Húúú, nagyon nehéz újra dolgozni...pláne, hogy Lacom otthon van kis elesetten :( úgy otthon maradnék vele, de nem lehet, hiszen csak ezen a héten kezdtem újra a melót...
A visszaszokás sem megy túl könnyen, hogy reggel korán felkelni, bejönni, egész nap itt bent lenni,...
A légkör is változott némiképp, ami kicsit bántja a lelkemet :(
Tegnap már sírva mentem haza... mondta Lac, hogy ez sírós nap volt, mert ő is tartott könnycsatorna tisztítást a Babák miatt (hát, akárhogy is vesszük, közeledik az egy éves évforduló...)!
De pozitívan menetelünk tovább :) Már csak értük is. Megmutatjuk, hogy milyen jó a MI gyerekeinknek lenni :)
Annyira le voltam törve tegnapra, hogy azon gondolkoztam, hogy keresek más munkahelyet, mert semmi nem ér annyit, hogy lelkileg kiboruljak miatta ennyire. Nekünk a pozitív, jó dolgok kellenek a sikerhez!
Aztán rájöttem, hogy nem kéne ugrálnom, mert nem olyan egyszerű munkát találni, pláne olyat ahol tolerálják a lombikot, hiányzásokat, és ahol be is jelentenek rendesen. Szóval maradok a fenekemen és kibírom.
Ma idefelé már a módszert tökéletesítettem magamban, hogy hogyan kell úgy bejárnom dolgozni, hogy a bántásokat meg se halljam, a sértéseket fel se vegyem. Elengedek mindent a fülem mellett, csinálom a dolgomat és várom a júniust :)
Csak előre nézek, és a babázós időszakokat várom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése