszen 2-ből csináltam már többet is, 1-ből pedig egyet sem... Mi úgy vagyunk vele, hogy nem sikerült a 3, nem sikerült az 1, majd most jól megmutatjuk, hogy a 2 a mi számunk :)
Aztán abban maradtunk Kanyó doktornővel, hogy mivel Lintner Tanár Úr tegnap mikor összefutottunk, annyira határozottan mondta nekik, hogy ő, mint nőgyógyászom vállalja a 2 Manót velem együtt, így KETTEN érkeznek a hasamba!!! :) Nagyon örülünk nekik! :)
Mivel a 6. pocakon kívül töltött napjuk vasárnapra esik, így abban maradtunk, hogy csütörtökön, 3 naposan költöznek be a pocimba :)
Először kicsit megijedtem, hogy 3 naposan kapjuk vissza a kis Parányikat, hiszen eddig mindkét alkalommal 6 naposak voltak. De annyian vannak akik 3 napos babácskákat várnak most és sikerrel megtapadtak, szépen fejlődnek, hogy teljesen megnyugodtam!
Tegnap mikor hazaértünk a BMC-ből, noszogattuk a Piciket, hogy sikeresen megtermékenyüljenek. Tündérkeresztanya az utolsó foglalkozáson tanított egy technikát nekünk, amivel tudunk kommunikálni a babáinkkal. És ezzel igyekeztünk felvenni a kapcsolatot a picikkel.
Van amikor annyira valóságosnak érzi őket közben az ember... ma beszéltünk erről Laccal, és mindketten azt éreztük hogy valóban itt voltak a kis lelkecskék velünk...olyan volt a meditáció közben, mintha itt feküdnének a pocakunkon! Először azt éreztem, hogy Lac és az én hasamon is van egy-egy Babó, majd később azt, hogy mindketten itt fekszenek a mellkasomon, és érzem, hallom a kis szuszogásukat :)
A punkció előtt is csináltuk ezt a gyakorlatot - bár akkor "gyorsított eljárásban", mert nagyon nehéz úgy igazán elmélyülni, hogy még plusz hatan vannak az ember mellett, akik beszélnek. Lac mondta, hogy míg a műtőben voltam, addig ott állt az ajtóban és beszélt a Picikkel, hogy most jöjjenek hozzánk! Remélem, szót fogadnak :)
Nagyon várom már, hogy valóban a kezünkben tartsuk őket, eközben pedig a terhesség minden pillanatát ki szeretném élvezni!
Most a csütörtök a következő mérföldkő, aztán majd a február 21-e. Úgy számoltam, akkor lesz az eredményhirdetésünk, amikoris szép magas 200 fölötti Hcg szintről számol be nekünk Konc Tanár Úr!
Első csörgésre felvette :) Jól vannak :)
A 7 kis petécskéből 5-en tuti hogy jól és szépen fejlődnek, a 6-oska kicsit lelassult ma reggel, de még bármi lehet, a 7- dik kismanónkkal pedig még dolgoztak akkor is mikor telefonon beszéltünk!
Szóba került, hogy hány Babát kapunk vissza. Katalin eddig az egyet támogatta, mert fél tőle, nehogy megismétlődjön a tavalyi eset, tovább osztódjanak, és ne tudjam végigcsinálni a terhességet. De a fagyasztott beültetésünk a kettő Baba mellett szól... nekem a megérzésem a 2!!! Lac is ezt szeretné! Statisztikák szerint a kettő jó lenne, hiszen 2-ből csináltam már többet is, 1-ből pedig egyet sem... Mi úgy vagyunk vele, hogy nem sikerült a 3, nem sikerült az 1, majd most jól megmutatjuk, hogy a 2 a mi számunk :)
Aztán abban maradtunk Kanyó doktornővel, hogy mivel Lintner Tanár Úr tegnap mikor összefutottunk, annyira határozottan mondta nekik, hogy ő, mint nőgyógyászom vállalja a 2 Manót velem együtt, így KETTEN érkeznek a hasamba!!! :) Nagyon örülünk nekik! :)
Mivel a 6. pocakon kívül töltött napjuk vasárnapra esik, így abban maradtunk, hogy csütörtökön, 3 naposan költöznek be a pocimba :)
Először kicsit megijedtem, hogy 3 naposan kapjuk vissza a kis Parányikat, hiszen eddig mindkét alkalommal 6 naposak voltak. De annyian vannak akik 3 napos babácskákat várnak most és sikerrel megtapadtak, szépen fejlődnek, hogy teljesen megnyugodtam!
Tegnap mikor hazaértünk a BMC-ből, noszogattuk a Piciket, hogy sikeresen megtermékenyüljenek. Tündérkeresztanya az utolsó foglalkozáson tanított egy technikát nekünk, amivel tudunk kommunikálni a babáinkkal. És ezzel igyekeztünk felvenni a kapcsolatot a picikkel.
Van amikor annyira valóságosnak érzi őket közben az ember... ma beszéltünk erről Laccal, és mindketten azt éreztük hogy valóban itt voltak a kis lelkecskék velünk...olyan volt a meditáció közben, mintha itt feküdnének a pocakunkon! Először azt éreztem, hogy Lac és az én hasamon is van egy-egy Babó, majd később azt, hogy mindketten itt fekszenek a mellkasomon, és érzem, hallom a kis szuszogásukat :)
A punkció előtt is csináltuk ezt a gyakorlatot - bár akkor "gyorsított eljárásban", mert nagyon nehéz úgy igazán elmélyülni, hogy még plusz hatan vannak az ember mellett, akik beszélnek. Lac mondta, hogy míg a műtőben voltam, addig ott állt az ajtóban és beszélt a Picikkel, hogy most jöjjenek hozzánk! Remélem, szót fogadnak :)
Nagyon várom már, hogy valóban a kezünkben tartsuk őket, eközben pedig a terhesség minden pillanatát ki szeretném élvezni!
Most a csütörtök a következő mérföldkő, aztán majd a február 21-e. Úgy számoltam, akkor lesz az eredményhirdetésünk, amikoris szép magas 200 fölötti Hcg szintről számol be nekünk Konc Tanár Úr!
Punkció
Tegnap reggel 7:30-ra értünk a BMC-be. Második voltam a műtőben Tanár Úrnál.
Nagyon izgultam, mint először is, bár akkor azt mondta az aneszteziológus, hogy olyan vagyok, mint aki a kivégzésére jött. Most sokkal kevésbé voltam feszült odabent. Nagyon kedves volt mindenki.
Most először fordult elő, hogy kétszer kellett kanült szúrni, mert a szokásos helyen túl vékonynak bizonyult a vénám. Mondták, hogy fájni fog a második szúrás, mert olyan hülye helyen van az az ér, de nem volt vészes :)
Az első viszont egy 3x5 cm-es fekete folttá változott mára, pedig nagyon borogattuk tegnap. De ez legyen a legnagyobb gondunk :)
Teljesen ébren voltam még, mikor Konc Tanár Úr a műtőbe ért, megnéztük a tüsziket, és örömmel nyugtáztuk, hogy még megvannak! :)
Utána kezdett lassan elhomályosodni a kép...
Mire a szobába értük, teljesen magamnál voltam. Egy dolog esett ki, hogy vérnyomást mértek :)
1 órával később jött Kanyó Doktornő, és hozta a híreket, hogy 7 kis manócskánk van :)
Kb fél óra múlva kell telefonálnom, hogy mi történt tegnap este óta és hogy megtudjuk, hogy mikor mehetünk a Picúrkáinkért :) izgulok :D
Míg a záróra vártunk, egyszercsak besétált Lintner Tanár Úr is :)
Megörültünk egymásnak, és megbeszéltük, hogy ha minden igaz, akkor néhány hét és megyek hozzá terhesgondozásra :)
Mondta Kanyó Doktornő előtt, hogy ő benne van a 2 babóban :) remélem Katalin is ezt gondolja majd :)
Lintner Tanár Úr beszélt Konc Tanár Úrral, mielőtt bementünk a zárónkért... mindketten mondták, hogy lepacsizták, és hamarosan mehetek a terhesgondozásra :)
mit mondjak... alig várom már :)
Majd jövök a hírekkel!
Nagyon izgultam, mint először is, bár akkor azt mondta az aneszteziológus, hogy olyan vagyok, mint aki a kivégzésére jött. Most sokkal kevésbé voltam feszült odabent. Nagyon kedves volt mindenki.
Most először fordult elő, hogy kétszer kellett kanült szúrni, mert a szokásos helyen túl vékonynak bizonyult a vénám. Mondták, hogy fájni fog a második szúrás, mert olyan hülye helyen van az az ér, de nem volt vészes :)
Az első viszont egy 3x5 cm-es fekete folttá változott mára, pedig nagyon borogattuk tegnap. De ez legyen a legnagyobb gondunk :)
Teljesen ébren voltam még, mikor Konc Tanár Úr a műtőbe ért, megnéztük a tüsziket, és örömmel nyugtáztuk, hogy még megvannak! :)
Utána kezdett lassan elhomályosodni a kép...
Mire a szobába értük, teljesen magamnál voltam. Egy dolog esett ki, hogy vérnyomást mértek :)
1 órával később jött Kanyó Doktornő, és hozta a híreket, hogy 7 kis manócskánk van :)
Kb fél óra múlva kell telefonálnom, hogy mi történt tegnap este óta és hogy megtudjuk, hogy mikor mehetünk a Picúrkáinkért :) izgulok :D
Míg a záróra vártunk, egyszercsak besétált Lintner Tanár Úr is :)
Megörültünk egymásnak, és megbeszéltük, hogy ha minden igaz, akkor néhány hét és megyek hozzá terhesgondozásra :)
Mondta Kanyó Doktornő előtt, hogy ő benne van a 2 babóban :) remélem Katalin is ezt gondolja majd :)
Lintner Tanár Úr beszélt Konc Tanár Úrral, mielőtt bementünk a zárónkért... mindketten mondták, hogy lepacsizták, és hamarosan mehetek a terhesgondozásra :)
mit mondjak... alig várom már :)
Majd jövök a hírekkel!
2011. február 6., vasárnap
Célegyenesben :)
Január 31 óta majdnem minden nap vérvételen és ultrahangon voltam. Tanár Úr nagyon szemmel tartott minket, nehogy megint elszaladjanak a hormonok... Az adagokat ugyan emelni kellett, de elértük a célt :) megérettek a kis pici tüszőcskék!
Tegnap este 21:00 órakor beadtuk a repesztő szurikat!
Ma teljesen injekció mentes nap van...egész furcsa...
Holnap reggel (február 07.) 7:30-ra megyünk a BMC-be és végre leszívják a tüszikéket, amik már jópár napja bökdösik az oldalamat :)
Konc Tanár Úr elégedett volt nagyon a tüszőcskéimmel, remélem holnap is így lesz, és pénteken, vagy jövő hétfőn kapom vissza a kis Manócskákat!
Az elmúlt két hétben Anyu kint lakott nálunk, mert a derekával történt valami, amit eleinte gerincsérvnek diagnosztizáltak, majd később a CT kiderítette, hogy még éppen nem sérv kategória. A porckorongon van kitüremkedés, de nem olyan nagy - szerencsére! A mérhetetlen fájdalmat az okozta, hogy a kitüremkedésnél becsípődött egy köteg ideg... Nagyon rosszul volt szegény. Az első napokban 2-3 injekciót és 3-4 infúziót kapott, és mellé gyógyszereket.
De tegnap délután haza költözött Samivel együtt. Már nagyon vágytak vissza a saját környezetükbe :)
Lac Anyunak csinált egy kemény fekvőfelületű ágyikót, míg itt lakott... a babaszobában volt a főhadiszállása :)
És most, hogy Anyu haza ment, Lac szétszedte az ideiglenes ágyikóját, valamint az egyik kiságyat is... most "csak" két babaágyikó van a szobában. Kicsit furcsa, de nem rossz érzés...pedig azt hittem, nagyon kiakadok majd, ha változtatunk azon a szobán.
De mindkét kis mütyűr ágyikója ott van, és a lakóit várja :)
Annyira belejöttünk a babaszoba rendezgetésbe, hogy már Lac az előbb elröhögte magát, hogy a kórházi csomagom összepakolva a holnapi punkcióhoz, és közben olyan lelkesedéssel készítjük elő a szobát a Picúrkáink érkezésére, mintha holnap hoznánk haza őket a kórházból :)
...jajjj, nagyon várom már őket!
És olyan érdekes, de éppen olyan érzés most itthon, mint amikor terhes voltam tavaly... valahogy olyan illat van a lakásban, olyan fényviszonyok, és olyan érzés is... :)
Néha ki-kicsordul egy könnycsepp a szememből, hogy mennyire jó, hogy jövő héten ismét kismama válik belőlem :)
Tegnap ugyan még bent voltam dolgozni, mert én már csak ilyen dilis vagyok, hogy addig nem jövök el, míg nincs minden 100%-ig elintézve, de tegnap a végére értem a dolgoknak :) És este 19:00 órakor, mikor eljöttem az irodából, úgy néztem vissza, mint aki nem megy már oda jó néhány évig...
A személyes cuccaim a csomagomban, az irodai teendőkkel kapcsolatos helyzetjelentés az asztalon, kolléganőnek ott hagytam, hogy miket kellene még befejeznie, .... tényleg úgy éreztem, mint aki végleg jön el! Így legyen! :)
Szóval nagyon izgi vagyok, élvezem minden pillanatát ennek a belülről fakadó érzésnek, hogy ismét itt állunk az anyaság-apaság ajtajában, és alig várom, hogy 2011 novemberében a kezünkben tarthassuk az egészséges kisbabáinkat :)
Mikor a Titkot olvastuk először és írták benne, hogy ne csak vágyjunk arra amit szeretnénk, hanem érezzük is hogy a mienk, nem értettem, hogy azt hogyan fogjuk csinálni...most már tudom :) Egyszerűen potyognak a könnyeim, hogy mindjárt itt lesznek velünk a kisbabáink :) Már most feltétel nélkül és mindennél jobban szeretem őket :) Érzem, hogy ismét olyan boldogok vagyunk, mint mikor a kislányainkat vártuk! Nem vágyunk semmi másra, csak hogy ők is velünk legyenek és minden ilyen fantasztikus maradjon :)
Ma megbeszéltük Laccal, hogy amint kapjuk a babáinkról a képeket, úgy cseréljük le folyamatosan a lakás különböző pontjairól a net-ről letöltött babás fotókat! Ha minden igaz, néhány hét múlva már a saját kisbabáink fotóit nézegetjük naphosszat!
Alig várom, hogy megint minden reggel úgy ébredjünk, hogy megsimizzük a pocakomat és jó reggelt kívánunk a mi kis Kincseinknek! Olyan jó lesz már végre megint velük lenni!
És ma eszembe jutott, hogy holnap leszek kb. "két hetes terhes" :) ...mármint a számolás tekintetében :) vicces belegondolni... :)
Tegnap este 21:00 órakor beadtuk a repesztő szurikat!
Ma teljesen injekció mentes nap van...egész furcsa...
Holnap reggel (február 07.) 7:30-ra megyünk a BMC-be és végre leszívják a tüszikéket, amik már jópár napja bökdösik az oldalamat :)
Konc Tanár Úr elégedett volt nagyon a tüszőcskéimmel, remélem holnap is így lesz, és pénteken, vagy jövő hétfőn kapom vissza a kis Manócskákat!
Az elmúlt két hétben Anyu kint lakott nálunk, mert a derekával történt valami, amit eleinte gerincsérvnek diagnosztizáltak, majd később a CT kiderítette, hogy még éppen nem sérv kategória. A porckorongon van kitüremkedés, de nem olyan nagy - szerencsére! A mérhetetlen fájdalmat az okozta, hogy a kitüremkedésnél becsípődött egy köteg ideg... Nagyon rosszul volt szegény. Az első napokban 2-3 injekciót és 3-4 infúziót kapott, és mellé gyógyszereket.
De tegnap délután haza költözött Samivel együtt. Már nagyon vágytak vissza a saját környezetükbe :)
Lac Anyunak csinált egy kemény fekvőfelületű ágyikót, míg itt lakott... a babaszobában volt a főhadiszállása :)
És most, hogy Anyu haza ment, Lac szétszedte az ideiglenes ágyikóját, valamint az egyik kiságyat is... most "csak" két babaágyikó van a szobában. Kicsit furcsa, de nem rossz érzés...pedig azt hittem, nagyon kiakadok majd, ha változtatunk azon a szobán.
De mindkét kis mütyűr ágyikója ott van, és a lakóit várja :)
Annyira belejöttünk a babaszoba rendezgetésbe, hogy már Lac az előbb elröhögte magát, hogy a kórházi csomagom összepakolva a holnapi punkcióhoz, és közben olyan lelkesedéssel készítjük elő a szobát a Picúrkáink érkezésére, mintha holnap hoznánk haza őket a kórházból :)
...jajjj, nagyon várom már őket!
És olyan érdekes, de éppen olyan érzés most itthon, mint amikor terhes voltam tavaly... valahogy olyan illat van a lakásban, olyan fényviszonyok, és olyan érzés is... :)
Néha ki-kicsordul egy könnycsepp a szememből, hogy mennyire jó, hogy jövő héten ismét kismama válik belőlem :)
Tegnap ugyan még bent voltam dolgozni, mert én már csak ilyen dilis vagyok, hogy addig nem jövök el, míg nincs minden 100%-ig elintézve, de tegnap a végére értem a dolgoknak :) És este 19:00 órakor, mikor eljöttem az irodából, úgy néztem vissza, mint aki nem megy már oda jó néhány évig...
A személyes cuccaim a csomagomban, az irodai teendőkkel kapcsolatos helyzetjelentés az asztalon, kolléganőnek ott hagytam, hogy miket kellene még befejeznie, .... tényleg úgy éreztem, mint aki végleg jön el! Így legyen! :)
Szóval nagyon izgi vagyok, élvezem minden pillanatát ennek a belülről fakadó érzésnek, hogy ismét itt állunk az anyaság-apaság ajtajában, és alig várom, hogy 2011 novemberében a kezünkben tarthassuk az egészséges kisbabáinkat :)
Mikor a Titkot olvastuk először és írták benne, hogy ne csak vágyjunk arra amit szeretnénk, hanem érezzük is hogy a mienk, nem értettem, hogy azt hogyan fogjuk csinálni...most már tudom :) Egyszerűen potyognak a könnyeim, hogy mindjárt itt lesznek velünk a kisbabáink :) Már most feltétel nélkül és mindennél jobban szeretem őket :) Érzem, hogy ismét olyan boldogok vagyunk, mint mikor a kislányainkat vártuk! Nem vágyunk semmi másra, csak hogy ők is velünk legyenek és minden ilyen fantasztikus maradjon :)
Ma megbeszéltük Laccal, hogy amint kapjuk a babáinkról a képeket, úgy cseréljük le folyamatosan a lakás különböző pontjairól a net-ről letöltött babás fotókat! Ha minden igaz, néhány hét múlva már a saját kisbabáink fotóit nézegetjük naphosszat!
Alig várom, hogy megint minden reggel úgy ébredjünk, hogy megsimizzük a pocakomat és jó reggelt kívánunk a mi kis Kincseinknek! Olyan jó lesz már végre megint velük lenni!
És ma eszembe jutott, hogy holnap leszek kb. "két hetes terhes" :) ...mármint a számolás tekintetében :) vicces belegondolni... :)
2011. január 30., vasárnap
Lombik ismét :)
Mint azt már korábban írtam, ismét belevágtunk :)
Január 7-e óta szúrjuk a Gonapeptylt.
Két héttel később, 21-én kellett menni UH, vérvétel miatt a BMC-be. Akkor indult volna a stimuláció.
De természetesen nem is én lennék, ha nem alakítok valami szokatlant, újat... :(
A méhnyálkahártyámnak aznap kb 3-4mm-nek kellett volna lenni, ehhez képest bő 8 mm volt. Tanár Úr szerdára, jan. 26-ra hívott vissza, azzal a felkiáltással, hogy addig még vékonyítsak rajta!
Nagyon igyekeztem még néhány nap menstruálást beiktatni erre az 5 napra :) Ezalatt folytatni kellett a napi 1 Gonapeptylt.
Visszamentem, kontroll UH, és tökéletes méhnyálkahártya vastagság mellett, kb 20-25 darab közti tüszővel elhangzott a várva várt mondat: kezdhetjük a stimulációt! :)
Nagyon óvatosan csináljuk, nehogy úgy járjunk, mint legutóbb, mikor túlszaladtak a hormonok.
Tanár Úr extra sok vérvételt rendelt el, és nagyon precízen kiszámolgatta a szurikat!
Régen mindig Gonapeptyl (akkor még Decapepty) és Pergoveris kombinációt nyomtunk. Most Gonapeptyl megy, és mellé napi 112,5 Gonal F, illetve 2/3 Luveris. Már alig van hely a pocimon :(
De szuperül haladunk :)
Legközelebb hétfőn, jan. 31-én megyek szokásos vérvétel és UH lesz.
A stimulációs lapom február 6-ig szól, így remélem nemsoká a pocakomban tudhatom a mi kis Tüneményeinket...legyenek akár fiúk, akár lányok :)
Addig is nagyon biztosra megyünk :)
A vizualizálás minden lehetőségét megragadjuk!
Babás képek vesznek körül minket mindenhol...hálóban, hűtőajtón, pénztárcában, fürdőben, babaszobában, ...mindenhol :)
Teszek róla képet:
Ők vannak a hűtőajtón :)
Ők pedig a hálóban:
sok sok kép van rajta mindenről amit szeretnénk :)
És végül, de nem utolsó sorban a fürdőszobai feng shui-s bababevonzás, melyet ezúton is köszönünk Andinak :)
Néha Lac rám szól, mikor "túl sokat" beszélek hozzájuk :)
Úgyhogy minden irányból rákapcsoltunk :)
A Titok (The Secret) a mindennapok része, ahogy a pozitív gondolkodásunk is változatlan :)
Azt gondolom, már tényleg csak a Babók hiányoznak az életünkből :) ... de már csak napok választanak el tőlük minket :)
Január 7-e óta szúrjuk a Gonapeptylt.
Két héttel később, 21-én kellett menni UH, vérvétel miatt a BMC-be. Akkor indult volna a stimuláció.
De természetesen nem is én lennék, ha nem alakítok valami szokatlant, újat... :(
A méhnyálkahártyámnak aznap kb 3-4mm-nek kellett volna lenni, ehhez képest bő 8 mm volt. Tanár Úr szerdára, jan. 26-ra hívott vissza, azzal a felkiáltással, hogy addig még vékonyítsak rajta!
Nagyon igyekeztem még néhány nap menstruálást beiktatni erre az 5 napra :) Ezalatt folytatni kellett a napi 1 Gonapeptylt.
Visszamentem, kontroll UH, és tökéletes méhnyálkahártya vastagság mellett, kb 20-25 darab közti tüszővel elhangzott a várva várt mondat: kezdhetjük a stimulációt! :)
Nagyon óvatosan csináljuk, nehogy úgy járjunk, mint legutóbb, mikor túlszaladtak a hormonok.
Tanár Úr extra sok vérvételt rendelt el, és nagyon precízen kiszámolgatta a szurikat!
Régen mindig Gonapeptyl (akkor még Decapepty) és Pergoveris kombinációt nyomtunk. Most Gonapeptyl megy, és mellé napi 112,5 Gonal F, illetve 2/3 Luveris. Már alig van hely a pocimon :(
De szuperül haladunk :)
Legközelebb hétfőn, jan. 31-én megyek szokásos vérvétel és UH lesz.
A stimulációs lapom február 6-ig szól, így remélem nemsoká a pocakomban tudhatom a mi kis Tüneményeinket...legyenek akár fiúk, akár lányok :)
Addig is nagyon biztosra megyünk :)
A vizualizálás minden lehetőségét megragadjuk!
Babás képek vesznek körül minket mindenhol...hálóban, hűtőajtón, pénztárcában, fürdőben, babaszobában, ...mindenhol :)
Teszek róla képet:
Ők pedig a hálóban:
És végül, de nem utolsó sorban a fürdőszobai feng shui-s bababevonzás, melyet ezúton is köszönünk Andinak :)
Úgyhogy minden irányból rákapcsoltunk :)
A Titok (The Secret) a mindennapok része, ahogy a pozitív gondolkodásunk is változatlan :)
Azt gondolom, már tényleg csak a Babók hiányoznak az életünkből :) ... de már csak napok választanak el tőlük minket :)
2011. január 29., szombat
Álmok...
Nagyon nagyon sokat álmodok a Babákról :)
Remélem ez jó jel :)
Néhány hete...vagyis inkább már egy-másfél hónapja azt álmodtam, hogy Laccal ultrahangra mentünk... :)
Nagyon jó volt. Mindent rendben talált a doki és egyszercsak felkiáltott, hogy most végre meg tudja nézni, hogy fiús, avagy lányos szülők leszünk. Persze nagyon megörültünk. Átkapcsolta a gépet 4D-re és mutatta, hogy a babánk kisfiú, majd ment a következőre :), aki szintén kisfiú volt.
Emlékszem, hogy olyan nagyon nyugodt voltam, tudtam, hogy a terhesség már abban a fázisban van, amikor bármikor érkezhetnek a Babáink, minden a legnagyobb rendben lesz! :)
Kb a következő képet láttam az UH-n:
Néhány napja pedig azt sikerült álmodni, hogy volt nálunk valaki, mutattam neki valamit a lakásban, és ahogy visszapillantottam a nappali másik részébe, láttam hogy ott játszanak a gyerekeink :) Egy kisfiú és nála kb egy-másfél évvel fiatalabb kisfiú és kislány :) Mindhárman ott hancúroztak :)
Olyan jó volt látni! És egyben megnyugtató is!
Már csak be kell teljesüljön :)
Ma délután szundiztunk egyet ... csupa baromságot sikerült álmodni, de mikor már teljesen felébredtem, eluralkodott rajtam a nyugalom... Valahogy azt éreztem, hogy hamarosan itt lesznek a Babók a pocimban és szépen egészségesen fejlődnek és ezúttal minden sikerül :) Nagyon boldogan másztam ki az ágyikóból :) Meséltem is Lacnak, hogy egy kisfiú és egy kislány :)
Azt hiszem, hogy már kb minden variációt megálmodtam :)
A lényeg, hogy legyenek és egészségesek legyenek!
Nagyon várjuk őket :)
Gyanús, hogy megint folyton ikrekről álmodom...ez tavaly is így volt :)
Remélem ez jó jel :)
Néhány hete...vagyis inkább már egy-másfél hónapja azt álmodtam, hogy Laccal ultrahangra mentünk... :)
Nagyon jó volt. Mindent rendben talált a doki és egyszercsak felkiáltott, hogy most végre meg tudja nézni, hogy fiús, avagy lányos szülők leszünk. Persze nagyon megörültünk. Átkapcsolta a gépet 4D-re és mutatta, hogy a babánk kisfiú, majd ment a következőre :), aki szintén kisfiú volt.
Emlékszem, hogy olyan nagyon nyugodt voltam, tudtam, hogy a terhesség már abban a fázisban van, amikor bármikor érkezhetnek a Babáink, minden a legnagyobb rendben lesz! :)
Kb a következő képet láttam az UH-n:
Néhány napja pedig azt sikerült álmodni, hogy volt nálunk valaki, mutattam neki valamit a lakásban, és ahogy visszapillantottam a nappali másik részébe, láttam hogy ott játszanak a gyerekeink :) Egy kisfiú és nála kb egy-másfél évvel fiatalabb kisfiú és kislány :) Mindhárman ott hancúroztak :)
Olyan jó volt látni! És egyben megnyugtató is!
Már csak be kell teljesüljön :)
Ma délután szundiztunk egyet ... csupa baromságot sikerült álmodni, de mikor már teljesen felébredtem, eluralkodott rajtam a nyugalom... Valahogy azt éreztem, hogy hamarosan itt lesznek a Babók a pocimban és szépen egészségesen fejlődnek és ezúttal minden sikerül :) Nagyon boldogan másztam ki az ágyikóból :) Meséltem is Lacnak, hogy egy kisfiú és egy kislány :)
Azt hiszem, hogy már kb minden variációt megálmodtam :)
A lényeg, hogy legyenek és egészségesek legyenek!
Nagyon várjuk őket :)
Gyanús, hogy megint folyton ikrekről álmodom...ez tavaly is így volt :)
2011. január 16., vasárnap
Egész sokat pihentünk az elmúlt időszakban :)
Ma letöltöttem néhány fotót a gépemre, azért csak rápihentünk a babaprojektekre az elmúlt év végén :)
Azt hiszem nagyon régen voltunk ilyen sokat kettesben, de olyan jó volt...
Most csak képeket teszek Bükfürdőről, Balaton Sound-ról (ahol a házassági évfordulónk is volt), és a nagyon szuper téli németországi kiruccanásról! :)
A 4. házassági évfordulónk :)
Lac már lent volt dolgozni a Balaton Sound-on, én egy nappal később tudtam csak menni, de vittem fini sütit gyertyákkal, mert az évfordulónk nem maradhat megemlékezés nélkül :)
Szuper volt. Minden nap csak megerősítést kapok az élettől, hogy valóban 100%, hogy egymás mellett van a helyünk! Nagyon szeretem!!! :)
Voltunk Bükfürdőn is! 4 nap wellness :) én, mint vízi lény, nagyon élveztem, és csodás volt egy szuper szállodában, fantasztikus kiszolgálással csak egymással foglalkozni és kikapcsolódni :)
Egész nap kirándultunk, pihiztünk, pancsoltunk, ...
Hazafelé megálltunk Kőszegen, megnéztük a várat és a várost, utána a Cáki pincesorokat, majd a Fertődi Eszterházy kastélyt... nagyon tetszett :)
Azt hiszem, tényleg elég sok időt sikerült együtt lennünk...ilyen talán az elmúlt közös 10 évben még nem volt. Méltóképpen rákészültünk a Babák fogadására :)
És végül képekben Németország 2010 advent:
Erlangen sétálóutcáján :)
Az erlangeni karácsonyi vásárból kapott ajándék...és zenél is ha felhúzom :) teljesen megbabonázott :)
Azt hiszem nagyon régen voltunk ilyen sokat kettesben, de olyan jó volt...
Most csak képeket teszek Bükfürdőről, Balaton Sound-ról (ahol a házassági évfordulónk is volt), és a nagyon szuper téli németországi kiruccanásról! :)
Lac már lent volt dolgozni a Balaton Sound-on, én egy nappal később tudtam csak menni, de vittem fini sütit gyertyákkal, mert az évfordulónk nem maradhat megemlékezés nélkül :)
Szuper volt. Minden nap csak megerősítést kapok az élettől, hogy valóban 100%, hogy egymás mellett van a helyünk! Nagyon szeretem!!! :)
Voltunk Bükfürdőn is! 4 nap wellness :) én, mint vízi lény, nagyon élveztem, és csodás volt egy szuper szállodában, fantasztikus kiszolgálással csak egymással foglalkozni és kikapcsolódni :)
Egész nap kirándultunk, pihiztünk, pancsoltunk, ...
Hazafelé megálltunk Kőszegen, megnéztük a várat és a várost, utána a Cáki pincesorokat, majd a Fertődi Eszterházy kastélyt... nagyon tetszett :)
Azt hiszem, tényleg elég sok időt sikerült együtt lennünk...ilyen talán az elmúlt közös 10 évben még nem volt. Méltóképpen rákészültünk a Babák fogadására :)
Vicces volt, akármerre mentünk, mindig egyszerre kiáltottunk fel, hogy majd a gyerekekkel ide el szeretnénk jönni, mert milyen jót játszanánk, kirándulnánk,... :) Nagyon várjuk Őket! :)
Erlangen sétálóutcáján :)
Ez az utolsó két kép némi magyarázatra szorul, azt hiszem :)
Nem vagyunk annyira éhenkórászok, hogy ennyire megörüljünk egy hot-dognak, de ezelőtt már 2 hónapja gomba diétát tartottunk, és nem ehettünk sem liszteset, sem eceteset, sem virslit... folyton kínlódtunk a kaja miatt! De a Nürnbergi vásárban a kisördög hangja nagyon hangosan szólt, így egyből megszegtük a diétát... (most is szánom-bánom), de a forralt bor, a gőzgombóc és a képen látható hot dog teljesen levett minket a lábunkról :)
Azért látszik az önelégül vigyor a képeken :)
Ismét a csoda felé lépdelünk...
Már 2011 január 7-e óta szúrjuk az előkészítő szurikat!
Ismét long protokoll, más gyógyszerekkel, nehogy megint túlszaladjanak a hormonok!
Ezúttal tényleg mindennek sikerülnie kell!
Január 21-én, pénteken megyek ismét ultrahangra és vérvételre, és lehet hogy akkor kezdjük is a stimuláció következő szakaszát!
Nagyon várjuk már, hogy a babáink a pocakomba költözzenek és végre végig tudjuk csinálni a terhességet és gyerekeinkkel boldog életünk lehessen.
Ezúttal Gonapepty+Gonal 450 és 900 injekciókkal stimulálunk!
Andikám, jóvoltából a feng shui erejét is igénybe vesszük...hiszen kell az erősítés! :)
A gyermekeink bevonzása érdekében kis babók lakoznak a ház különböző, gyermekáldást elősegítő pontjain! Tesztek róluk képet 1-2 napon belül :)
És a Titok könyv is sokat segít! Naponta olvassuk egyes fejezeteit, és kiküldtük a vágyunkat az univerzumnak! Már csak valóra kell hogy váljon! :) Ennek megerősítésére is csináltunk néhány új részt a lakásban... az intenzívebb vizualizáció kedvéért a hálóban és a nappaliban is vannak babás képeink, amiket minden nap nagyon sokszor látunk. Így tudat alatt is programozzuk az életünkbe ezeket a dolgokat! :)
Teszek majd erről is képet :)
Ismét long protokoll, más gyógyszerekkel, nehogy megint túlszaladjanak a hormonok!
Ezúttal tényleg mindennek sikerülnie kell!
Január 21-én, pénteken megyek ismét ultrahangra és vérvételre, és lehet hogy akkor kezdjük is a stimuláció következő szakaszát!
Nagyon várjuk már, hogy a babáink a pocakomba költözzenek és végre végig tudjuk csinálni a terhességet és gyerekeinkkel boldog életünk lehessen.
Ezúttal Gonapepty+Gonal 450 és 900 injekciókkal stimulálunk!
Andikám, jóvoltából a feng shui erejét is igénybe vesszük...hiszen kell az erősítés! :)
A gyermekeink bevonzása érdekében kis babók lakoznak a ház különböző, gyermekáldást elősegítő pontjain! Tesztek róluk képet 1-2 napon belül :)
És a Titok könyv is sokat segít! Naponta olvassuk egyes fejezeteit, és kiküldtük a vágyunkat az univerzumnak! Már csak valóra kell hogy váljon! :) Ennek megerősítésére is csináltunk néhány új részt a lakásban... az intenzívebb vizualizáció kedvéért a hálóban és a nappaliban is vannak babás képeink, amiket minden nap nagyon sokszor látunk. Így tudat alatt is programozzuk az életünkbe ezeket a dolgokat! :)
Teszek majd erről is képet :)
Tündérkeresztanya összegzés
Nagyon régen írtam utoljára... hiányzott is, de annyira pörögtünk, hogy nem volt egy perc szabad időm sem...vagyis ami volt, azt Laccal töltöttem! :)
Már régebben is írtam, hogy megírom, mi volt a doktornőnél, úgyhogy most ez következik!
A Lányok ajánlották a Babaneten, hogy menjünk el Tündérkeresztanyához. Úgy éreztem, hogy ott a helyünk, így kértem időpontot.
2010 október közepe óta minden héten egyszer Tündérkeresztanyához jártunk Laccal együtt. Párhuzamosan csináltuk végig a terápiát...a doktornőnek is ez volt az "első ilyen", nekünk meg pláne. Laccal fej fej mellett haladtunk a lelki fejlődés útján az elmúlt 4 hónapban. És mára elmondhatom, hogy a babákkal kapcsolatos vágyaink mindkettőnknek azonosan intenzíven jelen vannak! Találkozásunk és házasságunk egy nagyon nagy karmikus találkozás, több szinten is kiderült, hogy egymásnak vagyunk teremtve...ennek nagyon örülünk :)
Először a szimbólumokat vettük sorba... azokat a szimbólumokat, melyek minden ember életében jelen vannak és jelentőséggel bírnak. Virág, erdő, víz, patak, folyó, tenger, tojás, kulcs, tányér, ház, pince, hegy, barlang, ... majd kiértékeltünk, hogy ki mit mondott és mi mit jelent! Fantasztikus volt. 99%-ban ugyanazt mondtuk egymástól függetlenül :) Amíg a végére nem értünk, nem beszélhettünk egymással arról, ami történt... és be is tartottuk, bár volt mikor nagyon nehezen ment :)
Éber hipnózisban utaztuk be ezeket a szimbólumokat a doktornővel.
Az eredmény röviden: az életutunkban benne vannak a gyerekeink :) hamarosan eljön az a tűhegynyi pillanat, mikor hozzánk, a földi létbe érkeznek a mi kis babáink!
Lelkileg nagy mélységek nyíltak meg, és sok sok eddig számunkra ismeretlen energiaforrást sikerült megnyitni. Sokat fejlődtünk! :) Doktornő az utolsó alkalom után úgy engedett el bennünket, hogy sínen vagyunk és nagyon várja, hogy a babáinkkal együtt meglátogassuk végre :)
Mit mondjak, ...mi is nagyon várjuk! :)
Eleinte nagyon részletesen le akartam írni mindent ami a hipnoterápia alatt történt, de azt mondják, nem kell minden részletet kibeszélni! Hagyni kell magunkban munkálni ezeket a dolgokat! Így egyelőre én is hagyom! Persze lehet hogy később majd jönnek a részletek :)
Már régebben is írtam, hogy megírom, mi volt a doktornőnél, úgyhogy most ez következik!
A Lányok ajánlották a Babaneten, hogy menjünk el Tündérkeresztanyához. Úgy éreztem, hogy ott a helyünk, így kértem időpontot.
2010 október közepe óta minden héten egyszer Tündérkeresztanyához jártunk Laccal együtt. Párhuzamosan csináltuk végig a terápiát...a doktornőnek is ez volt az "első ilyen", nekünk meg pláne. Laccal fej fej mellett haladtunk a lelki fejlődés útján az elmúlt 4 hónapban. És mára elmondhatom, hogy a babákkal kapcsolatos vágyaink mindkettőnknek azonosan intenzíven jelen vannak! Találkozásunk és házasságunk egy nagyon nagy karmikus találkozás, több szinten is kiderült, hogy egymásnak vagyunk teremtve...ennek nagyon örülünk :)
Először a szimbólumokat vettük sorba... azokat a szimbólumokat, melyek minden ember életében jelen vannak és jelentőséggel bírnak. Virág, erdő, víz, patak, folyó, tenger, tojás, kulcs, tányér, ház, pince, hegy, barlang, ... majd kiértékeltünk, hogy ki mit mondott és mi mit jelent! Fantasztikus volt. 99%-ban ugyanazt mondtuk egymástól függetlenül :) Amíg a végére nem értünk, nem beszélhettünk egymással arról, ami történt... és be is tartottuk, bár volt mikor nagyon nehezen ment :)
Éber hipnózisban utaztuk be ezeket a szimbólumokat a doktornővel.
Az eredmény röviden: az életutunkban benne vannak a gyerekeink :) hamarosan eljön az a tűhegynyi pillanat, mikor hozzánk, a földi létbe érkeznek a mi kis babáink!
Lelkileg nagy mélységek nyíltak meg, és sok sok eddig számunkra ismeretlen energiaforrást sikerült megnyitni. Sokat fejlődtünk! :) Doktornő az utolsó alkalom után úgy engedett el bennünket, hogy sínen vagyunk és nagyon várja, hogy a babáinkkal együtt meglátogassuk végre :)
Mit mondjak, ...mi is nagyon várjuk! :)
Eleinte nagyon részletesen le akartam írni mindent ami a hipnoterápia alatt történt, de azt mondják, nem kell minden részletet kibeszélni! Hagyni kell magunkban munkálni ezeket a dolgokat! Így egyelőre én is hagyom! Persze lehet hogy később majd jönnek a részletek :)
2010. november 15., hétfő
Tündérkeresztanya 1. rész
Elterveztem, hogy mindenképpen részletesen leírom, hogy kire találtunk, és hogy milyen élményekkel gazdagodtunk, milyen eredményeket értünk el!
Tündérkeresztanya, Dr. Tusor Erzsébet!
Ő egy csoda! Egy kedves, aranyos és körültekintő doktornő!
A Babanetes fórumon keresztül jutottunk el hozzá. Sajti és Mieza ajánlása után, mikor bennem is felmerült az "igény" ez iránt a dolog iránt, megkerestem és azonnal segítő kezet nyújtott felénk!
Lányok! Ezúton is nagyon köszönöm! :)
Még folyamatban van a dolog...járunk hozzá Laccal mindketten! Azt gondolom, hogy jó úton menetelünk, hogy a lelkünk és a testünk is szinkronban legyen és egészségesen várjut a Babácskáinkat!
Hamarosan jövök a részletekkel! :)
Tündérkeresztanya, Dr. Tusor Erzsébet!
Ő egy csoda! Egy kedves, aranyos és körültekintő doktornő!
A Babanetes fórumon keresztül jutottunk el hozzá. Sajti és Mieza ajánlása után, mikor bennem is felmerült az "igény" ez iránt a dolog iránt, megkerestem és azonnal segítő kezet nyújtott felénk!
Lányok! Ezúton is nagyon köszönöm! :)
Még folyamatban van a dolog...járunk hozzá Laccal mindketten! Azt gondolom, hogy jó úton menetelünk, hogy a lelkünk és a testünk is szinkronban legyen és egészségesen várjut a Babácskáinkat!
Hamarosan jövök a részletekkel! :)
A harmadik nekifutás
Igen, a tervek szerint belevágtunk harmadszor is! Így utólag azt kell hogy mondjam, hogy hasonló eredménnyel, mint legeslegelőször.
Szuper stimuláción vagyunk túl.
Ismét long protokoll, és 28 szép, érett tüsző, bika erős és vastag méhnyálkahártyával!
Október 23-án szúrtuk az első tüsző növesztő Pergoveris szurit. Óóóóó, az a régi érzés! Mikor alig várom, hogy reggel legyen és kapjam a Decapeptylt, majd az este után sóvárgok, hogy jöhessen a pocakba a Pergoveris.
Olyan látogatásaink voltak a BMC-ben, hogy csuda... Tanár Úr ultrahang közben háromszor kifejtette egymás után, hogy én vagyok az a beteg, aki arra van összerakva, hogy babát várjon! :) Jól esett hallani! Mindig mikor meglátja a tüszikéket és a méhnyálkahártyát, kijelenti, hogy "Esztikém! Maga már megint terhes lesz!" :) :) :) A próféta szóljon belőle!!! Beültetéskor mindig megbeszéljük a műtőben, hogy ha minden jól megy, akkor nem találkozunk egy darabig, max akkor, ha a Tesó nem akar magától bekopogtatni! :)
Október 29-én elutaztunk, ahogyan terveztük is! A tervezett punkció előtti utolsó hétvégén! Pihenni kellett, hogy jó eredményt produkáljon az én Drágám, és egészséges és gyönyörű babácskáink induljanak útnak! :)
Szuper volt! Három napot töltöttünk Bonnyán! Az esküvőnk is ott volt még 2006. 07. 08-án. Nosztalgiáztunk, jókat sétáltunk - persze csak lightosan, mert 28 érett petécskével nem is olyan könnyű a mozgás :) Sokat ettünk finomakat és pihentünk! Séta közben rábukkantunk méhészekre, akik éppen téli vackot készítettek a kis szorgos méheknek! Beszélgettünk a helyiekkel, és meghívtak jövő májusra, hogy láthassuk hogy hogyan gyűjtik be a mézet! Nagyon izgin hangzik!
Persze elkönyveltük, hogy ha még a pocakom mérete engedi, akkor jövünk, de inkább majd 1-2 év múlva a Picúrokkal! :)
Aztán vasárnap haza jöttünk, hétfőn ismét ultrahang és vérvétel.
Na itt már nem mentek annyira jól a dolgok! :(
A hormonjaim túlszaladtak, így abba kellett hagyni a Pergoveris szúrását, hogy zuhanjon le a szint! Ezt nevezik tüsző lebegtetésnek! Ha megfelelően esik a szint, akkor ugyanúgy lehet tovább csinálni a punkció felé vezető utat! Erre törekedtünk legalábbis! De aznap, hétfőn, a hormonszintem 5300 volt.
Innentől minden nap vérvételre és ultrahangra kellett járni.
Keddi véreredményem szerint hiába nem volt hormon utánpótlás, én csak nyomultam előre, hormonszint 7800. Tanár Úr még mindig bizakodó volt, és a péntekre készültünk mindannyian!
Szerda reggelre már mindenképpen zuhannia kellett a hormonoknak. Vérvétel szerint a hormonszintem 7400 volt! Azaz stagnált és végre visszafordult! :) Tanár Úr nem volt bent, így Szűcs dokihoz mentem! Kért egy délutáni kontrollt is, aminek az eredménye 6000 volt. Na ekkor eldőlt, hogy pénteken nem lesz punkció :( Az ilyenkor normális 3500 lett volna, de legalábbis mindenképpen 5000 alatt! Elég ijesztő volt, hogy 9000 körül stagnált...
Szűcs doki közölte a rossz hírt, hogy ezt itt abba kell hagyni! Konzultált Zeke doktorral is, és mindketten így látták legbiztonságosabbnak!
Kérdeztem, hogy mi a veszélye, ha tovább csináljuk és mégis meglenne a punkció, majd a beültetés. A válasz a súlyos túlstimulálással kezdődött, aminek előrevetítette a folytatását, miszerint ha terhes leszek, ha nem, mindenképpen napi 8-10-szeri hasból vízcsapolás a kórházban. A folytatásban elmesélte, hogy hogyan viselkednek ilyenkor a hormonok és az erek, a méh, és hogy hogyan lehet trombózisom, és hogyan halhatok meg egy vérrögtől. ...elég rémisztően hangzik! Így az én érdekemben ezt a lombikot elnapoltuk! :(
Mentőövnek ott lebegett még, hogy visszamegyek Tanár Úrhoz amint megjön, és akkor gyorsan a 3. napon ráindítunk egy short protokollt, és úgy talán menthető a helyzet!
Ennek értelmében november 10-én ismét visszamentem vérvételre és ultrahangra!
Tanár Úrral abban maradtunk, hogy kihagyjuk ezt a short protokollt, mert ő egészségesebbnek tartja, ha visszarendeződnek a dolgok és újra belekezdünk, újult erővel egészséges, életképes 100%-os tüszikkel decemberben.
Furcsa érzés volt mindenki szájából azt hallani, hogy az a "baj", hogy túl fogékony vagyok a terhességre, ezért kell leállni! :( Azt mondták mindannyian, hogy ha nem lennének olyan előzményeim, amik vannak, azaz hogy minden alkalommal terhes lettem, akármit csináltak, akkor megkockáztatták volna, de ilyen jó adottságokkal nem merték!
De az tény, hogy az én életem és egészségem is fontos, hiszen ha nálam gubanc van, akkor nem lehetnek Babóink! Csak egészségesen lehetek bázis a Mi Picikéinknek 9 hónapig és utána! :)
Egyébként ha minden a tervek szerint haladt volna, akkor éppen ugyanúgy november 5-én lett volna a punkció és november 10-én a beültetés, mint tavaly!
Most várunk! December elejéig mindenképpen! A Télapótól egy új ciklust kértem, hogy december 8-9-e körül mehessek vissza vérvételre és ultrahangra és utána karácsony környékén, a 21. ciklusnapon pedig kezdhessük végre a harmadik lombikunkat - így másodszorra! Biztosan 2011-re esik majd a punkció és a beültetés is! De így legalább magunk mögött hagyjuk a 2010-es évet... az idei március amúgy sem a jó időszakaink közé tartozott! :(
De ez sikerülni is fog!!! :)
Új év, Új remények, Új élet(ek) :)
Szuper stimuláción vagyunk túl.
Ismét long protokoll, és 28 szép, érett tüsző, bika erős és vastag méhnyálkahártyával!
Október 23-án szúrtuk az első tüsző növesztő Pergoveris szurit. Óóóóó, az a régi érzés! Mikor alig várom, hogy reggel legyen és kapjam a Decapeptylt, majd az este után sóvárgok, hogy jöhessen a pocakba a Pergoveris.
Olyan látogatásaink voltak a BMC-ben, hogy csuda... Tanár Úr ultrahang közben háromszor kifejtette egymás után, hogy én vagyok az a beteg, aki arra van összerakva, hogy babát várjon! :) Jól esett hallani! Mindig mikor meglátja a tüszikéket és a méhnyálkahártyát, kijelenti, hogy "Esztikém! Maga már megint terhes lesz!" :) :) :) A próféta szóljon belőle!!! Beültetéskor mindig megbeszéljük a műtőben, hogy ha minden jól megy, akkor nem találkozunk egy darabig, max akkor, ha a Tesó nem akar magától bekopogtatni! :)
Október 29-én elutaztunk, ahogyan terveztük is! A tervezett punkció előtti utolsó hétvégén! Pihenni kellett, hogy jó eredményt produkáljon az én Drágám, és egészséges és gyönyörű babácskáink induljanak útnak! :)
Szuper volt! Három napot töltöttünk Bonnyán! Az esküvőnk is ott volt még 2006. 07. 08-án. Nosztalgiáztunk, jókat sétáltunk - persze csak lightosan, mert 28 érett petécskével nem is olyan könnyű a mozgás :) Sokat ettünk finomakat és pihentünk! Séta közben rábukkantunk méhészekre, akik éppen téli vackot készítettek a kis szorgos méheknek! Beszélgettünk a helyiekkel, és meghívtak jövő májusra, hogy láthassuk hogy hogyan gyűjtik be a mézet! Nagyon izgin hangzik!
Persze elkönyveltük, hogy ha még a pocakom mérete engedi, akkor jövünk, de inkább majd 1-2 év múlva a Picúrokkal! :)
Aztán vasárnap haza jöttünk, hétfőn ismét ultrahang és vérvétel.
Na itt már nem mentek annyira jól a dolgok! :(
A hormonjaim túlszaladtak, így abba kellett hagyni a Pergoveris szúrását, hogy zuhanjon le a szint! Ezt nevezik tüsző lebegtetésnek! Ha megfelelően esik a szint, akkor ugyanúgy lehet tovább csinálni a punkció felé vezető utat! Erre törekedtünk legalábbis! De aznap, hétfőn, a hormonszintem 5300 volt.
Innentől minden nap vérvételre és ultrahangra kellett járni.
Keddi véreredményem szerint hiába nem volt hormon utánpótlás, én csak nyomultam előre, hormonszint 7800. Tanár Úr még mindig bizakodó volt, és a péntekre készültünk mindannyian!
Szerda reggelre már mindenképpen zuhannia kellett a hormonoknak. Vérvétel szerint a hormonszintem 7400 volt! Azaz stagnált és végre visszafordult! :) Tanár Úr nem volt bent, így Szűcs dokihoz mentem! Kért egy délutáni kontrollt is, aminek az eredménye 6000 volt. Na ekkor eldőlt, hogy pénteken nem lesz punkció :( Az ilyenkor normális 3500 lett volna, de legalábbis mindenképpen 5000 alatt! Elég ijesztő volt, hogy 9000 körül stagnált...
Szűcs doki közölte a rossz hírt, hogy ezt itt abba kell hagyni! Konzultált Zeke doktorral is, és mindketten így látták legbiztonságosabbnak!
Kérdeztem, hogy mi a veszélye, ha tovább csináljuk és mégis meglenne a punkció, majd a beültetés. A válasz a súlyos túlstimulálással kezdődött, aminek előrevetítette a folytatását, miszerint ha terhes leszek, ha nem, mindenképpen napi 8-10-szeri hasból vízcsapolás a kórházban. A folytatásban elmesélte, hogy hogyan viselkednek ilyenkor a hormonok és az erek, a méh, és hogy hogyan lehet trombózisom, és hogyan halhatok meg egy vérrögtől. ...elég rémisztően hangzik! Így az én érdekemben ezt a lombikot elnapoltuk! :(
Mentőövnek ott lebegett még, hogy visszamegyek Tanár Úrhoz amint megjön, és akkor gyorsan a 3. napon ráindítunk egy short protokollt, és úgy talán menthető a helyzet!
Ennek értelmében november 10-én ismét visszamentem vérvételre és ultrahangra!
Tanár Úrral abban maradtunk, hogy kihagyjuk ezt a short protokollt, mert ő egészségesebbnek tartja, ha visszarendeződnek a dolgok és újra belekezdünk, újult erővel egészséges, életképes 100%-os tüszikkel decemberben.
Furcsa érzés volt mindenki szájából azt hallani, hogy az a "baj", hogy túl fogékony vagyok a terhességre, ezért kell leállni! :( Azt mondták mindannyian, hogy ha nem lennének olyan előzményeim, amik vannak, azaz hogy minden alkalommal terhes lettem, akármit csináltak, akkor megkockáztatták volna, de ilyen jó adottságokkal nem merték!
De az tény, hogy az én életem és egészségem is fontos, hiszen ha nálam gubanc van, akkor nem lehetnek Babóink! Csak egészségesen lehetek bázis a Mi Picikéinknek 9 hónapig és utána! :)
Egyébként ha minden a tervek szerint haladt volna, akkor éppen ugyanúgy november 5-én lett volna a punkció és november 10-én a beültetés, mint tavaly!
Most várunk! December elejéig mindenképpen! A Télapótól egy új ciklust kértem, hogy december 8-9-e körül mehessek vissza vérvételre és ultrahangra és utána karácsony környékén, a 21. ciklusnapon pedig kezdhessük végre a harmadik lombikunkat - így másodszorra! Biztosan 2011-re esik majd a punkció és a beültetés is! De így legalább magunk mögött hagyjuk a 2010-es évet... az idei március amúgy sem a jó időszakaink közé tartozott! :(
De ez sikerülni is fog!!! :)
Új év, Új remények, Új élet(ek) :)
Régen jelentkeztem :(
Nagyon régen volt időm írni, pedig minden nap ezerszer eszembe jut...hiányzott ez a felület!
Rám szakadt egy csomó munka, de lassan már a végéhez közeledek -szerencsére.
Igyekszem elővarázsolni a telefonomból a jegyzeteket és visszamenőleg is bepötyögöm ami az elmúlt hónapban történt! :)
Köszönöm Mindenkinek aki érdeklődött, hogy mi van velünk! Nagyon kedvesek vagytok! Jól esik és nagyon sok energiát merítünk belőle! :)
Rám szakadt egy csomó munka, de lassan már a végéhez közeledek -szerencsére.
Igyekszem elővarázsolni a telefonomból a jegyzeteket és visszamenőleg is bepötyögöm ami az elmúlt hónapban történt! :)
Köszönöm Mindenkinek aki érdeklődött, hogy mi van velünk! Nagyon kedvesek vagytok! Jól esik és nagyon sok energiát merítünk belőle! :)
2010. október 18., hétfő
kicsit kikapcsolódtunk...
Természetesen a munka miatt utaztunk - mint mindig -, de jó volt kicsit kiszakadni a dolgos hétköznapokból. Bukarestben David Guetta koncertet csináltunk. Jó hosszúra nyúlt az út kocsival...12 órát mentünk. Rémesen hosszú volt megállás nélkül. De gyönyörű helyeken jártunk és sokszor elhangzott az a mondat, hogy majd gyerkőcökkel eljövünk ide nyaralni! :)
A csütörtök utazással telt, péntek egész nap a sportcsarnokban voltunk hogy előkészítsük amit kellett, majd este volt a koncert, szombaton elindultunk hazafelé, de meg-megálltunk ha láttunk valami szépet :) (majd teszek fel képet)
Úgyhogy a pihenés helyett inkább a nemalvás jellemezte ezeket a napokat, de végre sokat lehettünk együtt Laccal és csak beszéltünk folyamatosan :) Olyan jó volt ennyit együtt! Tervezgettünk, és élveztünk minden pillanatot és minden természeti csodát, amit megtapasztalhattunk Budapesttől Bukarestig és vissza.
A következő pihinket a punkció előttre tervezzük, de akkor az országhatáron belül maradunk. Azt tervezzük, hogy elmegyünk egy hosszú hétvégére Bonnyára, ahol az esküvőnk is volt. Somogy megye, jó levegő, nyugalom, madárcsicsergés, erdei séták, lovaglás, ... hmmmm de jó lesz... és a szuper kajákat akkor még nem is említettem :) A szaunázást és a jakuzzi szerintem ezúttal tabu lesz, de így is szuper 3-4 nap vár ránk úgy gondolom! Ennyi kikapcsolódás után csak sikeresek lehetünk, úgyhogy abszolút úgy várjuk ezt a lombikot, hogy ezúttal biztos siker vár minket! :)
A csütörtök utazással telt, péntek egész nap a sportcsarnokban voltunk hogy előkészítsük amit kellett, majd este volt a koncert, szombaton elindultunk hazafelé, de meg-megálltunk ha láttunk valami szépet :) (majd teszek fel képet)
Úgyhogy a pihenés helyett inkább a nemalvás jellemezte ezeket a napokat, de végre sokat lehettünk együtt Laccal és csak beszéltünk folyamatosan :) Olyan jó volt ennyit együtt! Tervezgettünk, és élveztünk minden pillanatot és minden természeti csodát, amit megtapasztalhattunk Budapesttől Bukarestig és vissza.
A következő pihinket a punkció előttre tervezzük, de akkor az országhatáron belül maradunk. Azt tervezzük, hogy elmegyünk egy hosszú hétvégére Bonnyára, ahol az esküvőnk is volt. Somogy megye, jó levegő, nyugalom, madárcsicsergés, erdei séták, lovaglás, ... hmmmm de jó lesz... és a szuper kajákat akkor még nem is említettem :) A szaunázást és a jakuzzi szerintem ezúttal tabu lesz, de így is szuper 3-4 nap vár ránk úgy gondolom! Ennyi kikapcsolódás után csak sikeresek lehetünk, úgyhogy abszolút úgy várjuk ezt a lombikot, hogy ezúttal biztos siker vár minket! :)
Belekezdtünk a harmadik lombikba :)
Október 5-én voltunk ultrahangon, 17 potenciális tüszőt láttunk, kettőnek a maradékát (= ők éppen előtte való napon érettek meg) és egy volt még sárgatest formában... azaz ebben a hónapban is kétszer volt peteérésem!
A 17 kis tüszivel együtt megkaptuk a recepteket, amiket ismét hamar kiváltottam, és elkezdődött a harmadik lombikunk :)
október 9-én szombaton szúrtuk reggel az első Decapeptyl injekciót (mivel még maradt belőle), de amit most írt fel Tanár Úr, az már Gonapeptyl lesz (ez az új neve). Olyan jó ez a szurizás!!! Szerintem ezt csak a lombikosok/inszemesek értik, hogy miért szuper érzés reggelente arra kelni, hogy hasba szúrják az embert. De ilyenkor érezzük igazán azt, hogy haladunk! Hogy napról napra közelebb vagyunk ahhoz, hogy gyerekeink lehessenek!!! És ez fantasztikus érzés!
Következő ultrahang 14 nappal később, azaz október 23-án lesz! Remélem tüszőcskék addig terv szerint haladnak és azt látja majd a jövő szombaton Konc Tanár Úr, amit kell :) Utána már nem lesz más hátra, minthogy kiadja a parancsot a Pergoveris injekcióra is és kb 10 nappal később punkció legyen, majd 5-6 nappal azután embrio transzfer :) és már látom is, ahogyan jövő nyáron egészséges babát/babákat szülünk :)
A 17 kis tüszivel együtt megkaptuk a recepteket, amiket ismét hamar kiváltottam, és elkezdődött a harmadik lombikunk :)
október 9-én szombaton szúrtuk reggel az első Decapeptyl injekciót (mivel még maradt belőle), de amit most írt fel Tanár Úr, az már Gonapeptyl lesz (ez az új neve). Olyan jó ez a szurizás!!! Szerintem ezt csak a lombikosok/inszemesek értik, hogy miért szuper érzés reggelente arra kelni, hogy hasba szúrják az embert. De ilyenkor érezzük igazán azt, hogy haladunk! Hogy napról napra közelebb vagyunk ahhoz, hogy gyerekeink lehessenek!!! És ez fantasztikus érzés!
Következő ultrahang 14 nappal később, azaz október 23-án lesz! Remélem tüszőcskék addig terv szerint haladnak és azt látja majd a jövő szombaton Konc Tanár Úr, amit kell :) Utána már nem lesz más hátra, minthogy kiadja a parancsot a Pergoveris injekcióra is és kb 10 nappal később punkció legyen, majd 5-6 nappal azután embrio transzfer :) és már látom is, ahogyan jövő nyáron egészséges babát/babákat szülünk :)
2010. szeptember 26., vasárnap
Várakozunk és vágyakozunk...
Olyan furcsán érzékeny lelki állapot uralkodik rajtam... tulajdonképpen már elég régen.
Előszöris leszögezném, hogy továbbra is örülök mindenki sikerének és boldogságának, és változatlanul nem irigylem senkitől azt ami megadatott neki, sőt. Még mindig a MI saját csodánkat várom!
A hormonok, vagy csak az érzékeny lelkem miatt van, de én olyan sírós lettem... bárhol látok szülőket a gyerekeikkel, mindenen sírok. Olyan nagyon szép mikor látni lehet hogy egy szülő milyen büszke a gyerekére, vagy egy gyerek a szüleire :)
És annyira vágyom rá, hogy mi is átélhessük ezt!!! Szeretnék a gyerekeink előtt "példakép" lenni és olyan jó lesz majd úgy nézni rájuk ahogyan csak egy szülő tud a saját gyerekére tekinteni!
Erre még egy kicsit várnunk kell, tudom, de remélem jól haladunk...
Holnap kell telefonálnom a múlt heti laboreredmények miatt és ha minden a terv szerint halad, akkor megbeszéljük a következő lombik kezdését is! Örülnénk neki nagyon, ha ebben a ciklusban kezdődhetne a következő szurizás, de ez majd kiderül.
Előszöris leszögezném, hogy továbbra is örülök mindenki sikerének és boldogságának, és változatlanul nem irigylem senkitől azt ami megadatott neki, sőt. Még mindig a MI saját csodánkat várom!
A hormonok, vagy csak az érzékeny lelkem miatt van, de én olyan sírós lettem... bárhol látok szülőket a gyerekeikkel, mindenen sírok. Olyan nagyon szép mikor látni lehet hogy egy szülő milyen büszke a gyerekére, vagy egy gyerek a szüleire :)
És annyira vágyom rá, hogy mi is átélhessük ezt!!! Szeretnék a gyerekeink előtt "példakép" lenni és olyan jó lesz majd úgy nézni rájuk ahogyan csak egy szülő tud a saját gyerekére tekinteni!
Erre még egy kicsit várnunk kell, tudom, de remélem jól haladunk...
Holnap kell telefonálnom a múlt heti laboreredmények miatt és ha minden a terv szerint halad, akkor megbeszéljük a következő lombik kezdését is! Örülnénk neki nagyon, ha ebben a ciklusban kezdődhetne a következő szurizás, de ez majd kiderül.
2010. szeptember 16., csütörtök
Sűrű ez a hónap...
Agyalunk folyamatosan, hogy miért???
Miben kell változnunk, mit kell másképp csinálnunk?
Azt hiszem, emberileg, orvosilag, lelkileg ... mindenben a maximumot hozzuk! De a mellékelt ábra azt mutatja, hogy nem :(
Remélem, hamar rájövünk, hogy mit kell tennünk, hogy sikerülhessen végre ... annyira vágyunk rá, hogy gyerekeink legyenek és igazi család lehessünk!!!
Nem volt jó érzés ismét megszüntetni magunk körül a babás dolgokat (gyógyszerek, könyvek, tervek, ...)
Azt hiszem, most kell egy szusszanásnyi idő, hogy ismét bele tudjunk vágni!
Persze nagyon várom már, de ilyenkor nyomja még az arcomat a képünkbe csapódó STOP tábla...
Az eredményhirdetéskor azt éreztük, hogy onnan vagy nagyon felfelé vezet az út, vagy nagyon lefelé. A vérvétel szerint felfelé szárnyaltunk. Most azt érzem, hogy onnan mégiscsak kisebbet zuhantunk volna...de ezzel is tanulunk, erősödünk. Innen zuhanni kicsit olyan, mint bungee jumping-olni kötél nélkül.
2010 egyelőre nem a mi évünk...örülnénk a szépítésnek, hiszen a hátsó sorból szép nyerni!
Mi megpróbáljuk!!!!
Miben kell változnunk, mit kell másképp csinálnunk?
Azt hiszem, emberileg, orvosilag, lelkileg ... mindenben a maximumot hozzuk! De a mellékelt ábra azt mutatja, hogy nem :(
Remélem, hamar rájövünk, hogy mit kell tennünk, hogy sikerülhessen végre ... annyira vágyunk rá, hogy gyerekeink legyenek és igazi család lehessünk!!!
Nem volt jó érzés ismét megszüntetni magunk körül a babás dolgokat (gyógyszerek, könyvek, tervek, ...)
Azt hiszem, most kell egy szusszanásnyi idő, hogy ismét bele tudjunk vágni!
Persze nagyon várom már, de ilyenkor nyomja még az arcomat a képünkbe csapódó STOP tábla...
Az eredményhirdetéskor azt éreztük, hogy onnan vagy nagyon felfelé vezet az út, vagy nagyon lefelé. A vérvétel szerint felfelé szárnyaltunk. Most azt érzem, hogy onnan mégiscsak kisebbet zuhantunk volna...de ezzel is tanulunk, erősödünk. Innen zuhanni kicsit olyan, mint bungee jumping-olni kötél nélkül.
2010 egyelőre nem a mi évünk...örülnénk a szépítésnek, hiszen a hátsó sorból szép nyerni!
Mi megpróbáljuk!!!!
Így kell nagyot zuhanni... :(
Napok óta készülök írni, de mindig halogattam...azt hitem, hogy majd a biztos jó hírt hozhatom és az első fotónkat. Nem így lett :(
Ez a hét orvoshoz járással telt. Nem volt nagy ügy, a hüvelyi progeszteront nem viselte jól a szervezetem és gyulladást csinált. Kaptam rá gyógyszert és másik fajta progeszteronra váltottunk.
A kis pici hang a szívem mélyén az eredményhirdetés óta nem hagy nyugodni. Valamiért fenntartásaim voltak. Mindig gondoltam rá, hogy majd csinálok egy terhességi tesztet, hogy legyen emlékbe, de majd csak ha már tuti nagyon erős lesz! De valahogy halogattam a dolgot. Ugyanúgy féltem megnézni az eredményt mintha a vv előtt csináltam volna!
De tegnap nyilván bátor napom volt, mert csináltam egyet. Aztán ma reggel 2 másikat, de persze az eredmény ugyanaz lett: negatív! :( ez nyilván nem jó hír!!!
A terhességi tüneteim sem voltak meg, amiket tavaly már megismertem, és ha gyököt vonok a tavalyiból a babák száma miatt, akkor is gyanúsan nem éreztem semmit :(
Mondtam is a dokinak, de ő is azt mondta, hogy a tavalyi más volt három babával és eleve minden terhesség más... de a kis hang annyira motoszkált, hogy muszáj volt megerősítést kapnom. Csak tudnom kellett, hogy mi van a babával!!!!
Ma reggel a negatív tesztek után felhívtam Szűcs doktort (ő helyettesíti most Konc doktort), elmondtam neki és megbeszéltük, hogy csinál egy kontroll vérvételt.
Bementem a BMC-be, levették a vért...nem volt kétséges számomra az eredmény, de Laci az utolsó utáni pillanatig bízott a csodában.
1 óra elteltével behívott a doktor úr és mondta, hogy teljesen jól láttam a dolgot, valóban felszívódó félben van a terhességem. :( Biokémiai terhesség volt. Osztódott, megtapadt, beágyazódott, de aztán elhalt és felszívódott... a múlt szerdai 59-es hormonszintem (aminek mára kb 6-700 körülinek kellett volna lennie) ma reggelre 2 alá csökkent.
Nincs velünk már napok óta a Picúrkánk :(
Így most abbahagyjuk a hormon szurikat és megvárjuk a következő ciklust.
Jövő héttől kivizsgálások várnak ismét, mert vannak leleteink, amik "lejártak", azaz régebbiek mint 1 év, így újra kell csinálni a következő lombik előtt!
Most a szokásos hullámvasút jellemez minket! Hol normálisnak tűnünk, hol zokogunk, de előre nézünk és menetelünk tovább, hogy kisbabá(i)nk lehessen(ek)!
Ha minden a tervek szerint alakul, idén ősszel kezdődik a 3. lombikunk!
Újabb vizsgálatok, újabb stimulációk, újabb punkció és embrio transzfer...remélhetőleg ezúttal sikerül is!
Azt hiszem, igazán nyugodt csak akkor leszek, ha egészségesen megszületik és a kezünkben tarthatjuk majd őt, vagy őket!
Ez a hét orvoshoz járással telt. Nem volt nagy ügy, a hüvelyi progeszteront nem viselte jól a szervezetem és gyulladást csinált. Kaptam rá gyógyszert és másik fajta progeszteronra váltottunk.
A kis pici hang a szívem mélyén az eredményhirdetés óta nem hagy nyugodni. Valamiért fenntartásaim voltak. Mindig gondoltam rá, hogy majd csinálok egy terhességi tesztet, hogy legyen emlékbe, de majd csak ha már tuti nagyon erős lesz! De valahogy halogattam a dolgot. Ugyanúgy féltem megnézni az eredményt mintha a vv előtt csináltam volna!
De tegnap nyilván bátor napom volt, mert csináltam egyet. Aztán ma reggel 2 másikat, de persze az eredmény ugyanaz lett: negatív! :( ez nyilván nem jó hír!!!
A terhességi tüneteim sem voltak meg, amiket tavaly már megismertem, és ha gyököt vonok a tavalyiból a babák száma miatt, akkor is gyanúsan nem éreztem semmit :(
Mondtam is a dokinak, de ő is azt mondta, hogy a tavalyi más volt három babával és eleve minden terhesség más... de a kis hang annyira motoszkált, hogy muszáj volt megerősítést kapnom. Csak tudnom kellett, hogy mi van a babával!!!!
Ma reggel a negatív tesztek után felhívtam Szűcs doktort (ő helyettesíti most Konc doktort), elmondtam neki és megbeszéltük, hogy csinál egy kontroll vérvételt.
Bementem a BMC-be, levették a vért...nem volt kétséges számomra az eredmény, de Laci az utolsó utáni pillanatig bízott a csodában.
1 óra elteltével behívott a doktor úr és mondta, hogy teljesen jól láttam a dolgot, valóban felszívódó félben van a terhességem. :( Biokémiai terhesség volt. Osztódott, megtapadt, beágyazódott, de aztán elhalt és felszívódott... a múlt szerdai 59-es hormonszintem (aminek mára kb 6-700 körülinek kellett volna lennie) ma reggelre 2 alá csökkent.
Nincs velünk már napok óta a Picúrkánk :(
Így most abbahagyjuk a hormon szurikat és megvárjuk a következő ciklust.
Jövő héttől kivizsgálások várnak ismét, mert vannak leleteink, amik "lejártak", azaz régebbiek mint 1 év, így újra kell csinálni a következő lombik előtt!
Most a szokásos hullámvasút jellemez minket! Hol normálisnak tűnünk, hol zokogunk, de előre nézünk és menetelünk tovább, hogy kisbabá(i)nk lehessen(ek)!
Ha minden a tervek szerint alakul, idén ősszel kezdődik a 3. lombikunk!
Újabb vizsgálatok, újabb stimulációk, újabb punkció és embrio transzfer...remélhetőleg ezúttal sikerül is!
Azt hiszem, igazán nyugodt csak akkor leszek, ha egészségesen megszületik és a kezünkben tarthatjuk majd őt, vagy őket!
2010. szeptember 8., szerda
Ismét azt érezhetjük, hogy mindenünk megvan amire vágytunk :)
Eljött ez a nap is. Szinte el sem hiszem. Már napok óta nem tudtam eldönteni, hogy várom, vagy nem várom. Persze hogy vártam már, de annyira féltem, hogy mi van ha nem!? De IGEN :)
5:50-kor keltünk. Azaz már mindketten órákkal hamarabb, de addig csak az órát nézegettük.
Lac második napja álmodta, hogy kisfiunk születik hamarosan :)
Én éjjel azt álmodtam, hogy készülök egy rendezvényre dolgozni és még gyorsan elszaladtam mosdóba, ahol azt tapasztaltam, hogy megjött, így nem sikerült ez a lombik. :( Aztán ébredés, óra nézegetés, láttam hogy vissza kéne még aludni és a következő álmom az volt, hogy Kati (a BMC vezető biológusa) gratulál nekünk hatalmas mosollyal és mondja, hogy gyönyörű egészséges kisfiú. Kérdezte, hogy láttuk-e már? De meg sem várta a választ, mert máris mondta, hogy most ugyan alszik, de nyugodtan menjünk be hozzá. Ezután mikor felébredtem, jót szórakoztam magamon, hogy akkor az álmaim szerint a mai nap jóslata 1:1 :) Ezzel nem mentem sokra, de miért gratulál Kati úgy, mintha már május lenne és most szültem volna, mikor még csak eredményhirdetésre megyünk :D
Na felkeltünk...
Ilyen nyugodt még az életemben nem voltam. Gondoltam is, hogy ha ezt a csajoknak elmesélem a fórumon, nem fogják elhinni, hogy kis buddhai nyugalommal keltem :) Nagyon büszke voltam... egészen addig míg be nem ültünk a kocsiba...na akkor amit szegény Lac kapott...másodpercenként kínlódtam, hogy szerinted???? hányan vagyunk???? de honnan tudod???? Szegény pasikat is edzeni kell a gyerek 2-3 éves korára...asszem tőlem így 28 évesen kicsit szánalmasabb volt, de a stresszre fogom :D Szerintem néha azt gondolta, hogy inkább kiszáll és eltolja a kocsit Szgetszentmiklóstól a János Kórházig, csak fejezzem be! :)
Reggel már fél 8-kor a BMC-ben voltunk. Irénke megírta a papíromat és mentem is a vérvételre.
Mondtam is a hölgynek, hogy kicsit nehéz dolga lesz, mert olyan ideges voltam, hogy remegtem...és valljuk be, így nehéz vért venni :) De profi volt, na jó, én is igyekeztem megtenni a magamért és kb 1 percig nem rángatóztam :D
Utána jött a nyűglődés tetőfoka. Maradjunk? Menjünk el addig sétálni? Együnk? Ne együnk? ...
Mit mondhatnék Lac előtt le a kapallal :D ELVISELT...bár megkérdezte, hogy milyen leszek később, ha már most ilyen vagyok? :) Folyamatosan mondtam: Te nem vagy ideges? Akkor miért nem látszik rajtad? De mit érzel mikor ideges vagy? De akkor most mit gondolsz? ...
Nagyon hosszú 2 óra volt. (hát még Lacinak :D :D :D )
Közben persze mindenki arcáról igyekeztünk infókat leolvasni, de mindenki pokerface... ez van. Bezzeg mikor az ember már tudja a jó hírt, mindenki gratulált és mindenki arca felvidult :D Olyan aranyosak :)
Ezért is szeretem a BMC-t. Annyira emberségesek és annyira együtt tudnak örülni mindenkivel, és ha kell, támogatnak a szomorúságban! Nagyon jó kis csapat dolgozik ott!
Szóval teltek a percek, úgy évenként kattant egyet a mutató!
Közben lestem a kartonokat mindenki kezében, hátha meglátom az enyémet valakinél és rajta egy feliratot ami árulkodik, de nem! (Pedig már kinéztem, hogy a rózsaszín cetli a jó, mert arra az van írva, hogy terhes :) ) Ki kellett várni a mi időnket!
Persze másfél óra elteltével már minden ajtónyitásra majdnem elájultam. Már minden bajom volt.
És akkor nyílt az ajtó (ez volt a mi ajtónyitásunk), kijött Kati biológus és mondta: "Eszter"
...én nem tudom, hogy jutottam el az ajtóig.
De bent az irodában ott ült Konc Tanár Úr és nem kertelt sokáig, egyszerűen annyit mondott: "Esztikém! Szívből gratulálok a terhességéhez ismét!" :D Na akkor leültem és elkezdtem sírni, közben meg háromszor körülérte a fejemet a vigyorom :D
59-es Hcg lett az eredmény, azaz Picúrkánk egyedüli baba most, nem osztódott tovább! :) Ez egy stabil terhesség és kész :D
Ennek örültem nagyon, mert kicsit féltem, hogy mi van ha tovább osztódik. Akkor ugyebár egypetéjű ikrek lennének és tavaly a csajoknál is az egypetéjű Picikéinknél voltak gondok! Valahogy azt hiszem végig aggódtam volna. Persze annak is nagyon örültünk volna, de ez a tuti :)
Tanár Úr azt mondta, hogy nagyon drukkol és reméli, hogy ezúttal egy egészségesen végigcsinálható terhességet tudtak csinálni, mert már nagyon megérdemelnénk hogy gyerekeink legyenek!
Elmondhatatlanul boldogok voltunk és vagyunk!
Épp ahogy gondoltuk, ezer méterrel a föld fölött járunk.
Mától kapok ismét progeszteron szurit, de örülök is neki, mert mégiscsak biztosabb, mint az a zselé... persze a zselé is maradt mellette (fúúúújjjj).
Mondtam is a laboros hölgynek, hogy nem is gondolná, hogy milyen jó érzés injekciót kapni. Elég furán nézett... ki mond ilyet mikor a legnagyobb tűt tolják éppen a fenekébe tövig...és ez lesz a 12. hét végéig. De ez már a babánkért történik :) Olyan jó!!!
Hazafelé a kocsiban kb milliószor állapítottuk meg hogy májusban kisbabánk születik :D Kiabáltuk, hogy "hahó! Mi hárman vagyunk ám!!!" Mindketten könnyes szemmel. Persze Lac is csak a BMC kijáratáig tartotta vissza a könnyeit. Amint látómezőn kívülre kerültünk, jól megölelgettük egymást és csak potyogtak a könnyeink!
Igen, ez a boldogság!!! Ennél többet nem kívánhatunk, csak azt hogy ez nagyon nagyon sokáig tartson még :)
Ma vagyok 4 hetes, 2 napos terhes :)
Szeptember 22-én megyünk ultrahangra és megnézzük a mi kis csodánkat!
5:50-kor keltünk. Azaz már mindketten órákkal hamarabb, de addig csak az órát nézegettük.
Lac második napja álmodta, hogy kisfiunk születik hamarosan :)
Én éjjel azt álmodtam, hogy készülök egy rendezvényre dolgozni és még gyorsan elszaladtam mosdóba, ahol azt tapasztaltam, hogy megjött, így nem sikerült ez a lombik. :( Aztán ébredés, óra nézegetés, láttam hogy vissza kéne még aludni és a következő álmom az volt, hogy Kati (a BMC vezető biológusa) gratulál nekünk hatalmas mosollyal és mondja, hogy gyönyörű egészséges kisfiú. Kérdezte, hogy láttuk-e már? De meg sem várta a választ, mert máris mondta, hogy most ugyan alszik, de nyugodtan menjünk be hozzá. Ezután mikor felébredtem, jót szórakoztam magamon, hogy akkor az álmaim szerint a mai nap jóslata 1:1 :) Ezzel nem mentem sokra, de miért gratulál Kati úgy, mintha már május lenne és most szültem volna, mikor még csak eredményhirdetésre megyünk :D
Na felkeltünk...
Ilyen nyugodt még az életemben nem voltam. Gondoltam is, hogy ha ezt a csajoknak elmesélem a fórumon, nem fogják elhinni, hogy kis buddhai nyugalommal keltem :) Nagyon büszke voltam... egészen addig míg be nem ültünk a kocsiba...na akkor amit szegény Lac kapott...másodpercenként kínlódtam, hogy szerinted???? hányan vagyunk???? de honnan tudod???? Szegény pasikat is edzeni kell a gyerek 2-3 éves korára...asszem tőlem így 28 évesen kicsit szánalmasabb volt, de a stresszre fogom :D Szerintem néha azt gondolta, hogy inkább kiszáll és eltolja a kocsit Szgetszentmiklóstól a János Kórházig, csak fejezzem be! :)
Reggel már fél 8-kor a BMC-ben voltunk. Irénke megírta a papíromat és mentem is a vérvételre.
Mondtam is a hölgynek, hogy kicsit nehéz dolga lesz, mert olyan ideges voltam, hogy remegtem...és valljuk be, így nehéz vért venni :) De profi volt, na jó, én is igyekeztem megtenni a magamért és kb 1 percig nem rángatóztam :D
Utána jött a nyűglődés tetőfoka. Maradjunk? Menjünk el addig sétálni? Együnk? Ne együnk? ...
Mit mondhatnék Lac előtt le a kapallal :D ELVISELT...bár megkérdezte, hogy milyen leszek később, ha már most ilyen vagyok? :) Folyamatosan mondtam: Te nem vagy ideges? Akkor miért nem látszik rajtad? De mit érzel mikor ideges vagy? De akkor most mit gondolsz? ...
Nagyon hosszú 2 óra volt. (hát még Lacinak :D :D :D )
Közben persze mindenki arcáról igyekeztünk infókat leolvasni, de mindenki pokerface... ez van. Bezzeg mikor az ember már tudja a jó hírt, mindenki gratulált és mindenki arca felvidult :D Olyan aranyosak :)
Ezért is szeretem a BMC-t. Annyira emberségesek és annyira együtt tudnak örülni mindenkivel, és ha kell, támogatnak a szomorúságban! Nagyon jó kis csapat dolgozik ott!
Szóval teltek a percek, úgy évenként kattant egyet a mutató!
Közben lestem a kartonokat mindenki kezében, hátha meglátom az enyémet valakinél és rajta egy feliratot ami árulkodik, de nem! (Pedig már kinéztem, hogy a rózsaszín cetli a jó, mert arra az van írva, hogy terhes :) ) Ki kellett várni a mi időnket!
Persze másfél óra elteltével már minden ajtónyitásra majdnem elájultam. Már minden bajom volt.
És akkor nyílt az ajtó (ez volt a mi ajtónyitásunk), kijött Kati biológus és mondta: "Eszter"
...én nem tudom, hogy jutottam el az ajtóig.
De bent az irodában ott ült Konc Tanár Úr és nem kertelt sokáig, egyszerűen annyit mondott: "Esztikém! Szívből gratulálok a terhességéhez ismét!" :D Na akkor leültem és elkezdtem sírni, közben meg háromszor körülérte a fejemet a vigyorom :D
59-es Hcg lett az eredmény, azaz Picúrkánk egyedüli baba most, nem osztódott tovább! :) Ez egy stabil terhesség és kész :D
Ennek örültem nagyon, mert kicsit féltem, hogy mi van ha tovább osztódik. Akkor ugyebár egypetéjű ikrek lennének és tavaly a csajoknál is az egypetéjű Picikéinknél voltak gondok! Valahogy azt hiszem végig aggódtam volna. Persze annak is nagyon örültünk volna, de ez a tuti :)
Tanár Úr azt mondta, hogy nagyon drukkol és reméli, hogy ezúttal egy egészségesen végigcsinálható terhességet tudtak csinálni, mert már nagyon megérdemelnénk hogy gyerekeink legyenek!
Elmondhatatlanul boldogok voltunk és vagyunk!
Épp ahogy gondoltuk, ezer méterrel a föld fölött járunk.
Mától kapok ismét progeszteron szurit, de örülök is neki, mert mégiscsak biztosabb, mint az a zselé... persze a zselé is maradt mellette (fúúúújjjj).
Mondtam is a laboros hölgynek, hogy nem is gondolná, hogy milyen jó érzés injekciót kapni. Elég furán nézett... ki mond ilyet mikor a legnagyobb tűt tolják éppen a fenekébe tövig...és ez lesz a 12. hét végéig. De ez már a babánkért történik :) Olyan jó!!!
Hazafelé a kocsiban kb milliószor állapítottuk meg hogy májusban kisbabánk születik :D Kiabáltuk, hogy "hahó! Mi hárman vagyunk ám!!!" Mindketten könnyes szemmel. Persze Lac is csak a BMC kijáratáig tartotta vissza a könnyeit. Amint látómezőn kívülre kerültünk, jól megölelgettük egymást és csak potyogtak a könnyeink!
Igen, ez a boldogság!!! Ennél többet nem kívánhatunk, csak azt hogy ez nagyon nagyon sokáig tartson még :)
Ma vagyok 4 hetes, 2 napos terhes :)
Szeptember 22-én megyünk ultrahangra és megnézzük a mi kis csodánkat!
2010. szeptember 7., kedd
...holnap minden kiderül
Az elmúlt 9 nap elég lassan telt. Nem annyira, mint tavaly, de azért nem mondhatnám, hogy gyorsan elszaladt. Minden nap voltak jobb és rosszabb időszakok. Leginkább olvasgattam és sokat beszélgettem a mi Kicsi Drágánkkal a hasamban. Aztán mikor jött egy mélypont és eluralkodott rajtam a "mi van ha nem sikerült-érzés", akkor utána elszégyelltem magam, hogy ezzel a csöpp kis élettel beszélgetek naphosszat, és egyszer csak megkérdőjelezem, hogy létezne??? Persze hogy itt van velünk :) Itt kell lennie, hiszen mindent megtettünk, nagyon várjuk, és ezt neki is éreznie kell!
Sokkal nyugodtabban várom most a napok múlását, mint tavaly vártam. Persze biztosan számít az is, hogy akkor nem tudtam mi vár ránk. Most sem tudom, de remélem, hogy az eredményt tekintve ugyanaz a határtalan boldogság és csupa jó hír :)
Már csak egy nap és mehetünk a vérvételre, hogy megtudjuk, sikerült-e ez a lombik!
Már tegnap este óta nem nagyon tudok másra gondolni, csak arra, hogy majd milyen híreket hallunk.
Eszembe jut sokszor, hogy egy éve, mikor szintén az eredményre vártunk, ugyanígy nem éreztem semmit, de akkor még nem tudtam, hogy milyen lassan telik majd az a néhány óra, míg a vér teszt kimutatja, hogy a mi kis Picurkánk itt van-e a pocakomban. Most viszont már előre készülök, hogy nehéz várakozásnak nézünk elébe...
De a lényeg, hogy eljött ez a nap is. Ha alszom majd éjjel, ha nem, holnap végre kiderül hogy szülők lehetünk-e májusban? :)
Bárcsak ismét azt a mondatot hallhatnám Konc Tanár Úrtól, hogy: "Esztikém, gratulálok, Ön terhes!" :)
Sokkal nyugodtabban várom most a napok múlását, mint tavaly vártam. Persze biztosan számít az is, hogy akkor nem tudtam mi vár ránk. Most sem tudom, de remélem, hogy az eredményt tekintve ugyanaz a határtalan boldogság és csupa jó hír :)
Már csak egy nap és mehetünk a vérvételre, hogy megtudjuk, sikerült-e ez a lombik!
Már tegnap este óta nem nagyon tudok másra gondolni, csak arra, hogy majd milyen híreket hallunk.
Eszembe jut sokszor, hogy egy éve, mikor szintén az eredményre vártunk, ugyanígy nem éreztem semmit, de akkor még nem tudtam, hogy milyen lassan telik majd az a néhány óra, míg a vér teszt kimutatja, hogy a mi kis Picurkánk itt van-e a pocakomban. Most viszont már előre készülök, hogy nehéz várakozásnak nézünk elébe...
De a lényeg, hogy eljött ez a nap is. Ha alszom majd éjjel, ha nem, holnap végre kiderül hogy szülők lehetünk-e májusban? :)
Bárcsak ismét azt a mondatot hallhatnám Konc Tanár Úrtól, hogy: "Esztikém, gratulálok, Ön terhes!" :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)