2011. október 6., csütörtök

Missed ab

Szerda reggel 6:40-kor már ott voltunk a betegfelvételen.
Másodikként hívtak be, majd fel a papírokkal a kisműtőhöz, átöltözés és várakozás, várakozás, várakozás...
8 órakor jött az osztályos orvos, átbeszéltünk mindent ... Celxane-t, Agolutint, Crinone-t, Eucreas-t, mitrális prolapsust, ... mindent. Ott már elég döbbenetes volt, hogy megismert a doki, mert ő is ott volt, mikor az ikrek születtek tavaly márciusban.
A szobába becsempészte nekem Évike Lacomat, így végig bent lehetett velem.
Időnként bejöttek és tájékoztattak, hogy hogy áll a műtéti beosztás.
Iszonyatos nap volt tegnap a szülészeten. Komplikációval tűzdelt előre nem tervezett műtétek dögivel...
Elvileg 10-11 körül kellett volna nekem műtőbe menni, de úgy elhúzódott egy nagyműtét, hogy Tanár Úr 12:30-kor jött le szólni, hogy sajnos még minimum egy-másfél óra, mire jönni tud hozzám.
Felajánlotta, hogy ha nagyon nem bírom, akkor kereshet valakit aki megcsinálja. De mondtam, hogy nélküle én be nem megyek a műtőbe, így inkább megvárom.
14:00 órakor mentem be, felmásztam az ágyra, kikötözés, fertőtlenítés, előkészítés, aztán jött az altatás. A műtőben az aneszteziológus is kérdezgetett, aztán kiderült, hogy ő altatott a szülés után a szülőszobán annó, és ő is emlékezett rám. Nagyon gáz... hogy a fenébe járhatok oda ilyen sokat??? És mindig ilyen pocsékul végződő terhességekkel... Kaptam antibiotikumot vénásan a billentyű problémák miatt, majd jött Tanár Úr, beszéltünk 1-2 mondatot, de a végére már el is aludtam...
Nem tartott sokáig maga a műtét, kb 15 perc volt az egész.
Teljesen jól ébredtem a szobámban a műtét után, hatalmas kő esett le a szívemről, hogy túl voltunk rajta.
Enyhe vérzés volt, de minimális, a hasam nem fáj nagyon, azt a részt érzem erősebben, ahol a baba volt... Végig pontosan tudtam, hogy hol van. Nyilván az ultrahangok miatt is... most ugyanazon a ponton intenzívebb a "fájdalom". De bírható, majd helyre jön.
Tanár Úr műtét után kiment Lachoz és mondta neki, hogy minden rendben ment, a részleteket majd megbeszéljük.
Lac ma megy vissza a záróért, én pedig 2-3 hét múlva kontrollra.
Mielőtt elengedtek, elmondták, hogy mikre kell odafigyelni, mik azok a jelek, amire azonnal vissza kell menni a kórházba. Hála Istennek, semmi baj nincs, úgyhogy itthon regenerálódok!
Most egy darabig pihenés van, aztán majd a kontroll függvényében tervezhetünk tovább.

Gondolatban már vannak terveink, úgyhogy nem adjuk fel!
Bár, még kell egy kis idő...

11 megjegyzés:

  1. Eszter!
    Azt kívánom Nektek, hogy minden legyen olyan ezután, ahogyan azt TI szeretnétek! Most pihenj sokat, aztán csak előre! ♥

    VálaszTörlés
  2. Az utolsó pillanatig abban reménykedtem, hogy csak valamit elnéztek... Eszter, Lac kitartás...innen már csak jobb jöhet.

    VálaszTörlés
  3. Szívbéli ölelés Nektek, fel a fejjel!!!

    Norwell

    VálaszTörlés
  4. "Sokak szerint a remény erőt ad, mások viszont, akik már reméltek, nemcsak úgy ímmel-ámmal, hanem igazán, azok tudják, hogy ez pont fordítva van: a reményhez kell az erő. Sokkal több erő kell hozzá, mint a reménytelenséghez"

    Kívánom, hogy a legeslegjobb irányba forduljon az életetek..:)

    VálaszTörlés
  5. Szia Eszter!

    Próbáltam többször is megjegyzést küldeni, de vhogy nem sikerül. Borzasztóan sajnálom, ami történt Veletek ismét.
    Együtt feküdtünk legutóbb a BMC-ben.
    Ha most sikerül, akkor küldök még egyet.
    Szilvi

    VálaszTörlés
  6. Sikerült elküldeni!

    Hogyan tudnálak elérni? Telefonszámot cseréltünk legutóbb az eredményhirdetésen, de a sikertelen lombikom miatt annyira nem voltam magamnál, h nem mentettem el a számodat. Neked megvan a számom. Egymás mellett feküdtünk a legutóbbi punkción, és a beültink is egy napon volt. Így talán emlékszel rám.
    Zeke doktortól "megrendeltem" néhány vizsgálatot, és bejelentkeztem Czeizel doktorhoz is hétfőre. Kérdeznék pár dolgot a vizsgálatokkal kapcsolatban.
    Jó, h túl vagy a műtéten, és előre lehet nézni. A könnyben, a pszichológusom szerint, stressz hormonok vannak, ez vigasztal, amikor könnyezem...
    Szilvi

    VálaszTörlés
  7. Aki nem adja fel, és kitart a végéig, az nagyon sokat nyer!!! Nálatok is így lesz, ez biztos!! Valamiért van, akinek rögösebb utakat kell bejárnia a célig, de attól lesz az egész értékesebb. Én ezt tapasztalom!
    Drága Eszter! Te extrém erős van, és ahogy látom Lac is. Kitartás mindkettőtöknek!! A fájdalom és rossz emlékek mind-mind elhalványulnak az idő múlásával és már csak a szépre fogunk emlékezni. És ez olyan jó :)
    Sok-sok puszi, Angie

    VálaszTörlés
  8. nem tudok semmi bíztatót írni. :-( pedig akarok.

    VálaszTörlés
  9. Kedves Eszter! Érzem, amit írsz, hisz ezen az úton járunk évek óta mi is... Úgy szorítottam Nektek, annyira izgultam, valahányszor idekukkantottam mostanában! Engedd magadnak, hogy előtörjön a fájdalmad... És hidd el, vissza fog térni hozzátok, ölelheted magadhoz, csak még egy kicsit várni kell...

    egynyulacska

    VálaszTörlés
  10. Rettenetesen sajnálom...nagyon szorítok nektek még mindig.....sok puszi és ölelés..

    Fleur

    VálaszTörlés