Holnap dolgozni megyek ismét... nagyon furcsa érzés. Annyira nem így terveztem...
De kezd az agyamban átállni a gondolat, már azt hiszem többet gondolok arra, hogy csak két hónapig tart és azt fogcsikorgatva is kibírom, mint arra, hogy mennyire nem akarom csinálni.
Nem kommunikáltam a kollégákkal már nagyon régen. Még ott tartanak, hogy a vérvételre vártunk, tehát senki nem tudott semmit. Tulajdonképpen fogalmuk sincs róla, hogy miért megyek vissza.
Azért, mert stabil terhességről beszélünk, és még dolgozhatok 1-2 hónapot, vagy mert nincsenek Babák a pocakomban. Így nyilván jönnek majd a kérdések holnap, a kíváncsi tekintetek, amik fürkészik a válaszokat! Sebaj...ezen is túl leszünk. Amilyen meg én vagyok, elmesélem majd részletesen az egészet, és azzal le van a gond. Inkább szeretem megelőzni ezeket a helyzeteket, elmondom a válaszokat, csak ne fussunk rá naponta százszor a témára.
Furcsa lesz visszavinni az irodába a cuccaimat, amiket elhoztam másfél hónapja. Ismét bele kell vetnem magam a mindennapi irodai dolgokba. Lehet hogy így majd még gyorsabban pörögnek a napok! Remélem, legalább ennyi haszna lesz a dolognak, hogy még vissza sem szokok igazán, mikor már jöhetek el végre tényleg szülési szabadságra!!! :)
Közben rohamosan közeledik március 30. Lassan egy éve, hogy szültem, hogy elveszítettük a kislányainkat, hogy eltűnt a talaj a lábunk alól...eddig is minden nap eszünkbe jutottak, beszéltünk róluk, de most egyre többet veszem észre magunkon, hogy rajtuk kattognak a gondolataink naphosszat... nagyon hiányoznak. Fantasztikus lenne az élet velük, ha másképp alakul az első terhességem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése