2011. február 27., vasárnap

Újrakezdés

Ismét be kell állni a sorba, és elölről végig járni az utat. Ilyenkor, mikor újra elindítjuk a számlálót, nagyon nehéz, mert nagyon távolinak tűnik a cél, de minden nappal közelebb vagyunk hozzá.
Semmi kétségünk afelől, hogy sikerülni fog...nekünk is lesznek gyerekeink!
Elég sírósra sikerült ez a hétvége, mondjuk nem ért meglepetésként. Szombaton Lacom volt nagyon nagyon letörve, ma pedig én kezdtem neki a zokogásnak. Furcsa, hogy ahogyan éljük a mindennapjainkat, látjuk magunk előtt azokat a szituációkat, mikor a gyerekeinkkel játszunk, beszélgetünk, nevetünk, ... tulajdonképpen itt vannak a mindennapjainkban, de mégsincsenek :(
Nagyon vágyunk rá, hogy megint benne lehessünk a folyamatban. Várjuk az első injekciókat, az ultrahangokat, majd a következő punkciót, embrio transzfert, és az annyira várt jó hírt, hogy babá(i)nk érkeznek. És mindennél jobban azt, amikor valóban megszületnek, egészségesen, és onnantól kezdve ők lesznek a mindeneink!
Ha arra gondolok, hogy mi az amit még nem tapasztalhattam meg, vagy mi az ami valóban hiányzik az életemből, csupa olyan dolog jut eszembe, hogy a gyerekeink mosolya, az, ahogyan feltétel nélküli szeretettel megölelnek minket, ahogy hozzánk bújnak... erről elképzeléseim vannak, és a hiányérzet, de igazán nem tudhatom, milyen fantasztikus is lesz majd, mikor valóra válik ez az álom...
Sokszor eszembe jutnak azok a barátok, ismerősök, akiknek már van babájuk...olyan fantasztikus, hogy szülők lehetnek és megélhetik minden pillanat csodáját, varázsát!
Nagyon várjuk, hogy a mi életünkben is eljöjjön ennek az ideje!

4 megjegyzés:

  1. Sikerülni fog. A Ti kitartásotokkal, pozitív hozzáállásotokkal nem is lehet másképp. Hihetetlen milyen erővel bírtok. Megérdemlitek a jutalmat. Nagyon-nagyon sokan drukkolnak nektek, köztük én is.

    VálaszTörlés
  2. Drukkolok. Nagyon nagyon nagyon....

    VálaszTörlés
  3. Drága Eszter!
    Szomorúan olvasom mi történt Veletek..., és csodálattal, hogy a keserû sorok mögött mennyi erô,bizakodás rejlik!
    Sorstársként talán írhatok olyat, amit, ha nekem mondanak olyanok,akiknek halvány gôzük sincs, hogy min megyünk keresztül, a hajam égnek áll. Szóval íme a mondat: Fent ül a babátok egy polcon, lógatja a lábacskáját és figyel benneteket, és keresi a legmegfelelôbb pillanatot, hogy leszülessen Hozzátok! Az igazán csodás kincsekért keményen meg kell dolgozni,bizonyítani kell a mindent elsöprô szeretetet, kitartást, hûséget egymás iránt... Ti ezt megtettétek!
    Szívbôl kívánom, hogy már Ô is megunja az ücsörgést végre...

    Amúgy nekem sajnos nem sikerült,ma volt a hivatalos eredményhirdetés...Két nap sírást engedek meg magamnak. Szerdán megrázom magam, és megyünk tovább! Hisz mást nem tehetünk...

    Ölellek:
    Janka

    VálaszTörlés
  4. Lányok!
    Köszönjük szépen! Reméljük, hamarosan tényleg eljön a mi időnk :)

    Janka!
    Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült :(
    De reméljük, hogy hamarosan a Ti Babátok is megunja a láblógatást és végre beköltözik a pocakba!
    engedd ki a feszültséget, aztán hajrá tovább, előre!!! Nagyon drukkolok, hogy mihamarabb sikerüljön!!!

    VálaszTörlés