2011. július 1., péntek

kedd, a telefont lesem...

Anyu egyik kolléganője ősztől visszajön dolgozni 5 év babázás után :)
Bent volt egyeztetni és kérdezte, hogy mi újság velünk. Hallott ezt-azt az elmúlt években a család felé vezető utunkról és kíváncsi volt, hogy hol tartanak a dolgaink.
Sokmindent mesélt ami elgondolkodtató volt...orvosként, anyaként, feleségként, aki naponta találkozik problémákkal, és az ő életében is sajnos vannak nagyon nagyon szomorú események az utóbbi években.
Kérdezte Anyut, hogy próbálkoztunk-e már az akupunktúrával és a reflexológiával.
Mikor Anyu mesélte a beszélgetésüket, úgy éreztem, hogy az akupunktúra nem a mi utunk, hiszen annak idején Tündérkeresztanyától rákérdeztem (ő is szakavatott akupunktúrás orvos), hogy látja-e értelmét esetünkben az akupunktúrának. Azt mondta, hogy az akupunktúra segíthet, de ugyanazt a hatást sokkal intenzívebben elérhettük a Bemer és a Lux terápiával, amire Laccal együtt közel 6 hónapig jártunk, így abban maradtunk, hogy nem szükséges.
A reflexológiáról már természetesen sok jót hallottam, bár odáig sosem jutottam, hogy el is menjek rá.
Ez a kolléganő viszont említette Anyunak a Vargha Intézetet, így aznap este kicsit utána olvastam a neten, hogy pontosan mivel is foglalkoznak és milyen módszerrel.
Még aznap felhívtam őket időpontért, de mondták, hogy felírnak és amint valaki lemondja, jelentkeznek, hogy mikor mehetek állapotfelmérésre hozzájuk.
Másnap minden telefoncsörrenésre izgatottá váltam, hogy vajon ők keresnek-e az időpont miatt, de nem telefonáltak...
Egészen más ügyben el kellett mennünk arra a környékre, ahol a Vargha Intézet is van (az eredeti uticélunkról kiderült, hogy csak "tartoztunk az ördögnek azzal az úttal"). De ha már ott voltunk egy utcával a Vargha Intézettől, elmentünk és nagy szabadkozások kellős közepette elmondtam, hogy mióta beszéltünk, folyamatosan a telefont lesem, hogy kaphassak időpontot. Nagy fejtörés és lapozgatás árán kaptam időpontot ... ott lapult egy csütörtök esti lehetőség (csak rám várt)! :)
Persze gondolkodás nélkül lecsaptam rá és onnantól kezdve alig vártam a csütörtök este 7 órát :)
A váróban a falon temérdek kisbaba fotója és a módszerről megjelent elismerő cikkek, köszönetnyilvánító levelek voltak.
Nagyon nagyon megható volt olvasni, ahogyan szülők tizensok sikertelen lombik után köszönik meg kisbabájukat az Intézet munkatársainak, és sugárzik belőlük a határtalan boldogság!
Szinte láttam, hogy a mi képünk is ott lóg majd a két kis Babácskánkkal együtt :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése